Mysty Kata:Advent és gyertyafény!

Mysty Kata

Advent és gyertyafény!

Mama ölel ma is...

Érzem átölel, keze még

kezemben - elalél,

Dédelgető, óvó kezén...

védelmező melegség,

bizseregve érzem én...

Adventi gyertyafény...

- az arcát idézi elém.

Nekem ragyog szeme...

és szemében a messzeség,

az égi kékben fiatal még!

Gyönyörű ez a kép...

A várakozás ettől oly szép!

Gyertyasor lett az éj,

szeretetet hív és reményt.

Az élet csodája Te légy!

Advent és gyertyafény!

Heltai Jenő: Karácsony

 Heltai Jenő

Karácsony

A szeretet nagy ünnepén,

Amikor minden csupa fény,

Amikor minden csupa pompa

És csillogó a karácsonyfa,

Mikor az angyal szárnya lebben

És békesség van szívekben,

Nagynak, kicsinynek gyönyörül,

Amikor gazdag és szegény örül,

A szeretet nagy ünnepén,

Mikor kiújul a remény,

Amikor testvér minden ember

És egy a másnak könnyes szemmel

Bocsátja meg sok vétkeit,

A dús a kolduson segít,

Mikor fehéren száll a béke árnya

Minden kunyhóra, minden palotára,

A szeretet nagy ünnepén,

Amikor annyi költemény

Hirdeti ékes mondatokban,

Hogy végre ismét karácsony van,

Mikor övéihez rohan

Mindenki meghatottan, boldogan,

Mikor mindenki egyetért,

Mindenki egyért, egy mindenkiért.

A szeretet nagy ünnepén...

Tovább miért is fűzzem én?

Mikor az angyal szárnya lebben,

Sok-sok minden van a szivekben,

Irigység, méreg, epe mennyi!

Csak szeretet nics egy szemernyi.

De mindegy! Minden csupa pompa,

Csillog, ragyog a karácsonyfa,

Telizsúfolva minden ág,

Lóg rajta sok cifraság,

Hány ember sóhajt most nagyot:

"Bár X. Y. lógna ott

A karácsonyi dísz helyén... "

A szeretet nagy ünnepén.

Szentcsaládjárás adventi gyakorlat,

Szentcsaládjárás adventi gyakorlat, amely a közös családi imára és a családok közös imájára ad lehetőséget.

A házakban az előre feldíszített oltárra helyezik a szobrot vagy képet. Egyes falvakban a lucabúzához hasonlóan sarjaztatott búzával rakják körül a szálláskereső képet. A családok együtt imádkoznak, énekelnek.

A szokás nem nagyon régi, csupán a 20. sz. elején született. Lehetséges, hogy a szálláskeresést a felnőtt hívek igénye hívta életre a már elprofanizálódott, gyermek ünneppé vált betlehemezés helyett. Igazi családi készülődés az ünnepre, az bizonyos.

A képet vagy szobrot, melynek szállást keresnek a rendező énekesasszony vagy maga hinti meg szenteltvízzel, vagy a pap áldja meg. A soros családban házioltár égő mécsessel vagy gyertyával várja, ahol mind a kilenc család összegyűlik, amikor esti Úrangyalára harangoznak. Amikor a szentkép az új családhoz megérkezik, letérdelnek, s imádságokat mondanak. A képet a házioltárra helyezik, meggyújtják előtte a mécsest, amely végig ott ég, amíg a képet másik családhoz nem viszik. A szentkép előtt ájtatosságot is szoktak végezni, majd felajánlják az egész családot a Szent Család oltalmába.

A házbeliek napközben is föl-fölkeresik a képet, hogy rövid fohászkodással üdvözöljék. Ilyenkor egy-egy szegény családot meg is szoktak ajándékozni, mintha a Szent Családnak adnák. A kilencnapos ájtatosság után a kép vagy a templomba, vagy valami jámbor lélekhez kerül, aki jövő adventig vigyáz rá. -

A helyi változatok közül figyelemre méltó Tordas szlovákból magyarosodott falué: a Szt Család képét megszenteltetik, a 9 fölkeresendő család tagjai gyónással és áldozással készülnek a fogadtatásra. -

Van, ahol legények hordozzák a Szt Család képét. Ez a férfiak ősi liturgikus elsőbbségének fejleménye, még ebben a jellegzetesen asszonyi szokásban is.

