Képre irt idézet

Képre irt idézet

Humor

Két pasi véletlenül összetolja a bevásárlókocsiját a szupermarketben.
- Jaj bocsánat, csak a feleségemet keresem
- Maga is a feleségét keresi? A magáé hogy néz ki?
- Az enyém gyönyörű, hosszú combú, vékony, nagy mellű, szõke hosszúhajú.
És a magáé?
- Hagyjuk az én feleségemet, keressük meg inkább a magáét.

Egy ember fekszik kint a réten a fűben, és nézi a felhőket az égen. Egyszer csak megszólal:
- Uram, mondd meg nekem, mennyi is valójában egymillió év!
Mire az Úr valóban leszól az égből:
- Számomra az csak egy percnek számít.
- És mondd, mennyi tízmillió forint?
- Az nekem csak tíz forint!
- Akkor nem kaphatnék tíz forintot?
- Várj egy percet…

Két rendőr vizibicikli-kölcsönzöt nyit. Az egyik rendőr bemondja a hangosbemondóba:
- 9-es, jöjjön ki, lejárt az ideje!
Mire a másik rendőr odaszól az elsőnek: Te, nekünk, csak 8 vizibiciklink van.
- 6-os, 6-os, csak nincs valami baj?

Volt egyszer egy madár...

Paulo Coelho

Volt egyszer egy madár. Két tökéletes szárnnyal és gyönyörű, színes tollakkal áldotta meg a sors.

Az olyan lény, amely szabadon szállhat az égen, boldoggá teszi azt is aki nézi.

Egy napon megpillantotta ezt a madarat egy nő és beleszeretett.

Az ámulattól tátott szájjal figyelte  a repülését, a szíve hevesebben vert, a szeme szerelmesen csillogott.

Egyszer megkérte, hogy hadd repüljön vele, és átszelték az egész égboltot teljes harmóniában.

A nő csodálta, tisztelte, rajongva szerette a madarat.

De egy napon arra gondolt: - Mi lesz, ha a madár egyszer majd távolabbi hegyeket is meg akar ismerni? - és megijedt.

Félt, hogy más madárral nem fogja ugyanezt érezni.

És irigykedett, irigyele a madarat, amiért tudott repülni.

És egyedül érezte magát!

Azt gondolta: - Csapdát állítok neki, ha megint  jön, többé nem repülhet el tőlem!

A madár szintén szerelmes volt belé és másnap  megjelent, ahogy szokott, de beleesett a csapdába és fogoly lett!

A nő kalitkába zárta és egész nap nézte.

Most már mindig vele volt szenvedélyének tárgya.

De szép lassan  különös átalakuláson ment át.

Most, hogy teljesen övé volt a madár és nem kellett állandóan meghódítania, kezdte elveszíteni a lelkesedését. Mivel a madár nem repülhetett nem tudta kifejezni létének értelmét.

Lassan elhervadt, elveszítette tollai ragyogását és megcsúnyult.

A nőt már nem is érdekelte többé, csak annyira törődött vele, hogy enni adjon neki és tisztán tartsa a kalitkáját.

Egyik nap elpusztult a madár.

A nőt elfogta a bánat és éjjel- nappal rágondolt.

De nem a kalitkára emlékezett, hanem arra a napra, amikor először meglátta boldogan repülni a felhők között.

Ha elgondolkodna rájönne, hogy ami nnak idején rabul ejtette a szívét, az éppen a madár szabadsága  volt, szárnyainak dinamikus mozgása, és nem a külseje.

A madár nélkül az ő élete is elvesztette az értelmét és a halál hamarosan bekopogtatott hozzá.

- Miért jöttél?  -  kérdezte a halált.

- Hogy újra együtt repülhess a madaraddal  - felelte a halál.

- Ha hagytad volna, hogy mindig elrepüljön és visszajöjjön hozzád, csak még jobban szeretted volna és csodáltad volna.  Most viszont még ahhoz is rám van szükséged, hogy újra találkozhass vele!

