2011. október 31., hétfő
2011. október 30., vasárnap
Vers
Örök világosság Eljövök mindig én, mint november jön el,e hónap jelzi azt, az elmúlás közel. Oly keskeny a határ... a halál és élet szinte kezet fognak, megérzi a lélek. Eljövök mindig én, vár rám a temető, kitárja kapuját, mint szelíd szerető. E napon csinosan, tisztán, üdén vár rám, mécsnek lángjainál, sírkeresztek árnyán. Hulló falevelek, krizantémra szállnak, még őrzik csodaszép emlékét a nyárnak. Elenyésző levél és az élő virág... mind a kettő tudja, milyen szép a világ. Így vagyunk ezzel mi, az emberi lelkek, a kapun innen, s túl itt egymásra lelnek. Az emlékek útján kéz a kézben járunk, bennünk él rokonunk, vagy régi barátunk. Utazunk időben, míg égnek a gyertyák, s mécses sárga fénye világít meg fejfát. Őszirózsa bólint... nincs vég, csak új kezdet, lásd, holtak porában virágok teremnek! Lelkük csillagokból érkezik ma éjjel, könnyedén lebbenő, enyhe déli széllel. Érzed hogy itt vannak? Boldogok hogy látnak, s egy égi hazába minket hazavárnak. Eljövök mindig én, mint eljön november, mécsessel, virággal, égő szeretettel. Meggyújtom a gyertyát, mint oly sokan teszik, örök világosság fényeskedjék nekik! | ||
Szuhanics Albert |
2011. október 29., szombat
Ünnep
tartják.
A kereszténység terjesztésekor a hittérítők azt a feladatot kapták, hogy lehetőség szerint a keresztény szokásokat a pogány ünnepekhez igazítsák azok betiltása helyett. Így ez a pogány ünnep a keresztény mindenszentek ünnepe lett (omnium sanctorum). III. György pápa a 800-as években a korábban május 13-án ünnepelt Szűz Mária és a mártírok emléknapját október 31-re helyezte át. Írországban ez az éjszaka All Hallow's Eve, „mindenszentek éjszakája” nevet kapta. November első napja volt az ünnepnap, All Saints' Day (All Hallow's Day, „szentek napja”).
(Wikipédia)
2011. október 28., péntek
Idézet
Meg kell értenie az embernek, hogy nem véletlen, hová születik, hol él, hová tartozik, milyen nyelven beszél, mit hisz, mire teszi föl az életét, mit tagad és mit nem vall a magáénak, mit ölel magához, és mit utasít el magától. És nem véletlen, milyen sors az, amit az embernek végig kell küzdenie, vállalnia kell, meg kell hajolni előtte, és tudomásul kell vennie, akármennyire zúgolódik is gyenge óráiban, és bárhogy szeretne tőle néha-néha megszabadulni.
Kodolányi János
2011. október 27., csütörtök
2011. október 23., vasárnap
2011. október 18., kedd
2011. október 17., hétfő
Idézet
Folyvást rohanunk, soha meg nem állunk. Még arra sincs időnk néhanap, hogy a tenyerünkbe rejtsük arcunk, összeszedjük magunkat egy-egy percre és szembenézzünk a kérdéssel: mi végre tesszük? Napjaink vágtató tempója, felfokozott életritmusa feszült nyugtalansággal tölt el bennünket. De nem a fizikai fáradtság az igazi baj, hanem a lelki rendezetlenség. Már-már a belső megsemmisülés érzése. S ennek hiába ismerjük a diagnózisát, a gyógymódot nem tudjuk receptre felíratni. Az orvoslással mi szolgálhatunk egymásnak. Az ember az ember patikája.
2011. október 16., vasárnap
2011. október 14., péntek
Idézet
Biztos sokszor tapasztaltad már: egy jó beszélgetésnek, egy meghitt együttlétnek, egy szerelmes ölelésnek mintha zenéje lenne! Szinte hallani lehet. Nem füllel. Lélekkel. Ahol nincs harmónia, ott összevissza fecsegnek. Rumli van, zűrzavar. Ahogy egy zsebünkben felejtett mobiltelefon rögzíti néha; hallgasd meg, milyen hangzavarban élünk, ha nincs közöttünk szeretet. Mint egy majomházban: mindenki fújja, rikoltja, darálja a magáét.
De ha egy baráti beszélgetés! Hallgasd vissza! Az egymásra figyelő emberek csendjét, jókor megszólaló mondatait. A nevetéseket. A hang erejét. Amikor van miről beszélni - megtelik lélekkel a levegő.Müller péter
2011. október 13., csütörtök
Vers
Zelk Zoltán: Varjúnóta
Elmúlt a nyár,
kár érte, kár.
