Az iskolásgyerekek gyakran híján vannak a türelemnek,

Az iskolásgyerekek gyakran híján vannak a türelemnek, például kinevetik a tanáraikat, csupán amiatt, mert valami idejétmúlt holmit viselnek, amelyet az osztály komikusnak tart, és ha véget ért a tisztelettudás, elszabadul az ördög. És ha éppenséggel valamelyik társuk üt el némileg a többitől, akár a bőre színe vagy hajszíne miatt vagy amiatt, ahogy beszél vagy eszik, könnyen válik áldozattá; vérig kínozzák, és neki el kell tűrnie. Holott bizonyára nem mindegyik osztálytársa kiváltképpen kegyetlen vagy szívtelen, de senki nem akar tréfarontó lenni, s így az osztály zöme többé-kevésbé részt vesz a gyötrésben; ordítoznak, mert a többiek is ordítanak - amíg már szinte magukra sem ismernek. Sajnos, a felnőttek sem viselkednek jobban. Kiváltképpen, ha nincs más elfoglaltságuk, és rosszul megy a dolguk - vagy ha csupán azt hiszik, hogy rosszul megy - összeverődnek valódi vagy vélt sorstársaikkal, ütemes lépésekben vonulnak végig az utcákon, kórusban ismételgetik a legostobább jelszavakat, és ráadásul közben ugyancsak kiválónak érzik magukat.

Ernst Hans Gombrich

Leonid Afremov

Leonid Afremov egy orosz-izraeli modern impresszionista művész, aki főként kések és olajok palettájával dolgozik. Egyedülálló késsel való festési technikája és az összetéveszthetetlen stílusa, olyan különleges hatást alkotnak, mintha a festményen millió élénk szín robbanna fel. Leonid Afremov egyik azon kevés művésznek, aki önmagát képviseli, műveiket az interneten keresztül hirdetik és értékesítik, és csupán néhány kiállítást tartanak valamint a kereskedőket és a galériákat nem igazán vonják be a folyamatba.

Az internet előretörése és az online értékesítés előtt Leonid Afremov a küzdelmes életű művészek közé tartozott. Az 1990-es évek alatt főként vízfestékkel és akrillal dolgozott. Művészi szabadságát nem élte ki, csak azt festette meg, amit az emberek kértek és megvásároltak tőle. 1994-ben végső kétségbeesésében Leonid Afremov 16 éves fia, Dimitrij házról házra járva próbálta meg eladni apja festményeit a környéken lakóknak. Ez a próbálkozás rendkívül hatékonynak bizonyult, és Leonid Afremov hirtelen egyre több képet tudott értékesíteni, és több pénzt is kapott így festményeiért, mintha a galériáknak adta volna el őket. Dimitrij tovább képezte magát, hogy minél jobb értékesítő váljon belőle. Egy éven belül Leonid Afremov elegendő pénzt gyűjtött össze ahhoz, hogy megnyissa saját galériáját és képkeretező boltját Ashdodban.

Váci Mihály: Végül

Josephine Wall: munkája

Váci Mihály: Végül

Végül nem bán már az ember semmit, semmit,

csak szeressék!

Jaj! úgy vágyik valakire, hogy eltűri azt is már,

hogy ne szeressék!

Úgy menekül, kapaszkodik! Csak az kell, hogy legalább

a szíve tessék!

Fél egyedül. Csak karolják! - s már eltűri, hogy a szíve

ne is tessék.

Megszelídül a magánytól, s csak annyi kell végül már,

hogy meg ne vessék.

Egyedül az éjszakákat?! - Ó, nem, inkább eltűri,

hogy meg is vessék.

Egyedül megérni itten betegséget, csapásokat,

ezüstös karácsonyestét?

Egyedül felérni ésszel a múlást, azt, ami van,

és azt, mi lesz még?!

Jaj, nem! Végül nem bán már az ember semmit, semmit,

- azt se, hogy szeressék.

Ó végül már azért sír csak, hogy valakit szeressen még,

szeressen még.

Legyen aki megengedje: - rágondolva tölthessen el

egy-egy estét

Aki türelmetlen magával szemben,

Szoboszlay Éva: Június

Aki türelmetlen magával szemben, soha nem lesz boldog, mindig kapkodni fog, hiszen abban a pillanatban, hogy megkapja azt, amire vágyik, valahogy minden értelmét veszti, hiszen nincs már miért küzdeni.

Oravecz Nóra

Mindent meg kell tennünk

Kun Magdolna:Hervadásba léptem

Mihalevszki Sándor: Alkony

Hervadásba léptem

Hervadásba léptem, nem tagadhatom,

hisz ezer ránc és könny fut át arcomon,

könnyek, azok a folyton hulló könnyek,

melyek oly gyakorta szabad utat törnek.

Réges-régi varázsom is illanóban van,

akárcsak a tűzragyogás rőt-szín hajamban.

Csak lelkem érez még némi napsütést,

mikor szívhúr pendít benn tavaszi zenét.

Mert azon az úton, hol ma már lépkedek,

fázósan sírnak fel a nyári levelek.

S fázósan sír minden mi körülöttem éled,

mert ez a hervadás az, mibe belehal az élet.

Kun Magdolna

Baranyi Ferenc: Az elhagyott asszony árnya

Madarassy György :Madárfészek I.

Baranyi Ferenc: Az elhagyott asszony árnya

Elárvult fészek nyárfaágon,

szívemmel bélelt, jó meleg.

Erőtlen fészek, mert a párom

nem fogta vissza: el ne szálljon,

ha hívták őt a gyors szelek!

Szálanként hordtam össze fészkét -

ne lengjen sorsa, mint a nád.

Kóbor madarak szállva nézték

a fészek-építő merészség

maradandó diadalát.

Kisfíammal a puszta fészek

alján didergünk, lesve őt.

Mi célja volt az építésnek,

mit ér, ha célja semmivé lett,

ha nincs remény, hogy visszajön?

Mikor felhő terült az égre:

testünk szárnyával födte be.

Szárnya alatt csak szívverése

bujtott magosba-röppenésre:

"Ha szárny a szárnyad - szállj vele!"

Úgy féltem én e szívveréstől,

mint a haláltól nagybeteg.

Féltem: meghallja párom és föl-

repül a fészek-menedékből,

ha hívják toborzó szelek.

Mégis elment, jeges magosba

onnét, hol meleget kapott.

Szárnyából visszahull a tolla

a béleletlen nyárfasorra,

mintha szórnák a csillagok.

Lehullt tollából azt a fészket

továbbépítem holtomig,

s kisfiunkat, aki nem vétett,

éltesse jótékony igézet,

hogy apja fészkében lakik.

És ő megtépett szárnnyal is száll

kegyetlen csillagok felé,

a magasság medrébe kristály-

egek húzzák, ereje sincs már

visszanézni, hogy nézem-é?

Egy testvér nagyon érdekes dolog.