Josephine Wall

Josephine Wall

Árnyék és Fény: Hófehér lélekkel

Árnyék és Fény

Hófehér lélekkel

Nyomokban még fehér a táj,

Az utcán tapicskol már a sár.

Estére majd megdermed,

Mint a tél, hideg lesz,

Fagyos, mint a magányos szív,

Akit telefonon senki se hív.

Peregnek órában a szemek,

Időtlenséget üzennek neked -

Megfordítod, és kezdődik újra,

Nem tudva, hogy mikor indítottad.

Nem méri, csupán a perceket,

Nem többet, mint amennyi alatt

- megfagyhat szíved.

Nézz! Látod a hajlott hátú öreget?

A másik sarkon meg egy néni integet.

Hívogat, beszélgetőtársakat keres,

- egy meleg leves talán még jól jöhet -

Néhány percre, ha megállsz,

Boldoggá teszed, pedig még akár

A homokórán le sem peregtek a szemek.

A tél hófehér magányában

Megfürdenél a friss, tiszta hóban,

Levetnéd elnyűtt ruhád,

És meztelenséged szép fehér haván

Felidéznéd, hogy volt hajdanán.

Jeges utcában felsíró néma vágy,

Ember embert keres, de nem talál.

Elmúlt a karácsony, nincs tovább.

Vége a szeretetnek, kihűlt a láng.

Hideg éjszakák jönnek,

Megfagynak mind a könnyek.

Mire újra felkel a Nap,

Már ők Istennel játszanak.

Nagy játszmájuk itt lent véget ért,

Sakkjátszmájuk fekete-fehér,

Hófehér lélekkel indultak útra már,

Te csak nézed, és ennyi...

- nincs tovább!

Ha van még hely, hol lehajtod fejed,

Gondolkodj el néha ezen,

És ne sajnáld, ha másokért teszel!

Nyújtsd újra és újra ki kezed,

Hogy mikor órád homokja lepereg,

Hófehér lélekkel tudj megállni

A tükör előtt,

És mondd magadról, hogy

Ember volt,

Emberként élt a Földön

- ezelőtt!

Karácsony után...

poet. hu

Baleset

A veronai balesetben elhunytakért!

Családjuknak mély részvétem.

Schrenk Éva:A szegénységről

Schrenk Éva:

A szegénységről

"A szegényt még az ág is húzza",

meg kell néznie, mire futja.

Se munka, se pénz s remény sincsen,

gondolja, érzi: "Nincs is Isten!"

"Nem szeret, elhagyott, de miért?

Tettem valamit, hogy elítél?

Miért van, hogy mások dúskálnak?

Nekem meg élnem kell a mának?"

"Szeretnék én is jóllakni!

De jó lenne, ha tudnék adni!

Mi lesz, ha egyszer beteg leszek?

Félek, hogy fognak s eltemetnek..."

A szegény néha sír, követel:

"bárcsak a gazdagnak törne el..."

A sírás, a panasz nem segít:

ideig-óráig tán könnyít.

Ne ródd fel sorsodat Istennek!

Kérj, ne követelj, és higgy Benne!

Ő majd meghallja imáidat.

Kitartás, hit kell, és áhítat.

Josephine Wall

A kimondott szó...

Ahogy finomul minden...

Az élet mindíg okosabb...

Gazdag Erzsi: Tél a falun

Gazdag Erzsi: Tél a falun

Hófehér most a határ.

Kinn a réten kánya jár.

Nincs az úton semi nyom,

csak amit a kánya von:

finom krikszkraksz a havon

Hósuba van mindenen,

mint fázó emberen.

Mint csőszön zord időn,

kicsi házon, háztetőn,

suba van a temetőn.

Subás házban emberek.

Padkán cica szendereg.

A sarokban a kapanyél.

Nagyanyóka most mesél:

"Jaj, gyerekek, itt a tél!

Itt a tél, s lám itt a a hó;

habfehér, mint a cipó.

S nézzetek csak ide, hej,

olyan habos, mint a tej,

mit az Örzse néni fej."

A kemence sustorog.

Hallgassuk meg, mit morog!

"Én mindenkit szeretek;

adok egy kis meleget,

jertek körém, gyerekek!"

Most a falu kiscsibe,

pihés hó rajt a pihe.

Tél az anyja, takarja;

szárnya alatt altatja.

- Hadd ébredjen tavaszra!

Utassy József Megvesz az isten hidege

Utassy József

Megvesz az isten hidege

 Varjakkal a város tele

megvesz az Isten hidege,

megvesz az Isten hidege!

 Nem kék az ég, hanem fakó,

s miként a csont, ropog a hó,

miként a csont, ropog a hó.

Legbelsőbb énünk

Vártam

hóesés

Endrődi Sándor : A szeretetről

Endrődi Sándor : A szeretetről

Valakit, valamit szeretni kell.

Istent, szülőföldet, hazát.

Kinek lelkében nincsen szeretet:

Az élete csak pusztaság.

Valakit, valamit szeretni kell.

Nyíló virágot, kék eget.

Minden koldusnál százszor koldusabb,

Ki senkit, semmit nem szeret.

Valakit, valamit szeretni kell.

Jók úgy vagyunk, ha szeretünk.

Az Isten a szeretet tüzét

Szövétnekül adta nekünk.

Valakit, valamit szeretni kell.

Hogy szívünk boldogabb legyen.

Kivert kutyánál is gazdátlanabb

Az ember, hogyha szívtelen.

Valakit, valamit szeretni kell.

A szerető szív tündököl.

S Isten világa örök éj marad

Annak, ki mindent csak gyűlöl.

Mezei Marianna : Áldás

Boldog Új Évet!

Farkas Árpád: Újévköszöntő

Farkas Árpád: Újévköszöntő

Szép vagy, mint a fehér fenyő,

hótól tiszta, fátyolos,

szép menyasszony, újesztendő,

békét, békességet hozz.

Ne légy te arannyal zengő,

ezüst fénytől mámoros,

búvópatak, újesztendő,

békét, békességet hozz.

Bolyhos, szelíd bárányfelhő,

mint a búza, mint a rozs,

kenyerünkhöz, újesztendő,

békét, békességet hozz.

Jöjjön hozzánk el az erdő,

mikor hideg záporoz,

pásztortüzes újesztendő,

békét, békességet hozz.

Krumpliföldünk áldja eső,

fű se legyen árva, rossz,

a házunkba, újesztendő,

békét, békességet hozz.

Tikk-takkolva