Biegelbauer Pál: Elfogadni azt, ami van,

Riekje Boswijk-Hummel :Örökös harcban állhatsz mindenkivel

                                         

Örökös harcban állhatsz mindenkivel és mindennel: ha épp nem partnered az ellenfél, lehet a társadalom, a szüleid vagy épp a "sors". Az ilyen magatartással rengeteg energiát pazarolsz arra, hogy mindig szemben állsz mindennel. A helyzeted elfogadása még messze nem jelenti azt, hogy nem is változtatsz azon. A döntő az, hogy saját magadat is a helyzet részesének érezd, hogy fogadd el a helyzetet olyannak, amilyen, és ebből az elfogadásból kiindulva próbálj előidézni változást azáltal, hogy te magad némileg (legalább egy kicsit) megváltozol.

Riekje Boswijk-Hummel

Molnár Gábor: Belefigyelek a némaságba.

Belefigyelek a némaságba. Olyan ez nekem, mint gyermekkorom tengeri kagylóinak súgása. Zöld lomb és barna avar, nedvesség, csend. A természettől egységbe kovácsolt környező vad világban bogarak, rovarok kapaszkodnak, kúsznak számomra ismeretlen céljaik felé. Szeretek így nézelődni, elmélkedni, érezni a vadon szívverését, hallgatni a csend valóságos szimfóniáját. Erdő iránti szerelmem írja ehhez a kottákat. Olvasni, átérezni, most még csak én tudom.

Molnár Gábor

Popper Péter: Más és más szempontok szerint...

Helen Keller: ezeket a szívnek kell éreznie.

Szökőkutak (saját szerkesztés)

Papp Zsanett: Egy báb

Egy báb

Csak játszol velem, mit gondolsz, báb vagyok?

Nem kellenek hazug szavak, mik oly nagyok,

Erősek és szívemig hatolnak,

Mert minden gyönge érzésért a bolondok lakolnak.

Kellek? Mondd ki! Akarsz? Éreztesd!

De ne a csöpp, kis szívem véreztesd.

Nincs rosszabb, ha nem tudni, mit akarsz,

Ezzel csak mindenkit összezavarsz.

Már azt sem tudom, hogy ki vagyok, vagy voltam valaha.

El sem hiszem, hogy valakinek felettem ekkora a hatalma.

Használd ezt ki, persze... rúgj belém százszor,

Mert nem tudlak utálni, pedig próbáltam párszor.

Hogy harag lenne bennem? ... Á, az sosem ment.

Voltam már mélyen, de nem ilyen lent...

Ha egyszer újra önmagam lehetek,

Ismét a magam útjára mehetek.

Ami egy még nem taposott ösvény,

Hol magammal szemben soha nem lehetek fösvény.

Papp Zsanett

 Forr.: Poet.hu

                                                        

                             

                                                              

Ancsel Éva: A kaleidoszkóp egyszerű és bámulatos.

A kaleidoszkóp egyszerű és bámulatos. Elég, ha tíz különböző alakú, más-más szí­nűre festett üvegdarabkát helyezünk el benne, mielőtt lezárnánk. A tükörrendszer elvégzi a dolgát. Aztán megrázhatjuk tíz­szer, tízezerszer, és soha többé nem fogjuk látni ugyanazt a mintázatot. Az ember nem egyszerű, de bámulatos. Őbenne nem tíz, nem is tízezer, és nemcsak más-más alakú és színű üvegdarabka van elhelyezve. Különben is, az ember nem lezárható, mint egy kaleidoszkóp, ezért foly­ton-folyvást belékerül valami új, és mégis van egy ismeretlen pillanat, amikor végérvényesen rögzülnek benne a tükrök. (...) Minden embernek megvan a maga tükörrendszere, ami csak a sajátja.

