Pilinszky
János
Őszi vázlat
A
hallgatózó kert alól
a fa az
űrbe szimatol,
a csend
törékeny és üres,
a rét
határokat keres.
Riadtan
elszorul szíved,
az út
lapulva elsiet,
a rózsatő
is ideges
mosollyal
önmagába les:
távoli,
kétes tájakon
készülődik
a fájdalom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése