Országok Országházai, Zene: Edvin Marton

Füst Milán:Ugyanaz az erő teremti a rosszat és jót...

Ugyanaz az erő teremti a rosszat és jót s innen van az, hogy amit mi rossznak nevezünk, abból jó is fakad számunkra s amit jónak érzünk, abból megannyi rossz. A nap érleli a kendert s ugyanakkor porlasztja a kenderkötelet. A nap élteti a bárányt, de a tigrist is. Ami fejleszti az értelmet, sorvasztja az ösztönöket. Ugyanaz a szél hajtja malmaidat s hordja el termőföldedet. A tudás fejleszti értelmedet s teszi tönkre eredendő, ártatlan és szép naivitásodat. A poklok kínjai tanítanak élettapasztalatra.

Füst Milán

Számomra a felnőttség azt jelenti...

Számomra a felnőttség azt jelenti: készen állsz vállalni a felelősséget saját helyzetedért és tetteidért. Ha saját életemért, helyzetemért és körülményeimért vállalom a felelősséget, megtanulhatom, hogy nem annyira (de)formáló tényezőkként, mint inkább tanulnivalókként fogadjam el azokat. Minden, amit az élet elém hoz, tananyag lehet számomra.

Nem mindig tudom saját magam meghatározni, mit hoz elém az élet, és mivel kerülök szembe; azt viszont megválaszthatom, hogy egy adott helyzetben maradok-e, vagy továbblépek. Ha pedig néhány esetben mégsem dönthetek magam arról, hogy maradok-e, vagy továbblépek, akkor még mindig választhatok aközött, hogy folytonosan szembeszegülök-e a helyzettel, vagy elfogadom és tanulok belőle. Te is választhatsz, hogy gyermekként vagy felnőttként akarod-e élni az életed.

Riekje Boswijk-Hummel

Ha igent mondok valamire,

A világ, és minden, ami benne foglaltatik,

Nem történt semmi jó. Igaz, nem történt semmi rossz... s már ez is nagy ajándék. Talán a semmi a legjobb az életben. S az a belső fény, amely áttör néha a helyzeteken, az emberen, az életen.

Márai Sándor

A világ, és minden, ami benne foglaltatik, ellentétekben nyilvánul meg: van nappal és éjszaka, szeretet és gyűlölet... (...) A gond csak az, hogy az ember ezt a kettősséget többnyire összeegyeztethetetlen ellentétek sorának éli meg. Például boldogságot kizárólag a szenvedés ellentétének tekinti. Ez részben igaz is, másrészt viszont a kettő elválaszthatatlanul összetartozik, mint egy érme két oldala.

Heike Hoyer

Richard David Precht: Van, hogy...

Vincent Van Gogh:Nem mindig tudjuk megmondani,

Nem mindig tudjuk megmondani, mi tart bennünket bezárva, bebörtönözve, szinte eltemetve, de mégis érez az ember bizonyos határokat, bizonyos kapukat. Bizonyos falakat. Mindez képzelet lenne, fantázia? Nem hiszem. Aztán felmerül az emberben a kérdés: Istenem! Sokáig tart ez még, mindig, mindörökkön örökké? Tudod, mi szabadít meg a fogságból? A mélységes, komoly szeretet. Ha vannak barátok, testvérek, szeretők, ez nyitja meg természetfeletti hatalommal, mágikus erővel a börtönt.

Vincent Van Gogh

Jókai Anna:Nincs olyan kirakat,

Csitáry-Hock T.: A pillanatok nem vesznek el soha.

A nők tapadási gyakorlata amolyan titkosírás,

A nők tapadási gyakorlata amolyan titkosírás, amelyet nem mindig könnyű megfejteni. Van, amelyik azt jelenti, hogy ez vagyok én, ilyen vagyok, ezt tudom én, de csak akkor, ha... A föltétel egyiknél házasság, a másiknál bunda, ékszer, az átlátszó lelkek esetében; máskor viszont felbujtás gonoszságra, hitszegésre, csalásra, sikkasztásra, gyilkosságra. A lista végtelen. Idáig hagyján, de a tapadás keltette várakozásnak nem mindig felel meg maga a nő. (...) S mikor a boldogtalan férfi teljesítette a kimondott vagy sugallott föltételeket, tökéletesen más nőt ölel karjaiban, mint amilyent várt.

Kolozsvári Grandpierre Emil

Vízesések Zene: Santana

Füst Milán: Az igazat hiszik el legkevésbé,

B. Radó Lili: Kit érderkel,

Lipinka Szabina: Útvesztő

Útvesztő

Zavaros ez a világ,

Rohanva siet mindenki valahová...

Bárkit kérdezek, nem felel,

Mire ez a nagy gyötrelem?!

