Minden ötödik évben meg szoktuk tartani, de ahogy telik az idő fölöttünk, úgy érzem egyre fontosabb, ki mit csinál, hogy van?
Mikor beléptem a terembe szinte mindenki olyan ismeretlen volt, eltelt néhány perc és kezdett
világosodni, ki kicsoda, körülbelül tíz perc múlva minden arc ismerős lett és olyan hangulat kezdett
kialakulni mint akkor a gimnazista órák előtt.
Kellemesen telt el, talán észre sem vettük, hogy rohan itt is az idő,
vége lett a várt találkozónak és utólag jut az ember eszébe, ezt sem kérdeztem azt sem mondtam,
pedig kellett volna.
Sajnos voltak akik nem jöttek el mert már nincsenek közöttünk, pedig azt hittük, mi mindig találkozni fogunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése