2012. október 22., hétfő

Akinek szeme van,


Akinek szeme van, annak nem kell varázslónak lennie, hogy képes legyen megkülönböztetni az igazságot a hazugságtól. Csak meg kell tanulnod olvasni az arcról. Nézd a szemeket! A szájat. Az izmokat itt, az állkapocs sarkában, és itt, ahol a nyak összeér a vállal. (...) Vannak hazugok, akik pislognak. Mások kimeresztik a szemüket. Megint mások félrenéznek. Van, aki az ajkát nyalogatja. Sokan eltakarják a szájukat, mielőtt hazudnának, mintha csak a hamisságukat próbálnák leplezni. Más jelek talán finomabbak, de mindig ott vannak. A hamis mosoly és az igazi mosoly talán hasonlónak tűnik, de különböznek egymástól, akár a hajnal az alkonyattól. Meg tudod különböztetni a hajnalt az alkonyattól?
George R. R. Martin
Mindenki hazudik, amikor fél. Vannak, akik sok hazugságot mondanak, vannak, akik keveset. Vannak olyanok is, akiknek csak egy nagy hazugságuk van, de azt olyan gyakran ismételgetik, hogy végül szinte maguk is elhiszik... A lelkük kis szegletében azonban mindig tudni fogják, hogy hazugság, és ez meglátszik az arcukon is.
George R. R. Martin



Ady Endre: Igazságért küzdök,


2012. október 17., szerda

Hamvas Béla: A magány nehéz.


A magány nehéz. Novemberben kinézni reggel a szürke derengésbe, kijönni a tornácra -, és nincs senki, senki. A hegyoldalon barna levelekre szürke köd telepszik. Ezt az érzést csak a legerősebb ellenméreggel lehet gyógyítani. Mi az? A tudat, hogy az ember egyedül át tudja élni a világ legnagyobb szépségeit, éspedig nem képzeletben, elégtételként, hanem, mint az örök egy, aki a legközelebb áll a mindenséghez. Az ember csak közösségben élhet boldogan, de csak a magányban lehet Isten.
Hamvas Béla

2012. október 16., kedd

Jónás Tiborné:Mi a boldogság?

Mi a boldogság?

Egy otthon,
hol mindig otthon vagyok.
Egy arc,
mely mindig rám mosolyog.
Egy kéz,
mely olykor megsimogat,
Egy hang,
mely elűzi gondomat.

A rét,
mely friss virágot ad,
Az erdő,
mely élteti a vadat.
A gyermek,
mely nem pótolható,
És végül
a mindenható.

Nyugalom,
csend, és megértés,
Az igaz szerelem,
és féltés.
Egy lepke
a fákon.
Egy virág
az ágon.

Jónás Tiborné (Mery Goo)
poet. hu

2012. október 8., hétfő

Punnany Massif:Most kihűlt ágyamban üres helyed lett a magány,


Most kihűlt ágyamban üres helyed lett a magány,
Illatod idővel odaképzelem, amikor fáj a múlt,
Ami nem változik, bárhogy is alakult.
Legyen ez sorstörténet, vagy életút.
Ha mással látlak, már vissza nem nézek,
Mialatt könnyeket takarok, mik a lelkemben égnek.

Punnany Massif

Weöres Sándor: Szégyelld az elfogadott...


2012. október 2., kedd

Csitáry-Hock Tamás: Ha hallasz egy dalt,


Csitáry-Hock Tamás: Nem adnálak senkinek, semmiért. Illetve...


A szövetség, az igazi, örökre szóló szövetség a lélekben születik. Nem érdek, nem kényszer, nem elhatározás szüli. Ez két ember közötti, eltéphetetlen, örök szövetség. Mert nem érdekek hozzák létre, nem tárgyalások útján keletkezik, nem precízen megfogalmazott papírok dokumentálják, nem aláírások hitelesítik. Ezt a szövetséget a szeretet köteléke hozza létre.
Csitáry-Hock Tamás

Nem adnálak senkinek, semmiért. Illetve... de. Igen. Adnálak. Valakinek, ingyen. Önmagadnak. Neked bármikor visszaadlak, ha kéred. Hiszen szabad vagy. Nem sajátíthatlak ki, nem köthetlek magamhoz. (...) Az ajtó nyitva áll. Bármikor beléphetsz, bármikor kiléphetsz. Nem azért léphetsz ki, mert nincs szükségem rád. A legnagyobb fájdalom lenne. De szeretlek. És ezért léphetsz ki.
Csitáry-Hock Tamás

2012. október 1., hétfő

József Attila: Hittél a könnyű szóknak,


Tristan Messpeh: Engedd meg!



Engedd meg!

Engedd, hogy veszélyes utadon kísérőd legyek!
Engedd hozzám bánatod, hogy vigaszod legyek!
Engedd, hogy elsöpörjek minden akadályt,
Mit a Sors - a kegyetlen - lábad elé hányt!

Engedd, szeresselek, ne csak jóban, rosszban!
Engedd, hogy kabátom pocsolyába dobjam!
Engedd, hogy a kezem rajta átvezessen,
Ölelő karjaimban lelked megpihenjen!

Ne mondj nemet, kérlek, segítő kezemnek!
Engedd, hogy fájdalmad engem is sebezzen!
Engedd, hogy a bajban is lovagod lehessek!

Te mondod az utat, én csak hadd kövessem!
Nem holmi öleb, farkasod lehessek!
Engedd, hogy ha fáj, akkor is szeressek!

 Tristan Messpeh