Árnyékban...

 

Húsvét napján

 

Gyermekkoromnak

 

Húsvéti áldás

 

Kerecsényi Éva:

Húsvéti áldás

Hozzon a húsvét napfényt, áldást, meleget,

szívekbe jókedvet és sok-sok örömet,

teremtsen békét a háborgó világban,

lehessen mindenki boldog hazájában,

tanítsa szeretni a gyűlölködőket,

adjon kenyeret koldusnak, éhezőnek,

adjon egészséget betegnek, idősnek,

hozzon megváltást tengernyi szenvedőnek,

s éltesse a reményt, még nincs világvége,

van kivezető út sötétből a fényre.

Egy még akkor is

 

A jókedv a világon

 

Aki belekortyol

 

Sok ember olyan,

Sok ember olyan, mint a kaméleon: tetszéseként válthat színt. Sok olyan, mint a vitorla: magában mozdulatlan áll; de minden támadó szélnek enged, s annak változásaként változtatja irányait, most éjszak, majd dél felé. Sok ember eszközzé tétetik; mert egyébre nem való. Sok eszközzé teszi magát, hogy saját célait érje el. Ez gonosz, amaz együgyű; s reájok támaszkodván, mindenikben kárt vallhatsz."

Kölcsey Ferenc

Kultúra annyi,

 

Rondó az elsiratott szerelemről

 

 François Villon francia költő.

1431. 04. 08.

Villon, bár kora fiatalságától kocsmákban és bordélyokban töltötte az életét, sokat tanult. Műveiből értesülünk róla, hogy betéve tudta a Bibliát, Vergiliust, a klasszikusokat.

Rondó az elsiratott szerelemről

Halál, szörnyű a szigorod:

Elraboltad a szeretőmet,

S szívem vágya mindig feléled,

Mert emlékével kínozod.

Sírok, zokogok, sorvadok.

Mit ártott az a lány teneked,

Halál ?

Kettőnkben egy szív dobogott;

Én is érzem benne a véget

S most mint élet nélküli élet,

Mint festett kép, olyan vagyok,

Halál ?

( Szabó Lőrinc fordítása ) 

Könnyű úgy különbnek látszani,

 Könnyű úgy különbnek látszani, ha mások is figyelik, s azok előtt a mások előtt kell pózolni, hiszen akkor táplálja az erőt a hiúság, a rátartiság, ami csak látszatra erény, hiszen valójában nem más, mint a gyávaság, a félelem egy fajtája, hogy "muszáj, különben mit mondanának az emberek..."

Szilvási Lajos

Az emberi életnek

 

Minden tanít,

 Minden tanít, és többé tesz: erősebbé, bátrabbá, és még kitartóbbá. Nincs olyan, hogy valami majd pont téged pécéz ki, mert jól össze akar törni. Egyszerűen csak próbára tesz az Élet: vajon mennyit vagy hajlandó eltűrni, feladod vagy egyszerűen megrázod magad és tovább haladsz az utadon? És nyilván az utóbbi a célszerű.

Oravecz Nóra

Ne engedd el kezem!

 Szuhanics Albert :

Ne engedd el kezem!

Neked mondom el,

hogy néha félek én,

nem felel a csend,

hiába kérdeném.

Lelkem téged vár,

mert senki nem lehet,

a te helyeden,

míg itt leszek veled.

Összetartozunk,

mint levél és az ág,

együtt alkotjuk

az égig érő fát!

Élet fája az,

mit ember el nem ér,

csak aki szeret,

s ki szerelmet remél!

Megsúgom neked,

hogy néha sírok is,

olyan vagy nekem,

mint fáknak április.

Friss szellő ha fúj,

a hangod hallom én,

megdobban szívem,

s reményem újra él!

Egy az óhajom,

ne engedd el kezem,

s könnyem szárad fel,

ha itt leszel velem!

Debrecen, 2015. 03. 17.

Mélységes szomorúsággal

 

Az embernek fiatal korában van

 

Az embernek fiatal korában van legkevésbé rossz lelkiismerete. (...) Utána azonban rád tör az együttérzés, a gondoskodás, a félelem, a szégyen, a gátlások és kételyek, és akkor a legjobb úton haladsz, hogy ijedt porszemmé válj az arany évek előtt. Az arany évek azok, amikor szabaddá küzdöd magad, amikor önmagad, a rokonaid, a történelem és a világ ellen lázadsz, és kicsit lazítasz a lelkiismeret igáján. Csodálatosak ezek az évek.

