2016. augusztus 31., szerda

Reményik Sándor

126 éve
Kolozsvárott megszületett Reményik Sándor, Baumgarten-díjjal, Corvin-lánccal kitűntetett költő
A két világháború közötti erdélyi magyar irodalom kiemelkedő alakja, verseit számos nyelvre lefordították.




Reményik Sándor: Viszontlátásra
Viszontlátásra, - mondom, és megyek.
Robognak vonatok és életek -
Bennem, legbelül valami remeg.
Mert nem tudom,
Sohasem tudhatom:
Szoríthatom-e még
Azt a kezet, amit elengedek.
Viszontlátásra: mondom mégis, mégis.
Viszontlátásra - holnap.
Vagy ha nem holnap, - hát holnapután.
Vagy ha nem akkor - hát majd azután.
És ha aztán sem - talán egy év mulva.
S ha még akkor sem - hát ezer év mulva.
Viszontlátásra a földnek porában,
Viszontlátásra az égi sugárban.
Viszontlátásra a hold udvarán,
Vagy a Tejút valamely csillagán -
"Vidám viszontlátásra" mégis, mégis!
1930 február 2

2016. augusztus 30., kedd

Ez még nem ősz

Ez még nem ősz. A táncoló sugárban,
Mely e mosolygó hervadáson reszket
Bearanyozva sírhantot, keresztet,
Ó, annyi élet, annyi ifjúság van.
Úgy érzi lelkem: lüktet itt a nyár még

E fénypompától tündöklő színekben,
Csak haldokolva, egyre csöndesebben -
És én is mintha még csókokra várnék.
És holnap, holnap minden ködbe vész el,
A nyárvarázs, mely itt él még a tájon,
Mint ijedt nymphák, rebben szerte-széjjel.
Szívemre száll a csöndes őszi álom,
S az ősz esője néma könnyezéssel
Siratja el szerelmem, ifjúságom.

Áprily Lajos


2016. augusztus 27., szombat

A versnél az egyik legfontosabb az,

A versnél az egyik legfontosabb az, hogy úgy, olyan különleges módon álljanak benne össze a szavak, ahogyan sehol máshol nem állnak össze. Ebből következik az, hogy egy ilyen módon összeállt versszöveg nagyon mást fog tudni mondani nekem a világról, mint amit bármely más helyzetben megtapasztalhatok.

Lapis József


Vágyódunk valami után,

Vágyódunk valami után, de vajon mihez kezdünk vele, ha megkapjuk? Hogyan tudjuk jól használni, vagy tudjuk-e egyáltalán? Mit csinálunk, ha előttünk van a vágyott pénz? Olyan ez, mint a mese, amikor kifogjuk az aranyhalat, és kívánhatunk hármat. De mi lenne, ha meg is kapnánk? Akkor lennénk igazán bajban...

Zsótér Sándor


Mityka: Tárogató

Mityka:  Tárogató

Mindent szélesre tárok,
szívemben nincsen átok,
ha majd naponta bántnak,
naponta megbocsátok.

Amire kedvem támad,
teremtek ezret-százat,
de azzal is beérem,
ha egy választ magának.

Nincs gondom semmi mással,
csak élettel, halállal,
a föltápászkodással,
s a visszazuhanással.

Miattatok, ha fájok,
jó fából bölcsőt vájok,
s ha menni érik kedvem,
pokolig poroszkálok.




2016. augusztus 26., péntek

Jobb ha az ember...


A csend gyümölcse az ima.

 A csend gyümölcse az ima.
Az imádság gyümölcse a hit.      
A hit gyümölcse a szeretet.
A szeretet gyümölcse a szolgálat.