Keverednek az emberek,

S zavarosak így az érzelmek.

Állj meg világ! Csak egy percre,

Míg átgondolom, én merre menjek.

Útvesztő ez, nem más,

Ember állj meg s lásd!

Hajtva mész a vég felé,

S későn jössz rá csak,

Hogy a másik út vitt volna a cél felé!

Lipinka Szabina
Poet.hu.

Mindenkiben van belül egy gyémánt,

Mindenkiben van belül egy gyémánt, ami az embert emberré teszi. Ezt mostanában nagyon betakarjuk. Van, aki függönnyel, lepedővel, de van, aki fával, pajzzsal, és van, aki betonba ágyazza, és azt hiszi, nem lehet onnan kirobbantani. De ez nem így van: a burkot vagy szépen, lassan lehántolgatja az ember, vagy egyszer éri egy olyan hatás, amitől leomlanak a falak.

Schäffer Erzsébet

Minden ember neveltetésében eljön az az idő, mikor meggyőződik róla, hogy az irigység tudatlanság; az utánzás öngyilkosság; hogy el kell fogadnia magát, akár tetszik neki, akár nem; hogy bár a széles világ tele van jósággal, egyetlen szem tápláló búzához sem jut, csak ha megdolgozik érte azon a földdarabon, amelyet művelnie adatott. A benne szunnyadó erő új a világban, és rajta kívül senki sem tudja, mire képes, és ő is csak akkor, ha megpróbálta.

Ralph Waldo Emerson

Köszönöm a szereteted,

Köszönöm a szereteted, de ne gondolj rólam többet, mint ami vagyok, szürke, sápadt kis küzdője az életnek, aki talán többet szenvedett, aki talán érzékenyebb, mint az átlagemberek; de aki önző, mint minden ember. Az, hogy szeretlek, talán az is önzés. - Érzem, hogy szeretetre van szükségem, és érzem, hogy ezt a szeretetet csak Te vagy képes nekem megadni.

Boncza Berta

A fiatalság megőrzése kizárólag lelki eszközökkel történik,

Szabó Lőrinc:"de úgy rádszorul, hogy fájni sem tud nélküled."

Testem, szegény,

a lélek érted mit tehet?

Nagyon önző és gőgös úr

a lélek, de úgy rádszorul,

hogy fájni sem tud nélküled.

Szabó Lőrinc

Fodor Ákos: Szememmel táncolt a szemed,

Fodor Ákos

Ady Endre: Divina Comoedia

Divina Comoedia

Uram! Szinházad rég felépitéd,

Immár látott az sok, sok ezred évet,

De darabod nem újult semmiképp,

A neve egy, a célja egy: az élet.

Rossz a darab, bocsáss meg, óh, uram!

A díszlet régi, színtelen, kopott,

A morál: jaj a jóknak, nagyoknak,

A hitványak csupán a boldogok.

Uram! Mi játsszuk híven szerepünket,

Sírunk, nyomorgunk, mert így rendeléd el,

Tűrjük, hogy kifütyölnek bennünket,

Pedig mi játszánk lelkesedve, hévvel,

De már a játék elég volt... elég...

A szívnek egyszer meg kell nyílnia:

Darabod hitvány, nem hozzád méltó,

Lelket mészárló, rossz comoedia!...

Ady Endre

Sárhelyi Erika: Hétköznapi józanság

Hétköznapi józanság 

Csak apró vágyakkal él az ember.
Beéri azzal, ha ágyát megvetik,
ha az éjre ráköszön a reggel,
s ha ősszel eső, télen a hó esik.

Mert mivégre az ezernyi álom,
hogyha újra és újra ébredni kell?
Hiába lépne át minden határon,
kivel a sorsa egyre felesel.

Megtanul hát örülni a fénynek,
a nyugvó Napot két szemébe zárja,
tenyerében még érintések égnek
emlékezve néhány régi nyárra.

Megérti, mit susognak a hársak,
s miről zakatolnak messzi vonatok,
hinni tud tükre szelíd mosolyának,
s nem bánja meg sosem a tegnapot.

Míg az ember apró vágyakkal él,
megbékél korral, idővel és csenddel,
esőcseppet, s nem óceánt remél -
tenyerében elférhet a tenger.

Sárhelyi Erika

Winston Churchill : Az egyetlen útmutató

Az egyetlen útmutató az emberhez a lelkiismerete; az egyetlen pajzs tetteink becsületességének és őszinteségének emléke. Nagyon meggondolatlan dolog végigsétálni az életen e pajzs nélkül, mert reményeinket olyan gyakran gúnyolja ki a kudarc és borulnak fel terveink. De ezzel a pajzzsal, még ha játszik is velünk a sors, mindig becsületesen menetelhetünk.

Winston Churchill