Beköszöntő ének

(Dallam: "Ébredj ember...")

Szállást keres a Szent Család.

De senki sincs, ki helyet ád.

Nincsen, aki befogadja

Őt, ki égnek s földnek ura.

Az idő már későre jár,

A madár is fészkére száll.

Csak a Szent Szűz jár hiába"

Betlehemnek városába.

Legalább ti, jó emberek,

Fogadjátok a Kisdedet.

Házatokra boldogság száll,

Ha betér az égi Király.

(A házbeliek éneklik:)

Ne sírj tovább, Szűz Mária,

Ne menjetek ma máshova!

Szállásunkat mi megosztjuk,

Kis Jézuskát befogadjuk.

Kárpáti Tibor: Gyöngyöt az Embernek

Kárpáti Tibor: Gyöngyöt az Embernek

valami érzést

gyönyörűt, szépet

valami hangot

valami képet

napfény ecsetje

napsugár húrja

valami újat

valamit újra

valami ősit

valami égit

valami hősit

valami régit

valami földit

valami gyarlót

fagyöngyöt vágó

holdsugár-sarlót

szent dal csengését

majd a szent csendet

káoszban fogant

újjászült rendet

játékot, harcot

s a végén békét

tó mélyén alvó

tündérek képét

lelkek sebére

hófehér tépést

tenni az Isten

felé pár lépést

átlépni közben

árkot, göröngyöt

és az Embernek

szórni a gyöngyöt

Nagy Lajos:Az én karácsonyfám

Nagy Lajos:Az én karácsonyfám

Kedves Jézuskám, én már a harmincadik évemen rég túl vagyok, de a lelkem még gyermeki, szeretem a karácsonyfát, a játékot és az ajándékokat, szeretném tehát, ha nem feledkeznél meg rólam az idei karácsonykor. Hozzál, kérlek, nekem egy szép karácsonyfát és apró kis vacakokat játszani, és mivel már mégis öregebb és így okosabb is vagyok a többi gyermekeknél, ne haragudj, ha mindjárt megmondom, hogy az egész dolgot hogyan szeretném én. (Neked már, ha költségbe vered magad és hozol, úgyis mindegy, nem igaz?)

Hát hozz kérlek egy jó nagy fát, szép nagy gyertyák legyenek rajta, olyanok, amik nemcsak fényessé, hanem meleggé is teszik a helyet, ahol felállítják a karácsonyfát. (Mivel a szobába nem férne el, az Almássy térre tervezem.) És kérlek, selyempapírosba pakolva ne szaloncukor legyen, mert azt, mióta sokat cigarettázom, nem szeretem, hanem nagy széndarabok legyenek, rúd szalámik, fehér kenyerek. A fa aljában ne kis kocsik és építőkockák legyenek, hanem nagy villamoskocsik, mert tudod, olyan rossz itt Pesten a közlekedés; mindet átadnám aztán, amikor már meguntam velük játszani a városnak, hadd járjanak a körúton és a Vilmos csá... akarom mondani a Váci körúton. Az építőkockák helyett hozzál, tudod, olyan barakkokat, ahol szegény emberek lakhatnak. Majd én úgy játszok velük - a barakkokkal -, hogy szegény embereket teszek beléjük.

És a fa alatt legyen nagy kisznikben sok szén, és nem bánom: rozskenyér és főtt marhahús és krumpli. Sok, sok, sok.

Ja igen, ezt majd elfelejtettem, a fán babák és ólomkatonák helyett, vékony zsinórokon háborús generálisok és diplomaták lógjanak, nem baj, ha a gyertya, amint olvad, a fejükre is csöpög.

És olyant is szeretnék, tudod, amit szoktál vinni kisfiúknak, hogy viszel nekik egy gumibabát, egy parányi gumiembert, amit megnyomnak és sír. Hozd el nekem, kérlek, Ludendorffot, majd én mindig megnyomom úgy, hogy éppen olyan szépen fog sírni, mintha gumiból volna, ez nagyon szép játék lesz, nagyon jól fogom vele tölteni az idei nevezetes karácsonyt.