Tore Renberg

Nem irányíthatod

Nem irányíthatod (...) az életedet, nem jobban, mint a tenger árapályát. Ha csapkodsz, hadonászol, zsörtölődsz és morogsz, ha küzdesz az elkerülhetetlennel szemben, megfulladsz. Ha viszont hagyod magad sodródni az árral, újjászülethetsz.

Roberta Rich

Amy Art: Őszi idő

Csak az veszhet el

 

Mikor jössz rá

Mikor jössz rá, hogy nem az vagy, amid van? Hogy nem kell felvenni a versenyt a szomszédokkal a "ki dobott ki több pénzt az ablakon egy új autóra" játékban? Mikor fogod azt mondani, hogy elég? Ennyit akartam elérni az életben, megvan mindenem? Segítek: soha. Ennek az őrült futásnak ez a lényege: soha nincs vége. A boldogság után loholsz, amiről azt gondolod, hogy az úszómedencés házban van és a csillivilli kütyükben. Megvetted őket, nem tettek boldoggá. Akkor ha megvehetem a nagyobbat, az újabbat, az erősebbet, majd az kielégít. Az sem fog, mikor jössz rá végre?

Csernok Miklós 

 

Kivagyiság

Hegedűs Emese : 

Kivagyiság

A helyen, hol én élek,

Régi betegség ez,

Keseríti a létet,

Sokakat megmérgez.

Kivagyiság a neve,

Borzasztó ragályos,

Rosszindulat jár vele,

Mi gyakran halálos.

Hogy mik a tünetei?

Idült nagyképűség,

Irigységet serkenti,

Társa keserűség.

A beteg feszült s feszít,

Fent hordja az orrát,

S az, ki tényleg teljesít,

Arra kést, kardot ránt.

Legyen pénzed, hírneved,

Autód, nagy házad,

Legyen nagyság érdeked,

Istened a látszat.

Ki munkával, tudással

Tisztán vinné többre,

Azt kis áskálódással

Tedd örökre tönkre.

Tudom, ez a betegség

Nem helyhez kötődik,

Mind több helyet keres még:

Terjed s öröklődik.

Mi lenne a gyógyszere?

Bölcsek szép példája,

Nem leszel, ha élsz vele,

A kórság prédája.

Kivagyiságtól, végre,

Tisztítsd meg a lelked,

S úgy nem leszel vendége

A vén Lucifernek. 

 

nincsen olyan ember

 

Minden amit teszek,

 

Hozzám tartozol

 

Azt hittem

 

Azt hittem, az emberség vagy van, vagy nincs, nem tudtam, hogy valakiben lehet csak egy csepp emberség. Akkor a többi része miből van?

Emma Donoghue

Nőnap

 

tavaszi takaritás

 

Ha ellene szegülünk

 

Minden az elméden

 

Általában

 

aki fütyül az igazságra

 

Mámoritó az igazi

 

Jövőm majdani

 

A szeretteid tettek azzá

 

Még akkor is

 

Ne küzdj ióért

 

Mindig jusson eszükbe,

Mindig jusson eszükbe, hogy a múlt hazugság, hogy az emlékezet nem ismer visszautat, hogy minden régi tavasz visszahozhatatlanul elveszett, s hogy végső soron a legőrjöngőbb és legmakacsabb szerelem sem egyéb, mint tűnő igazság.

Gabriel García Márquez

 

Megbotlott a tavasz

Szuhanics Albert

Megbotlott a tavasz

Láttam én a tavaszt

mikor felénk szaladt,

megbotlott, elesett,

sírdogált keveset.

Elszakadt zöld fátyla,

legörbült szép szája,

anyjához bicegett,

kínosan sziszegett.

Ha április közel,

fényes hintón jön el,

fogata kikelet,

bolondít szíveket.

Addig is reszketünk,

elfogyott fánk, szenünk,

esdeklőn megkérjük,

maradjon vendégünk!

Karcsú bokát villant,

illatokat illant,

vígan reánk pillant,

harmatcseppet csillant.

Ha itt lesz, s nem távol,

zöld lombot varázsol,

kis szöcskét, víg lepkét,

szitakötőt, fecskét.

Úgy mint tavaly, megint

vígan reánk tekint,

megfogja a kezünk,

s itt is marad velünk

 

Tavasz éke

Donkó László: 

Tavasz éke

Barka

bontó

napsugárka,

mézet gyűjtő

kis bogárka,

rügyfakasztó

boldog zápor,

csöpp levélke

almaágról,

fehér szirma

meggyvirágnak,

tavasz éke

a világnak.