Váradi W Norbert: Régi nóta

Váradi W Norbert:  Régi nóta

Ülök a kocsmában egy sarki asztalnál,

fülembe öreg cigány húzza a nótát.

A kocsmában füst, zsivaj, lárma,

senki sem figyel a bús nótára.

Kártya, rulett, Rex-asztal és tömeg,

szomorú szívemet a bánat tölti meg,

a füst sűrűbb lesz, eltompul a lárma,

s átjutok lassan a magány világába.

Szememet könny lepi, úgy búslakodom,

de emléked kísért e züllött hajnalon,

utánad szólnék, de nem tudok,

fülemben zengnek elmúlt dallamok.

Feltenném a kérdést, s így szólnék most hozzád:

- Sírtál-e valaha egy régi szép nótán?

- Volt-e szívedben hideg és rettegés?

- Volt-e álmod, mi már csak vak remény?

Nem szégyenlem, hogy sírok miattad,

bár szívemet régen elhagytad,

s nem bánom azt, ha ülök a kocsmában,

esetleg bor helyett könny hull a pohárba.

Kívánom azt, hogy légy boldog mással,

ne foglalkozz a hamis világgal,

légy boldog s szabad, mint egy madár,

így virul széppé ez a hamis világ!

De ha egyszer neked is összetörik szíved,

jöjj el hozzám, s letörlöm könnyed,

félve vigyázok majd arra,

soha ne vedd észre, hogy még mindig akarlak!

S ha begyógyult sebed, elengedlek szépen,

úgy, hogy ne vedd észre, szeretlek, mint régen!

Utána elmegyek újra a kocsmába,

s beülök csendben annak a sarkába.

Hívom a vén cigányt, muzsikáljon rólad,

hadd jöjjön ezután pár züllött óra,

Ő húzza a szomorú nótámat,

hull a könnyem, hull,

belé a pohárba!