Teréz anya


106 éve 1910. 08. 26. született Kalkuttai Teréz anya

106 éve     1910. 08. 26.        Megszületett Kalkuttai Teréz anya
Nobel-békedíjas Indiában élt, albán származású apáca, misszionárius.106 éve

Születési neve albánul: Agnes Gonxha Bojaxhiu; arománul:Agnesa/Antigona Gongea Boiagi. A mai Albániában és Macedóniában is kisebbségben élő aromán nemzetiséghez tartozó, római katolikus apáca, a Szeretet Misszionáriusai szerzetesrend alapítója, aki a szegények között végzett áldozatos munkájával az egész emberiség elismerését kiváltotta. A Nobel -békedíjat 1979-ben kapta a szegények, a nélkülözők, betegek és árvák közötti emberbaráti tevékenységéért. Először 1986-ban, majd 1989-ben járt Magyarországon, és akkor részt vett rendjének budapesti házalapításán. Közösségének 4 nővére telepedett le hazánkban. 1995 októberben jelent meg életrajzi műve, Az egyszerű út címmel. 1996. október 1-jén Bill Clinton amerikai elnök az Amerikai Egyesült Államok díszpolgárává fogadta. Betegsége miatt 1997-ben visszavonult, 1997.09.05-én elhunyt. 1999. július 26-án Kalkuttában elkezdődött boldoggá avatásának folyamata, 2003.10.18-án avatta boldoggá II. János Pál pápa.





2016. augusztus 23., kedd

fénykép


Fénykép


A harag kitöltése...


Nemes Nagy Ágnes: Alázat

Nemes Nagy Ágnes:  Alázat

Fáraszt, hogy mégis hiába ömölt
fejemre a perc lágy, szirupos árja,
a koponyám: kerek, fanyar gyümölcs,
magányom mégis csonthéjába zárja.

Kemény vagyok és omló por vagyok,
nem olvadok és nem köt semmi sem,
ketten vagyunk, mikor magam vagyok,
a lelkem szikla, testem végtelen.

De mindez fáraszt. Indulnék tovább,
Egyiptomba, fürödni, vagy gyereknek,
– csak már az emlék és valami vágy
fogyó türelmem alján felderengtek.

S mig ülök, hűs hajnali ágyamon,
s mint szemem alját kék lepi a házat,
belenyugodni lassan, bágyadón,

majd megtanít a virradó alázat.


Ma 25 éve halt meg Nemes Nagy Ágnes

Ma 25 éve halt meg
Nemes Nagy Ágnes  magyar költő, műfordító, esszéíró, pedagógus, a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagja; Lengyel Balázs műkritikus első felesége.

Budapesten született 1922. január 3-án. Mindvégig eredeti nevén publikált. Budapesten élt. 1939-ben a Baár–Madas Református Leánylíceumban kitüntetéssel érettségizett. Ezt követően a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar–latin–művészettörténet szakos hallgatója lett, s itt szerzett diplomát 1944-ben. Egyetemi éveiben munkakapcsolatba került Szerb Antallal és Halász Gáborral.

Költői munkája mellett a magyar esszéirodalom kimagasló művelője volt. 1975-től kezdődően több kötetben publikálta esszéit, verselemzéseit és a vele készült interjúkat. Önálló kötetet szentelt Babits Mihály költői portréjának. Műelemzései, a költészet rendeltetéséről, a vers belső természetéről szóló írásai a szakszerűség és az érzékletes, sőt élvezetes eleven szemléletesség példái, a tárgyszerűség és személyesség finom ötvözetének mintái.

Az 1970-es, 1980-as években mértékadó és meghatározó személyisége lett a magyar irodalmi életnek. Kapcsolatot tartott a magyar irodalmi emigráció számos jeles tagjával is. Több ízben képviselte hazája irodalmát külföldi felolvasóesteken és nemzetközi írótalálkozókon, 1979-ben pedig 4 hónapot töltött Iowában, az egyetem nemzetközi írótáborában.


2016. augusztus 22., hétfő

Károlyi Amy: Miért

Károlyi Amy:
Miért

Legjobb lett volna kézenfogva
átsétálni a túlsópartra
De óvó kezemre ráütöttek
a kemény botokká váló percek

Úgy kérleltem tested, a gyengét,
az ismeretlenbe ne menj még.
Hadd próbáljam a szűk átjárót,
átengedni-e az átjárót.
Míg köddé válunk mind a ketten
az ismeretlen szürkületben





2016. augusztus 12., péntek

Heltai Jenő Szabadság

Heltai Jenő
Szabadság

Tudd meg : szabad csak az, akit
Szó nem butít, fény nem vakít,
Se rang, se kincs nem veszteget meg,
Az, aki nyíltan gyűlölhet, szerethet,
A látszatot lenézi, meg nem óvja,
Nincs letagadni, titkolni valója.