Ancsel Éva

Ancsel Éva: Egy szenvedély, ha valóban szenvedély,

Egy szenvedély, ha valóban szenvedély, akkor az legyen halálos. Különben hobbi, passzió, játék, pótcselekvés, meg ilyesmi. Az igazi az, amibe belehalhat az ember.

Ancsel Éva

Baka István: Én Az lennék,...

Márai Sándor: A szívósság talán a tehetség egy neme.

A szívósság talán a tehetség egy neme. Nem megalkudni, veszély, nyomorúság, betegség, sikertelenség közepette sem; minden nap mindent elölről kezdeni, egy buldog makacs erőszakosságával, céltudatosan, engesztelhetetlen következetességgel.

Márai Sándor

Szabó Magda: Te egyedül,

Szepes Mária: Rájöttél-e arra,

Libba Bray:Mi magunk teremtjük meg azokat az illúziókat,

Mi magunk teremtjük meg azokat az illúziókat, amelyek segítségével tovább élhetünk. És egy nap, amikor már nem vakítanak el, és nem is vigasztalnak, leromboljuk őket, egyik csillogó téglát a másik után ütjük ki a falból, míg nem marad más, csak az őszinteség ragyogó fénye. Felszabadít ez a fény. Kell. Rémisztő. Mezítelenül, kiürítve állunk előtte. És amikor a szemünk már nem bírja tovább, új illúziót teremtünk, amely ismét megvéd bennünket a nyugtalanító igazságtól.

Libba Bray

Ali Ertürk

Az ember makacs lény;

Luciano Pavarotti és Tom Jones - Delilah.flv

Kodály Zoltán: Lehet élni zene nélkül is.

"Egyszer ebédeljünk együtt"

Ha az ember azt mondja valakinek, hogy "egyszer ebédeljünk együtt", vagy "egyszer igyunk együtt", az általában az ellenkezőjét jelenti. Ha valóban enni vagy inni akar egyet valakivel, miért nem beszéli meg, miért napolja el? Olyan ez, mint a "barátom" megszólítás. Általában azok szólítják az ember "barátomnak", akik nem barátai, akik le akarják nyúlni, esetleg már le is nyúlták, és végezni akarnak vele. Ha azt hallod, "Barátom, nincs miért aggódnod", akkor fuss, ahogy bírsz!

Tibor Fischer

Jaroslaw Iwaszkiewicz: A virág nem álmodozik,

Gotthold Ephraim Lessing: Aki tőlem nem vesz...

Szeretnék sokáig élni...

Szeretnék sokáig élni: mindaddig, amíg értelmet tudok adni napjaimnak, és fizikai állapotom lehetővé teszi önmagam ellátását. Az idős embernek már van annyi élettapasztalata, hogy bölcsen maga elé vetíthesse, hogyan is végződhetnek az éppen megélt események - de amíg idáig eljut, sok buktatón kell átvergődnie. Az, akinek minden magától adódik, aki mindent készen kap, nem szerez ilyen tapasztalatokat - ezért én a rosszat is hasznosnak tartom, mert az edzi meg az embert. Vallom, hogy csak saját kárunkon tanulunk - ha egyáltalán képesek vagyunk rá. Én mindenesetre törekszem erre.

Reményik László

Vincent Van Gogh :Nem mindig tudjuk megmondani

Nem mindig tudjuk megmondani, mi tart bennünket bezárva, bebörtönözve, szinte eltemetve, de mégis érez az ember bizonyos határokat, bizonyos kapukat. Bizonyos falakat. Mindez képzelet lenne, fantázia? Nem hiszem. Aztán felmerül az emberben a kérdés: Istenem! Sokáig tart ez még, mindig, mindörökkön örökké? Tudod, mi szabadít meg a fogságból? A mélységes, komoly szeretet. Ha vannak barátok, testvérek, szeretők, ez nyitja meg természetfeletti hatalommal, mágikus erővel a börtönt.

Vincent Van Gogh 

Seneca: Az óvatos kormányos...