2015. december 21., hétfő

A saját barátom-lettem!

A saját barátom-lettem!

Sosem cserélném el az én nagyszerű életemet, a szerető családomat, az én csodálatos barátaimat a kevésbé ősz hajért vagy egy feszes hasért. Ahogy korosodom, egyre kedvesebb lettem a magam számára és kevésbé kritikus
magammal szemben. A saját barátommá váltam. Nem tolom le magam, ha több süteményt eszem a kelleténél, vagy nem vetem be az ágyat, vagy megveszem azt a virágtartót az erkélyre, amire semmi szükség nincs, de jól néz ki. Felhatalmazva érzem magam, hogy élvezkedjek, hogy rendetlen legyek, hogy extravagáns legyek. Annyiszor megéltem, hogy legkedvesebb barátaim idő előtt elmennek; mielőtt még megérték volna azt a szabadságot, amit az idősödés hoz magával. Ki törődik azzal, hogy hajnali 4-ig olvasok, vagy játszom a computeren? Táncolhatok a régi muzsikára, ha úgy tartja a kedvem és sírhatok a régi szerelem emlékén ..... és meg is teszem. Sétálok a vízparton egy olyan fürdőruhában, amiben kidomborodnak a testrészeim, és önfeledten vetem bele magam a hullámokba, ha jól esik, és nem törődöm a motorcsónakokból rám vetett sajnálkozó pillantásokkal. Ők is lesznek öregek. Tudom, persze, azt is, hogy időnként feledékeny vagyok. És hát van is néha mit, elfelejteni az életből. De azért a legfontosabb dolgokra emlékszem. Hát igen, életem során azért megtört néhányszor a szívem. Hogyne tört volna meg, amikor elveszítesz valakit, akit szerettél, amikor egy gyerek szenved, vagy elüti a cicádat egy autó? De a megtört szív az, ami erőt ad és megértést és részvétet kelt. Egy olyan szív, mely sosem szenvedett, érzéketlen maradt minden iránt, az sosem fog örömöt érezni a tökéletlenség felett. Én nagyon boldog vagyok, hogy elég soká éltem ahhoz, hogy megőszülhessek, hogy a fiatalos nevetésem mély ráncokat mart az arcomra. Oly sokan vannak, akik soha nem nevettek és oly sokan, akik nem érték meg, hogy ősz hajszálaik legyenek. Ahogy múlnak az évek, úgy egyre könnyebb pozitív lenni. Egyre kevesebbet kell törődni azzal, mit gondolnak mások. Én nem teszek fel magamnak se kérdéseket. Ráadásul fenntartom magamnak a jogot, hogy ne legyen igazam. Nos, válaszolva ifjú barátnőm kérdésére, elmondhatom, hogy nem bánom, hogy idősödöm. Szabaddá tesz. Szeretem azt, akivé váltam. Nem akarok örökké élni, de amíg itt vagyok, nem fecsérlem olyanra az időmet, mint, hogy mi lett volna ha..., vagy azon izgassam magam, mi lesz majd?! ... És minden áldott nap eszem édességet / már ha kedvem van hozzá /. Mindig mosolyogj és a szívből fakadó igaz barátságokra nagyon vigyázz! Szeretettel ajánlom a fenti gondolatokat kor- és kórtársaimnak. És ajánlom még, hogy mindig nevessetek a saját hülyeségeiteken, mert a nevetés az élet legnagyobb adománya és erősíti az ,,immunemlékezetem"!


(Ismeretlen szerző, nekem ő is barátom...)

2015. december 17., csütörtök

Csilla Kuchta: Maradék idő

Csilla Kuchta

Sárhelyi Erika: Láncra vert órák



Sárhelyi Erika: Láncra vert órák

Ilyentájt, a mélyülő őszben
meglassul a folyvást futó idő,
mint mikor éppen elmenőben,
az ajtóban megtorpan a cipő,

a távozó kesztyűt, sálat vesz,
a percek is nagykabátba vágynak,
s míg halkan csordogál az eresz,
súlya lesz egyszerre a mának.

Hisz’ minap hajadonfőtt szaladt
még egy szimpla hétköznap délután,
most meg-megáll a felhők alatt
széltől szédelegve és tétován,

nézi, mint zuhan le az este
az esőtől fénylő kövezetre,
s fáradt, súlyos, időtlen teste
mintha megdermedt ólomból lenne.

A tegnap, ha kicsit kilépne,
utolérné a lomha holnapot.
Így kúsznak a napok a télbe,
láncra vert órák csak a nappalok.

Hegedűs Gábor: Adventi gondolatok

Hegedűs Gábor:  Adventi gondolatok

I. Vasárnap

Béke! Csupán négy betű a szó,
De amit jelent, az csodálatos,
Félelem nélkül élni olyan jó,
Mikor lesz végre ez mindennapos?

Az első gyertya lángja ezt jelenti,
Költözzön Béke az otthonodba,
Ne bántson többé soha, senki,
Rajtad bosszúvágyát ne gyakorolja!

Gyújtsd hát meg ma a békegyertyát,
Vegyen körül a nyugodt szeretet,
Ha vallásos vagy, mormolj egy imát,
Legyen végre a Béke teveled!

II. Vasárnap

Hit! Második gyertya lángja azt jelenti,
Hogy lelkedben mindig égjen a tűz,
Ne hagyd a lángot soha kialudni,
Mert a sötétség akkor messzire űz!