Tudd meg : szabad csak az, kinek
Ajkát hazugság nem fertőzi meg,
Aki üres jelszókat nem visít,
Nem áltat, nem ígér, nem hamisít.
Nem alkuszik meg, hű becsületéhez,
Bátran kimondja, mit gondol, mit érez.

Nem nézi azt, hogy tetszetős-e,
Sem azt, kinek ki volt, és volt-e őse,
Nem bámul görnyedőn a kutyabőrre
S embernek nézi azt is aki pőre.
Tudd meg : szabad csak az, aki
Ha neve nincs is, mégis valaki,

Vagy forró, vagy hideg, de sose langyos,
Tüzet fölöslegesen nem harangoz,
Van mindene, ha nincs is semmije,
Mert nem szorul rá soha senkire.
Nem áll szemébe húzott vaskalappal,
Mindég kevélyen szembe néz a Nappal,

Vállalja azt, amit jó társa vállal,
És győzi szívvel, győzi vállal.
Helyét megállja mindég, mindenütt,
Többször cirógat, mint ahányszor üt,
De megmutatja olykor, hogy van ökle....
Szabad akar maradni mindörökre.

Szabadság ! Ezt a megszentelt nevet
Könnyelműen, ingyen ajkadra ne vedd !
Tudd meg : szabad csak az,
Aki oly áhítattal mondja ki,
Mint Istenének szent nevét a jó pap.
Szabad csak az, kit nem rettent a holnap.

Ínség, veszély, kín meg nem tántorít
És lelki béklyó többé nem szorít.
Hiába őrzi porkoláb s lakat,
Az sose rab, ki lélekben szabad.
Az akkor is, ha koldus, nincstelen,
Gazdag, hatalmas, mert bilincstelen.

Ez nem ajándék. Ingyen ezt nem adják,
Hol áldozat nincs, nincs szabadság.
Ott van csupán, ahol szavát megértve
Meghalni tudnak, és élni mernek érte.
De nem azért dúlt érte harc,
Hogy azt csináld, amit akarsz,

S mindazt, miért más robotolt,
Magad javára letarold,
Mert szabadabb akarsz lenni másnál.
A szabadság nem perzsavásár.
Nem a te árud. Milliók kincse az,
Mint a reménység, napsugár, tavasz,

Mint a virág, mely dús kelyhét kitárva
Ráönti illatát a szomjazó világra,
Hogy abból jótestvéri jusson
Minden szegénynek ugyanannyi jusson.
Míg több jut egynek, másnak kevesebb,
Nincs még szabadság, éget még a seb.

Amíg te is csak másnál szabadabb vagy,
Te sem vagy még szabad, te is csak...
Gyáva rab vagy.


2016. augusztus 10., szerda

Nem vagyok híve annak

Nem vagyok híve annak, hogy iskolába csak azért járjunk, hogy jól érezzük magunkat. Én szerettem azt a tanárt, akitől annak idején körmöst kaptam, mert jól tanított, ráadásul nem voltak jók a reflexei, és gyakran el tudtam rántani a kezemet. Nem mondom, hogy ez a jó módszer, de az jó lenne, ha a tanároknak ma is lenne tekintélye, a diákok pedig tanulnának.

Szemerédi Endre


2016. augusztus 9., kedd

Ha az ember választhat


A jövő értéktelen...


Lelkes Miklós: Szurkolók

Lelkes Miklós: Szurkolók

A múltba nézek, és emlékeimben
megjelenik az Aranylábú Isten:
az Őrnagynak aranyat ért a Lába, -
az volt, bizony, a Lábpuskák Csodája!

A Mester, - Mester. Legyen akár labda,
mellyel megannyi trükkjét bemutatja.
A láb lendüljön, de bajra világít,
ha ész fut el (az a szükséges másik), -
a tömegnél. S az Aranylábú Isten
hová szaladt, miért, és milyen hitben,
ötvenhatban? S tisztelet jár azoknak,
kik csak bámulnak és nem gondolkodnak,
s ha háromszínűt mutat nekik látszat
ria-riáznak, s mindjárt ráiáznak,
s céljuk makacsul a betyáros hűség
ahhoz is, ami nem más: kétszínűség?
E betyárhűség vége sokszor ennyi:
- Másik táborban fejeket beverni!
Ostobaság, s rókák ravasz beszéde,
ez a kettő gyakran lép szövetségre,
s történelem más szurkolást is láttat, -
miket is hozó "ÜSD, VÁGD, NEM APÁD!"- at?
Ha emberfejek helyén ül a labda,
sok minden gurul.. Hány példa mutatja!

