Vincent van Gogh gondolata.

Vincent van Gogh: Arles étterem belseje

Vannak néhányan, akiknek lelkében hatalmas tűz ég, és soha nem jön senki, hogy melegedjék annál.

Vincent van Gogh

Háttérkép

Ancsel Éva gondolata

Ady Endre: ŐSZ FELÉ

Szőcs László: Szeptember

Ady Endre: ŐSZ FELÉ

                       

Sivár, őszt jósló, nyári nap.

Tarlóból fújdogál a szél,

Egy-egy lehulló falevél

Szállongva széltől szárnyra kap.

Sivár, őszt jósló, nyári nap.

A mult bús romjai közül,

Emlékek szálldosnak körül

S lelkem borzadva felriad.

Sivár, őszt jósló, nyári nap.

Emlékezés, hulló levél,

Temetőből a kósza szél,

Felébredés kripták alatt.

Sivár, őszt jósló, nyári nap.

Enyészet közelg, jön a tél,

Szállong az emlék, falevél

S reszketve széltől szárnyra kap.

Sivár, őszt jósló, nyári nap.

Romok közül a szellemek

Alvó szivet ébresztenek.

Ébredés a kripták alatt...

Vincent Van Gohg: női portré

Vincent Van Gohg: női portré

"Én nem vagyok egy kalandor  hanem a sors választása ."

Vincent Van Gohg: Nő piros szalaggal

Vincent Van Gohg: Nő piros szalaggal

1885

Vincent Van Gogh gondolata.

Vincent van Gogh: Orchard in Blossom

Ha igazán szereted a természetet, mindenhol megtalálod a szépséget.

Vincent Van Gogh

Maroknyi ősz

Czeglédi Gizella: Maroknyi ősz

Csitáry-Hock Tamás: A zene gyógyít...

A zene gyógyít...

Nyugtat, békességet ad. A lágy dallam elvarázsol, békét hoz a szívedbe, elfelejtesz mindent. Árad feléd, árad beléd. Szétárad benned, feloldja a félelmeket, aggodalmakat, a fájdalmakat. Megnyugtat. Megnyugtatsz. Mert te vagy a zene. A dallam. A legszebb. Ez a dallam árad felém, amikor meghallom hangodat. És szeretem a hangodat. Szeretem hallgatni. (...) Betöltesz, megnyugtatsz, elvarázsolsz. Meggyógyítasz. A legszebb zenével. Önmagaddal.

Csitáry-Hock Tamás

Őszi képek

Heltai Jenő: MERT DALAIMNAK...

Heltai Jenő:  MERT DALAIMNAK...

Mert dalaimnak azt a részét,

Mely túlnyomónak mondható,

– Minek tagadjam gyöngeségem –

Kegyedhez írtam, kis Kató.

És dalaimnak az a része,

Mely túlnyomónak mondható,

Kegyednek semmiképp se tetszett,

Sőt visszatetszett, kis Kató.

Igaz, hogy önt tegezni mertem,

Ami botránynak mondható,

Mert önt csupán magáznom illik

Vagy kegyedeznem, kis Kató:

De dalaimnak azt a részét,

Mely túlnyomónak mondható,

Mégis szívemből szívhez írtam,

Az ön szívéhez, kis Kató.

Hogy ön hideg maradt s kegyetlen,

Már ez malőrnek mondható,

Ha bánatomban meghalok most,

Magára vessen, kis Kató.

Magára vessen, ha belőlem

Más nem marad meg, kis Kató,

Mint dalaimnak az a része,

Mely túlnyomónak mondható.

Heltai Jenő: Szivem falán...

Heltai Jenő: Szivem falán...

Szivem falán a gond sötétlik,

Egy árny a hófehér falon:

Óh, megöregszel te is egyszer,

Én édes, szőke angyalom.

A szőke haj ezüstre válik,

Barázdás lesz a homlokod,

És csókos ajkad pirja elvész

S a szived halkabban dobog.

És benne mélyen eltemetve

A régi, régi szerelem,

És szenvedélytelen, szeliden

Fogsz társalogni énvelem.

Igérd meg azt, hogy kezed akkor

Kezemből vissza nem veszed,

S szeretni fogsz majd akkor is még,

Mikor már én is vén leszek.

Igérd meg azt, hogy megbocsátod,

Hogy oly nagyon szerettelek,

Hogy rácsókoltam ajakadra

Sok év alatt a zord telet.

Igérd meg azt, hogy megbocsátod,

Hogy elhervadtál keblemen,

Hogy másnak senkije se voltál,

Csak nékem voltál mindenem.

Igérd meg azt, hogy szemrehányást

Szived magadba nem fogad

S nem kéri tőlem soha vissza

Aranyos ifjuságodat.

Márfy Gabriella: LÉLEKTÁNC

Márfy Gabriella: LÉLEKTÁNC

Vannak sebek melyek begyógyíthatatlanok...

Wass Albert:Gazdag akarsz lenni?

Balla Pál: Szeptember, az öreg ház küszöbén

Gazdag akarsz lenni? Gondolj a rigóra és az ősemberre. Gondolj arra, hogy meztelenül jöttél erre a világra, és meztelenül térsz belőle vissza. Vendég vagy ezen a földön. Csak az a tied, amit a bőröd alatt hoztál és elviszel. Gazdag, aki egészséges. Aki erős. Aki nem szorul másra. Aki föl tudja vágni a fáját, meg tudja főzni ételét, meg tudja vetni ágyát és jól alszik benne. Aki dolgozni tud, hogy legyen mit egyék, legyen ruhája, cipője és egy szobája, amit otthonának érez.

/Wass Albert/

Márai Sándor: A séta az élet legemberibb életütemét fejezi ki.

Kernstock Károly: Őszi táj

A séta az élet legemberibb életütemét fejezi ki. Aki sétál, nem akar eljutni sehová, mert ha célzattal és úti céllal ered útnak, már nem sétál, csak közlekedik. A sétáló útközben, minden pillanatban megérkezett a séta céljához, mely soha nem egy ház vagy fatörzs, vagy szép kilátás, csak éppen ez a levegős és közvetlen érintkezés a világgal. Egy ember, aki lassan elvegyül a tájjal, része lesz egy erdőnek vagy mezőnek, ütemesen átadja magát a természet nagy díszletei között az örök valóságnak, az időtlen világi térnek, minden pillanatban úgy érzi, hazatért séta közben. A séta a teljes magány. Egy szobában könyvek és tárgyak vannak körülötted, melyek életed feladataira és kötelességeire figyelmeztetnek, a munkára vagy a hivatásra. Aki sétál, megszabadult munkájától, egyedül van a világgal, lelkét és testét átadja az ősi elemeknek.

/Márai Sándor/

Senki úgy meg nem veti az embereket,

Nemes Nagy Ágnes: Hull a bodza

Nemes Nagy Ágnes: Hull a bodza

A mi utcánkban kicsi utca,

van benne egy hosszú bodza.

Ősz felé már hull a bodza,

kis bogyóját dobja, dobja.

Kis bogyóját dobja, dobja,

lila lesz az utca-hossza,

kiabál is Bandi bácsi,

az autóját szappanozza.

Nem gondolok semmi rosszra,

de örülök, drága bodza:

tarthatom a gumitömlőt,

míg az autót szappanozza.

Őszi fényes napsütésben,

víztől fényes járdaszélen

szappanozza és lemossa -

hull a bodza,

hull a bodza.