Sárgul a táj,
kár érte, kár.
Röpülni kél
nagyszárnyú szél,
messzire száll
e csúf madár.
A hegy mögül
felhő röpül -
meg-megered,
már csepereg.
Őszi eső,
fát verdeső -
fázik a táj,
kár érte, kár.
Elmúlt a nyár,
kár érte, kár.
Sárgul a táj,
kár érte, kár.
Röpülni kél
nagyszárnyú szél,
messzire száll
e csúf madár.
A hegy mögül
felhő röpül -
meg-megered,
már csepereg.
Őszi eső,
fát verdeső -
fázik a táj,
kár érte, kár.
2011. október 12., szerda
Vers
Ritkán van már szikrázó napsütés,
És lassan elkezdődik már a lehűlés.
Az eső is egyre sűrűbben csepereg,
Ilyenkor az ember gyakran kesereg.
Ködös, deres reggelek avagy késő esték,
Elköltöznek melegebbre gólyák és fecskék.
Mintha csak az elmúlást jelképezné az ősz,
De folytatom mondókámat, hogy miként is jön.
Ahogy lehűl a levegő,
Színpompát ölt erdő, mező.
Új ruhát vesz a természet,
Megmutatva minden szépet.
Piros, sárga, barna levél,
Díszítik a fák tetejét.
Így búcsúzik a természet,
Készülvén a hideg télre.
Amint hideg teret hódít,
Színes lepel zizegve lehullik.
Mintha színes paplan lenne,
Úgy takarja a földeket.
Így szép az ősz, ily színesen,
Mintha egyenesen bálba menne.
Pedig csak a télre készül,
Mikor álomra szenderül.
Mészáros Zsolt
( MeZso)
2011. október 9., vasárnap
2011. október 8., szombat
Idézet
Ne hagyd, hogy az emberek átgázoljanak rajtad! (...) Ez a te életed. Ha kell valami, merj lépni, és kapd el, mert senki nem fogja tálcán eléd hozni azt, amire vágysz. A jókislányok mindig a második helyre szorulnak.
Cecelia Ahern
Idézet
Még mindig körbenézek, hogy ki segít rajtam, és remélem, hogy valaki megveregeti a vállam, vagy a fülembe súg egy jó tanácsot. De senki nem viszonozza a pillantásom. Úgy tűnik, rajtam kívül senki más nem forgolódik, hogy ellesse valahonnan, mi a teendő. Miért érzem úgy, hogy én vagyok az egyetlen, aki össze van zavarodva, és aggódik amiatt, hogy jól döntött-e, hogy merre tart? Bármerre nézek, az emberek egyszerűen boldogulnak a dolgaikkal. Lehet, hogy csak utánoznom kéne őket.
Cecelia Ahern
2011. október 7., péntek
Vers
Mindenkinek van álma Mindenkinek van álma,álmaihoz van szárnya, szárnyaihoz fényes ég, vágyainak menedék. Mindenkiben van szépség, e szépség a reménység, reményleni szebb jövőt, szebb jövőt, minél előbb! Mindenkiben van zene, a zenének kelleme, kellemének dallama, mit visszhangként hallana. Mindenkiben van ének, énekek, mik oly szépek, szépek, mint a csillagok, mind a szemükben ragyog. Mindenkinek van lelke, lelkének van szerelme, hol szerelmes szív dobog, ott laknak a boldogok! Mindenkiben van erény, ez az erény hit, remény, remény és a szeretet, látod, mindez jár neked! Szuhanics Albert | ||
2011. október 6., csütörtök
2011. október 3., hétfő
Idézet
Az élet elég gazdag ahhoz, hogy ugyanazokkal a személyekkel ne játszassa le több változatát egy helyzetnek, őneki elég személyzete van, hogy itt így, ott úgy bonyolítsa le az eseményt.
Móricz Zsigmond
Vers
Őszi vándor Szitál az őszi köd, szitál,lomb nem susog, a szél megáll. Mint hervadt szívű vándorok, csak ólom-lábam tántorog... Most égő vágyam hajt haza, s a szép emlékek halmaza. Hűs ajkaidra gondolok, halld, fáradt szívem feldobog! Szitál az őszi köd, szitál, egy fáradt vándor meg-megáll. Most emlékekből gyűjt erőt, ki elment évekkel előbb... Nincsen már más cél, más határ, csak két karod, mit szív kitár. Ölelném karcsú derekad, hogy csókjaid mind nekem add! Lehullt a fáról sok levél, bús vándorlásom véget ér. S mint napsugár friss lombokon, úgy csüggök édes ajkadon. Szuhanics Albert | ||
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)