Hidd, hogy képes vagy megtenni
Mindazt, mire léted rendeltetett,
Higgy magadban, ne hagyd elveszni
Veled született, teremtő erődet!

Ha vallásos vagy, higgy a jó Istenben,
Fohászod szálljon az ég felé,
A gyertya lángja melegítse szíved,
Így ünnepeld Advent ünnepét!

III. Vasárnap

A szeretet a harmadik gyertya,
Talán a legfontosabb az összes közül,
Szeretet nélkül értelmetlen volna
Az élet, mert csak gonoszság venne körül!

Szeresd magadat, szeresd az embert,
Szeresd az élő természetet,
Bőven osztogasd, soha ki nem fogyhat
A szívedben lévő örök szeretet!

Szeretettel gondolj embertársaidra,
Támogasd, ha tudod, az elesetteket,
Advent ünnepén a harmadik gyertya
Lángjával ezt súgja neked!

IV. Vasárnap

A remény gyertyája ég ezen a napon,
Karácsony előtti utolsó vasárnapon,
Hinned kell, hogy jóra fordul minden,
Akarat, hit legyen a szívedben!

Reménykedj, hogy eljön a te napod,
Kézzel foghatod majd azt a csillagot,
Mely az égen a legszebben ragyog,
Ez legyen majd minden gondolatod!

Ha hívő vagy, és reménnyel teli,
Várod a megszülető Messiást,
A lelked tisztítsd meg és tárd ki neki,
És mondj el tiszta szívvel egy szép imát!

Epilógus

Ez hát az Advent, ahogy én gondolom,
Hisz nem vagyok bigott vallásos én,
Nem tagadom, létezik nagyobb hatalom,
Mit fel tud fogni egy földhöz ragadt lény!

Szeretet kell, hogy legyen lelkemben,
Hisz anélkül élni nem érdemes,
Hinnem kell magamban, mert létemben
Feladatom elvégeznem másképp nem lehet.

Béke is kell a nyugodt alkotáshoz,
Örökké a hátad védeni nem lehet,
A Legfőbb Értelmet kell kérni ahhoz,
Hogy végre békében éljenek az emberek!

Remény az, mi mindig hajt előre,
Talán a következő saroknál megláthatom,
A Hit, Remény, a Szeretet és Béke
Kéz a kézben sétálnak a túloldalon!

Ha mindez, együtt az ember sajátja,
Beépül végre a zsigereibe,
Nem a pénz, a gőg, a gonoszság hajtja,

Akkor lesz Adventnek szép ünnepe!


2015. december 13., vasárnap

Takács Nikolas


A karácsonyi szeretet, amit szívből kaptál

A karácsonyi szeretet, amit szívből kaptál, nem maradt benne a jókívánságokban. Az életre kelt, beléd költözött, és minden nap veled lesz. Nem vagy egyedül. Ez a szeretet minden ébredésnél vár, megfogja a kezed, elkísér az utcán, vásárol veled a boltban, és veled együtt dolgozik, végzi a feladatokat. Így a hétköznapok, bármit is hoznak, bármit is teszel, ünnepnapokká válnak.

Csitáry-Hock Tamás


2015. december 12., szombat

Jöjj el Jöjj el : Enya


A társadalom zöme számára a karácsony

A társadalom zöme számára a karácsony az a három nap az évben, amikor megpróbálnak úgy tenni, mintha szeretnék egymást. Én viszont úgy gondolom, hogy ha május ötödikén vagy február másodikán, vagy akár ma reggel két ember szívből, tisztelettel és szerelemmel tud egymáshoz érni, amikor kinyitják a szemüket - az azt jelenti, karácsony van.

Csernus Imre

Az ádventi várakozás hasonlít a megemlékezéshez,

Az ádventi várakozás hasonlít a megemlékezéshez, de valójában mindennél távolabb áll tőle. Valódi várakozás. Pontosabban úgy, ahogy a szeretet mindennél valóságosabban vágyakozik az után, akit magához ölel és örök újszülöttként a karjai között tart.

Pilinszky János

A félelemre és a megfélemlítésre alapított világrendben

A félelemre és a megfélemlítésre alapított világrendben nem is lehet csodálkozni azon, ha az ember nem bízik az angyal eljövetelében. De azért az angyal mégis eljött, és szállást keres az emberek szívében az isteni Gyermek számára. A Karácsony itt van. Lehet, hogy csak hangulat, csak külsőség: mégis nagyon nagy és áldott alkalom, talán az utolsó alkalom arra, hogy mélységes igazságára ráébredjünk, és a hangulatból valóságot, a külsőségből lelkiséget teremtsünk.

Makkai Sándor

2015. december 9., szerda

Van egy este, évről évre,


Van egy este, évről évre, ami hozza a formáját, bármi történt is az azt megelőző hónapok során - egy este, ami minden körülmények közepette/ellenére megvan, megtörténik, működik. Egy este, amikor a bunkó is megrendül egy kissé, az agresszív is megcsendesül: combja mellé ejti kezét, s ha nem is látott semmit, csak nagy feketeséget, magába néz. Amikor autentikusnak tűnnek a színpadias, giccsbe hajló, túlspilázott díszletek. Egy este, aminek a hangulatát annyiszor keressük majd a következő év során.

Keresztury Tibor