Tóth Árpád Ó, rímek fáradt mestere!

Tóth Árpád

Ó, rímek fáradt mestere!

Ó, rímek fáradt mestere,

Szivednek hűlő, rest ere

Ha olykor pezsdülőre kap,

Mint ritkán gyúló téli nap

Tüzén a jégrojtos eresz,

Örömet, mondd, kinek szerez?

Akad még kislyány valahol,

Kinek, ha halk hangon dalol

Zenéd, a lassuló zene,

Tündértóvá ragyog szeme,

S vágytól feszült kis kebele

Léggömbként szállna el vele?

Vagy akad ifjú pályatárs,

Ki, mint erdőn testvéri hárs,

Együtt nő, izmosul veled

A bús magyar kopár felett,

S tisztító, zengő koronát

Lomboz e szittya poron át?

Nyugodj meg, van még ifju, lány,

De verseket nékik ne szánj,

Annyiba se vennék siró

Szíved, mint lomb közt vak rigó

Füttyét, míg lépted fanyarul

Padjuktól félre kanyarul.

És akad ifjú pályatárs,

De zsenge tolla furcsa nyárs,

Mellyel, döfölve az eget,

Felszúrna minden "öreg"-et,

S dalodra (melyből tán tanult)

Hegyelve mondja: fúj! avult!

Nyugodj meg, immár: ez a sors,

A diadal múlása gyors,

Fiatal lomb a tavalyit

Letolja, s újat gabalyít,

Zöldebbet, nyersebbet, vadat,

De lyány és nap rájuk kacag.

Te meg, ha úgy tetszik, dalolj,

De az ifjakkal ne bajolj,

Evoé - élet! - az övék!

...dús műveid...

Sora kezedből kikerül

...feltámadni sikerül!

Kilógok belőle, de kényelmes.

A sorsba belenyugodni...

Ne szállj ki,

Tóth Árpád Áprilisi capriccio (részlet)

Tóth Árpád

Áprilisi capriccio (részlet)

...Ó, áprilisi útszél,

Tréfás, arcomba fútt szél,

Rügyecskék, zöldacél-rugók,

Ó, fuvolás aranyrigók,

Ó, csermelyhangú csízek,

Illatok, édes ízek,

De jó most elfeledni, hogy

az élet rút és vad dolog,...

Fejlődés

A nagy nép olyan, mint a nagy ember.

Ha hibát követ el, felismeri.

Ha felismerte, beismeri.

Ha beismerte, kijavítja.

És aki rámutat a hibáira, azt a legjóságosabb tanárának tekinti.

Lao-ce

Túl hamar ítélünk

Túl hamar ítélünk bizonyos dolgokat kudarcnak, pedig azok csak tapasztalatok, a tanulási folyamat részei. Ha tudjuk, hogy mi nem működik, azzal egy lépéssel közelebb jutunk ahhoz, ami működik.

Bob Gass

Shakespeare

A természet varázsát ontja bőven

A fűben, a virágban és a kőben.

Ó nincs a földön oly silány anyag,

Mely így vagy úgy ne szolgálná javad,

De nincs oly jó, mely ne volna vész,

Ha balga módon véle visszaélsz”!”

(Shakespeare)

A Föld Napjára

Egy hazugság a végén

Egy hazugság a végén igaznak bizonyulhat, egy ígéretet meg lehet szegni. A különbség talán annyi, hogy annak, aki egyszer megszeg egy ígéretet, minden ígérete gyanússá és értéktelenné válik, míg ha egy hazug egyszer véletlenül igazat mond, attól még nem vesszük szentírásnak az összes kijelentését.

Mark Lawrence

Megesik,

Legyen elég az,

Halál

A kórházban a haldokló magányos. Számos gép, műszer csatlakozik testünkre. Nincs körülöttünk szüntelenül szorgoskodó hozzátartozónk, aki néhány kedves szóval odalép hozzánk, letörli a verítéket homlokunkról, fájdalomcsillapítót ad, elbeszélget velünk, eltereli figyelmünket a jelenről. A kórházban az ügyeletes ül a nővérfigyelőben, és szemével a műszerek jelzéseit követi. Többnyire csak akkor megy a beteghez, ha hívja, vagy az állapota rosszabbra fordul. Az elmúlás mechanikus, gépies lett. Elembertelenedett, akár világunk jó része.

Szenti Tibor

Az ember szívesen kitér...

Az ember szívesen kitér olyan harcok elől, amelyekről előre érzi, hogy alulmarad bennük, és szívesen tesz úgy, mintha nem is venné észre, hogy harcba kellett volna bocsátkozni.

Zsolt Béla