A gondolkodó ember általában azzal tölti az idejét,

Érdekes, hogy milyen varázsa van a karácsonynak.

A számomra szép emberi arcban mindig jelen van ...

A számomra szép emberi arcban mindig jelen van a legfontosabb: a morális szép is. Minden ember arcán és minden emberben keresem az átélt, intenzív élmények nyomát. A gyönyör, a bánat megrendít, meglágyít, sőt megszépít. Az ember, ha teljes intenzitással átélte, megszenvedte anyja halálát, mássá válik: a fájdalom életre szóló gazdagsága által mélyebben megérti a másik embert is.

Károlyi Amy

Azt kérded mit szeretnék az idén,...

Fekete István: Régi karácsonyok bukkannak fel emlékeimben

Adventi színek jelentése

Adventi színek jelentése
Ma az adventi koszorú általában fenyőágból készített kör alakú koszorú, melyet négy gyertyával díszítenek. A gyertyák színe katolikus körökben egy rózsaszín kivételével lila. Az első koszorúban 19+4 gyertya volt, jelképezve a hétköznapokat is.

A gyertyákat vasárnaponként gyújtják meg, minden alkalommal eggyel többet. A világító gyertyák számának növekedése szimbolizálja a növekvő fényt, amelyet Isten Jézusban a várakozónak ad karácsonykor.

Minden gyertya szimbolizál egy fogalmat: hit, remény, szeretet, öröm.- Ez utóbbiról gyakran- tévesen- azt hiszik, hogy a negyedik vasárnapon kell meggyújtani, de valójában advent harmadik vasárnapja az "örömvasárnap"- ami a böjtbe egy kis vidámságot hoz, hogy már közel van Krisztus eljövetele, azaz a Karácsony. A gyertyák egyben a katolikus szimbolika szerint egy-egy személyre (vagy közösségre) is utalnak:

* Ádám és Éva – mint akiknek elsőként ígérte meg Isten a megváltást (hit);
* zsidó nép – akinek megígérte, hogy közülük származik a Messiás (remény);
* Keresztelő Szent János – aki hirdette Jézus eljövetelét, és készítette az utat az emberek szívéhez (szeretet);
* Szűz Mária – aki megszülte a Fiút (öröm – rózsaszín gyertya).

Talán nem késő megtanulni, hogyan kell szeretni,

Váradi W Norbert: Régi nóta

Váradi W Norbert:  Régi nóta

Ülök a kocsmában egy sarki asztalnál,

fülembe öreg cigány húzza a nótát.

A kocsmában füst, zsivaj, lárma,

senki sem figyel a bús nótára.

Kártya, rulett, Rex-asztal és tömeg,

szomorú szívemet a bánat tölti meg,

a füst sűrűbb lesz, eltompul a lárma,

s átjutok lassan a magány világába.

Szememet könny lepi, úgy búslakodom,

de emléked kísért e züllött hajnalon,

utánad szólnék, de nem tudok,

fülemben zengnek elmúlt dallamok.

Feltenném a kérdést, s így szólnék most hozzád:

- Sírtál-e valaha egy régi szép nótán?

- Volt-e szívedben hideg és rettegés?

- Volt-e álmod, mi már csak vak remény?

Nem szégyenlem, hogy sírok miattad,

bár szívemet régen elhagytad,

s nem bánom azt, ha ülök a kocsmában,

esetleg bor helyett könny hull a pohárba.

Kívánom azt, hogy légy boldog mással,

ne foglalkozz a hamis világgal,

légy boldog s szabad, mint egy madár,

így virul széppé ez a hamis világ!

De ha egyszer neked is összetörik szíved,

jöjj el hozzám, s letörlöm könnyed,

félve vigyázok majd arra,

soha ne vedd észre, hogy még mindig akarlak!

S ha begyógyult sebed, elengedlek szépen,

úgy, hogy ne vedd észre, szeretlek, mint régen!

Utána elmegyek újra a kocsmába,

s beülök csendben annak a sarkába.

Hívom a vén cigányt, muzsikáljon rólad,

hadd jöjjön ezután pár züllött óra,

Ő húzza a szomorú nótámat,

hull a könnyem, hull,

belé a pohárba!

Donászy Magda: Télapóka, öreg bácsi

Albert Camus gondolata...