Ha nincs kenyér, harsogó cirkuszjáték
fenti rókáknak taps-hozó ajándék,
s az ilyen taps, ha nem sejted is, - szégyen,
hirdessék bár, hogy "A Nemzet nevében..!".

Hiheti másként vak tyúk, libanagyság:
ahol nincs ész, ott nem lehet szabadság!

2016.


Csepeli Szabó Béla Anyám

Csepeli Szabó Béla
Anyám
(1897 - 1965)

1.
- Anyám, te aki földem, vizem voltál
eszméletem Nap - Korszaka előtt,
jöjj, szelj kenyeret, kérlek adj erőt,
s ne hagyj itt árván a sötét folyónál.
Hová mennél a nagy, üszkös mezőben?
Hiszen nem vagy már ifjú aratólány,
hogy markot szedj a kaszások mögött.

,,Ne sírj fiam,
csak egy után megyek már."

Félek. Beteg vagy. Lábad csupa inda.
Veséd csupa kő. Elméd csupa láz.
És otthon sír a kút, a kert, a ház,
s fonnyadozik a rózsák gyenge szirma.
Jöjj haza hát és ülj ki a teraszra.
Beszélgess vélünk. Idézd fel a múltat:
ifjúságodat,
a kis Rab Etelt,
aki korán kelt mindig, mint a hajnal,
s bár férfimunkát végzett naplementig,
ha csak tehette, táncolt és dalolt.

,,Ne sírj fiam.
A magok kiperegnek,
s felhőbe tűnt a hold..."

- Ó, nem anyám! Még nem ment le a Nap,
s kéken hullámzik fölöttünk az ég.
Hát nem hallod a gyárak halk neszét?
Itt szőtted ifjú asszony - álmaid,
itt a kórházzal éppen szembe, nézd,
tán odalátsz anyám?
A vén udvari fák
még emlékszenek szép, friss termetedre,
s válladra úszó dús barna hajadra, -
a fák, anyám, a fák!

,,Fáradt vagyok.
Fáj minden porcikám,
és vár halott
apád..."

- Szegénykém, tudom, ég, sajog a tested,
de érezned kell, mennyire szeretlek,
hűvös forrást önt ajkadra az arcom,
hogy enyhülést lelj, megmosom a lábad,
s harmatos, édes eperrel etetlek,
mint te etettél egykor régen engem, -
hisz férfiként is gyermeked vagyok csak!
Ha elhagysz engem, mond: kibe fogódzak?

,,Légy jó fiam,
s hajolj le rám,
mint magvára a fa:
A Nap lemegy
és újra felkél,
a szél elül
és újra támad,
a hűs esőt a szomjas föld beissza,
és újra zöld a rét, -
de én már többé nem térhetek vissza.
Fogódz meg hát hű embertársaidba,
s testvéred is van, asszonyod, fiad,
s termő leányod is:
Őbennük rejlik jövőnk minden titka..."
2.

Menj hát anyám, ha ez a törvény.
Békélj, pihenj meg. S hajoljon föléd
versem zokogó tölgy - lombozata.

És íme, az ige:
Aki ember volt, küzdő, tiszta ember,
változzék át bár porladó rögökké,
az élőkben tovább él - mindörökké.


Csepel, 1965. június 25.


2016. augusztus 3., szerda

Nindennapok

Telnek-múlnak a pillanatok, az idő gyors villanásai. Mégis ezeknek a pillanatoknak lehet a legmélyebb hatásuk az életünkre. Vagy megragadjuk és a saját hasznunkra fordítjuk, vagy elszalasztjuk őket. Úgy hiszem, azok a pillanatok maradnak velünk a legkitartóbban, amiket elhalasztunk, mert a megbánás olyasmi, ami soha nem hagy el minket.

B. N. Toler