Vers

Szeptemberi nyárutó Szeptembernek közepén a forró nap útra kél. Vidáman az égre hág, a zenitről kacag rád. Felhő tapsol, nap nevet, szellő súgja hogy szeret. Levelet hoz fényfutár, hogy nem múlt el még a nyár. Óh szeptember, köszönöm, szép ajándék, fényözön. Hogy tombol a forró nyár langyos víz partjainál. Sugárzó az ereje, úgy simogat fénykeze. Nyári rekkenő meleg, önti el bús szívemet. Szuhanics Albert

Titanic

Képre irt idézet

Vers

Heltai Jenő: Üzent az ősz

Üzent az ősz egy hervadt falevéllel,
Az ablakon bedobta tegnap éjjel.
Ó, furcsa ákombákom!
Még meddig élem világom?

Kisasszony napján búcsúzik a fecske,
Elszállt a nyár és elszállt a szerencse.
Üres a fecskefészek...
Már én sem fütyörészek.

Az ablakomban fázó, bús virágok,
A háztetőn a pék macskája nyávog,
Sarlója fénylik a holdnak,
Most mennek a bálba a holtak.

Kinyílt az ajtó, de senki se jött be,
Valaki némán meglapult mögötte.
Idebent csak a kétség,
Odakint a sötétség.

Üzent az ősz egy hervadt falevéllel,
Az ablakon bedobta tegnap éjjel.
Ó, furcsa ákombákom!
Még meddig élem világom?

Képre irt idézet

Vers

Heltai Jenő: Kérdőív

Mikor elnémul megkínzott szived,
Eléd teszik a nagy kérdőivet.

Mit mozdulatlan ajkad elsóhajt,
A láthatatlan jegyző jegyzi majd.

Mit fogsz felelni -- mert felelni kell! --
Az életedet hol hibáztad el?

Hol kanyarodtál balra jobb helyett?
Felelj! Tudod az átkozott helyet?

Ha menned adná isteni csoda,
Mondd: visszamennél még egyszer oda?

Veszett fejszének hajszolva nyelét,
Az út robotját újra kezdenéd?

Míg űz a vágy és sarkantyúz a gond,
Megfutni mernél még egy Maratont?

Mindaz mi hitvány, hazug, és hamis,
Végigcsinálnád, mondd, másodszor is?

Miért? Miért? Új célokért? Avagy
Azért, hogy eljuss oda, hol ma vagy?

Hogy elfelejtve minden régi kínt,
Rimánkodhass és harcolhass megint?

Ezért a díjul zsugorin kimért
Keserves, édes, pici életért?

Találkozó...

A sokadik érettségi találkozón voltam, előtte levő napok kis izgalommal töltöttek el.Ugyan kik jönnek el? 

Minden ötödik évben meg szoktuk tartani, de ahogy telik az idő fölöttünk, úgy érzem egyre fontosabb, ki mit csinál, hogy van? 

Mikor beléptem a terembe szinte mindenki olyan ismeretlen volt, eltelt néhány perc és kezdett

világosodni, ki kicsoda, körülbelül tíz perc múlva minden arc ismerős lett és olyan hangulat kezdett

kialakulni mint akkor a gimnazista órák előtt.

Kellemesen telt el,  talán észre sem vettük, hogy rohan itt is az idő, 

vége lett a várt találkozónak és utólag jut az ember eszébe, ezt sem kérdeztem  azt sem mondtam, 

pedig kellett volna.

Sajnos voltak akik nem jöttek el mert már nincsenek közöttünk, pedig azt hittük, mi mindig találkozni fogunk.  

Képre irt idézet

Vers

Ott hagytam a szívem

Visszagondolok rád 
áldott gyermekkorom, 
soha nem feledett 
örökös otthonom. 

Gondtalan ifjúság 
minden mese, játék, 
az, hogy emlékezem, 
már maga ajándék. 

Vágytam, hogy felnőjek, 
mikor gyermek voltam, 
ma már visszautam 
keresgélem... hol van? 

Lelkemnek legmélyén 
van egy kicsi szoba... 
Megvan még a kulcsa? 
Bemehetek oda? 

Gyermekkori álmok 
világa vár híven, 
hazatérnék gyakran, 
ott hagytam a szívem!

Szuhanics Albert