Szép képek

Vekerdy Tamás: Az intelligencia egy bizonyos kvantuma velünk születik.

Fejlődés...

Mindenfajta bebörtönzés akadályozza a spirituális növekedést. Mit gondolsz, Buddha miért fordított hátat a világnak? Mahávira miért fordított hátat a világnak? Az igazat megvallva - ezt korábban senki nem mondta el - nem a világnak fordítottak hátat, hanem a családnak - hogyan is fordíthatnál hátat a világnak? Bárhol is vagy, a világ mindig ott van körülötted. Csak a családról mondhatsz le. A vallásos írások azonban - beleértve a keresztény írásokat is - folyamatosan hazugságokkal traktálják az embereket: a világtól való elfordulásról beszélnek. Ez teljesen elvonja a figyelmet arról a tényről, hogy ezek az emberek mind a családtól fordultak el, mert a család volt az a közeg számukra, ahol nem tudtak tovább növekedni.

Osho

Csitáry-Hock Tamás:(idő, hiány)

Pótolsz... folyamatosan pótolsz. Valamit és valakit. A hiányt és Őt. Az Ő hiányát. Pótolod vásárlással, utazással, kozmetikussal, apró élvezetekkel, olvasással... Csak éppen vele nem. Ám ne feledd: ma még megteheted. Amíg fiatal vagy, mindezt megteheted. De elérkezik az idő, amikor nem utazol, nem vásárolsz, nem mész kozmetikushoz, nincsenek apró élvezetek. És Ő sem lesz. Amikor a legnagyobb szükséged lesz rá. Már csak a hiány marad.

Pótolhatatlanul.

Csitáry-hock Tamás

Baranyi Ferenc: Nézni

Nézni

Itt már a szavak mitsem érnek,

csak nézni kell és nem beszélni,

se kérdeni, se válaszolni,

csak nézni kell, csak nézni, nézni.

Lesni, amit szép arcod izmán

parancsolnak csöpp rándulások,

s ha keskeny űr szakad közébünk:

felmérni az arasznyi távot.

Szemekkel mindent megbeszélni

ékesszóló sugarak által,

s meleg, bársonyos egyezségre

jutni egy titkos kézfogással.

Megérezni, amit te érzel,

kimondani, mi nyelveden van

előbb dobbanni a szívednél,

csókod előzni csókjaimban.

Itt már a szavak mit sem érnek,

ne szólj a száddal, csak szemeddel,

a szerelem akkor beszédes,

amikor már beszélni nem kell.

Baranyi Ferenc

Böjte Csaba: A sötétség a világosság hiánya.

Mindenkinek vannak olyan időszakai,

Csorba Győző: TEVÉKENY ŐSZ

Csorba Győző: TEVÉKENY ŐSZ

Szó sincs itt semmiféle gyászról az ősz

teljes iparkodással ténykedik:

szervezi a kerti brancsot a kezdőket

kitanítja a haladókat emlékezteti

s fokozatosan adagolja

a kopárságot hideget olykor

a gürcölésbe csöpp játékot is kever:

például ökörnyálat úsztat szusszanó

sündisznóval zörgeti végig az avart

s a gyöngyvirág-tövön piros bogyót fakaszt

De persze többnyire mégiscsak dolgozik

hogy meglegyen aminek meg kell lennie:

az ál-halál a visszatartott lélegzet

a tág-üres terek a hasznos türelem

mikor majd agresszíven és hatalmasan

a zúzos talpú tél megérkezik.

Pilinszky János:Őszi vázlat

Pilinszky János

Őszi vázlat

 

A hallgatózó kert alól

a fa az űrbe szimatol,

a csend törékeny és üres,

a rét határokat keres.

Riadtan elszorul szíved,

az út lapulva elsiet,

a rózsatő is ideges

mosollyal önmagába les:

távoli, kétes tájakon

készülődik a fájdalom.

Ady Endre:Párisban járt az Ősz

Ady Endre

 

Párisban járt az Ősz

Párisba tegnap beszökött az Ősz.

Szent Mihály útján suhant nesztelen,

Kánikulában, halk lombok alatt

S találkozott velem.

Ballagtam éppen a Szajna felé

S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:

Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,

Arról, hogy meghalok.

Elért az Ősz és súgott valamit,

Szent Mihály útja beleremegett,

Züm, züm: röpködtek végig az úton

Tréfás falevelek.

Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé

S Párisból az Ősz kacagva szaladt.

Itt járt, s hogy itt járt, én tudom csupán

Nyögő lombok alatt.

ILLYÉS GYULA: HAJLIK A NYÍR.

Mednyánszky László: Nyírfák között

ILLYÉS GYULA

HAJLIK A NYÍR...

November van, torlódnak a fellegek,

sejteni csak, a déli nap hol lebeg:

hályogosan meg-megvilágul az ég,

mint mikor vak nyitja-hunyja holt szemét.

Csuklik, felsír a nyírerdő, elcsitul,

tanít dalra már engem is magyarul.

Morog a tó, hab-fogait felfedi,

a dühödt szél visszafelé tereli.

Hajlik a nyír, meghajol és visszavág,

úgy tagolja az ősz konok ritmusát.

Arra lépek, meg-megállva s hirtelen

nekifutva, mikor nem is tervezem.

Száll kiáltva, száll az égre, visszaszáll

s felcsap újra, lecsap újra, írja már

az ős baj lázvonalát a láthatár

sötétszürke táblájára a madár.

Oravecz Nóra: Egy dolgot meg kell értened: nem siettetheted az Életet.

Egy dolgot meg kell értened: nem siettetheted az Életet. Türelmesnek kell lenned vele. Ha ezt képes vagy felfogni, idővel majd eljutsz arra a pontra, ahol semmit sem akarsz siettetni. Ahol minden jó úgy, ahogy jön. A tempója nem lesz lassú, nem lesz gyors, csak akkor fog érkezni, amikor érkeznie kell. Neked csak meg kell tanulnod nyugodtnak lenni, elvárások nélkül élni. Úgy, hogy nem döntöd el, hogy neked majd mi lesz a jó, ugyanis az Élet sokkal jobban tudja, hogy mi visz előre az utadon. De ha nem hiszel neki, szép kis pofonokat kapsz majd tőle. Nem direkt, nem azért, hogy belehalj, csak azért, hogy megtanuld hagyni azt, amit hagyni kell. Ugyanis képzeld, vannak dolgok, amibe tényleg nincs beleszólásod, és soha nem is lesz.

Oravecz Nóra

Ami volt elmúlt.

Baranyi Ferenc: Nincs kínzóbb a felismerésnél:

Minden cselekedet...

Oravecz Nóra:Van az a pillanat, amikor már nincs kedved magyarázkodni,

Van az a pillanat, amikor már nincs kedved magyarázkodni, hogy mit miért érzel úgy, ahogy - olyankor már nem érdekel, hogy bárkivel bármit is megértess. Nem szomjazol a megoldásukra, megvagy nélküle is - de ne menekülj, akármennyire is egyszerűnek tűnne, ne zárkózz be, találj valakit, aki ugyanazon megy át, amin te. Nála lesz a kulcs. Megnyugtat és felemel a zavarból, amiből egyedül képtelen lennél felállni, mert magad sem tudtad, hogy miben vagy. Addig, amíg van, aki érti és érzi azt, amit te, könnyedén léphetsz még egyet. Nyugodtan, boldogan, mert nem vagy egyedül - más is érzi a pofonokat, azt a frusztrációt, azokat a nehézségeket, amikből neked is bőven jutottak.

Oravecz Nóra

Mindenki hazudik...