2014. július 31., csütörtök

Kortárs festö: Széchenyiné Varga Szidónia

Széchenyiné Varga Szidónia: simogató szellő  


Hiába van szólásszabadság,



Hiába van szólásszabadság, ha senki sem bírálja a kormányt; sajtószabadság, ha senkinek sem akaródzik kemény kérdéseket föltenni; gyülekezési szabadság, de senki sem használja tiltakozásra; általános választójog, de a jogosultak fele se megy el szavazni; az egyház és az állam szétválasztása, de senki sem tartja karban a közöttük felhúzott válaszfalat. Ha használaton kívül hevernek, a jogok szóvirágokká, hazafias szólamokká válnak. Jog és szabadság: élj velük, különben elveszted mindkettőt.

Carl Sagan

Az életben végső soron minden ember két dolog között választhat:


2014. július 23., szerda

A festő az utolsó ecsetvonáshoz ér...


A festő az utolsó ecsetvonáshoz ér... és elkészül a mű. A nagy mű. Aminek csodájára jár az egész világ. Csak állsz a kép előtt. És nem érted, mi olyan különös rajta. Nem tudod, miért megfejthetetlen a mosoly. Nem tudod, mit rejtett el benne a Mester. Pedig egyszerű. A Mester nem az arcot örökítette meg. Nem a külső szépséget vitte vászonra. Valami mást. Azt, ami belül lakozik. A lényeget. Mert ő tudta, hogy az igazi szépség belül kezdődik és kívül ér véget. Az arcon. A szemekben. Az ajkakon. A mosolyon. Az Ő mosolyán.

Csitáry-Hock Tamás

2014. július 16., szerda

Mindig másokkal vagy elfoglalva, ez a te problémád,



Mindig másokkal vagy elfoglalva, ez a te problémád - társadalomba születtél, társadalomban élsz, és ott is halsz meg. Egész lényed át van itatva a társadalommal. A társadalom pedig nem más, mint megannyi kis szem, mely rád szegezi a tekintetét. És te sokat adsz e szemek véleményére. Ha mindenki azt mondja, hogy te egy jó ember vagy, akkor jól érzed magad. Ha mindenki úgy gondolja, hogy rossz ember vagy, akkor kezded magad rosszul érezni. Ha mindenki azt mondja, hogy te beteg vagy, akkor kezded magad tényleg betegnek érezni. Az identitásodat kívülről, másoktól gyűjtöd be - valódi identitás helyett hipnózisban élsz.

Osho

2014. július 15., kedd

Nyár



Nyár

Fülledt, forró, nyári este,
hűs vízparton veled ültem.
Éppen úgy, mint egyszer régen.
Belém égett emlékképek...

...fodrozó, tiszta, lágy vízbe lépek,
mellettem éppen Te lépdelsz, édes.
Selymes a víz, vágyat nem nyugtató,
karodban úgy viszel, oly mély a tó.

Érzem, könnyedén magadhoz ölelsz,
lenyugvó nap még vörösen tüzel.
Mellettünk a nádasban vadkacsa pár,
neszünkre megriad, messzire száll.

Csend. Mit nappal tán sohasem hallasz,
mely csillapult vágyat újra felkavarhat,
víztükrön csillagok, mind remegve várnak.
Nyári est s az ég ki nászunkra láthat.

Szemedben alkonyfény utolsót lobban,
repítve engem is örvénylő habokba,
sóhajunk a túlparton egy ladiknál megáll,
s két szerelmes égitest aznap benne hált.

Verebi Éva

Poet.hu

Van másféle élet is.


2014. július 8., kedd

Pál Ferenc gondolata, (lélek)


Akivel szemben nagy igazságtalanságokat követtek el, megsebződött, sokat szenvedett, főleg gyerekkorban, gyakran azt gondolja, hogy ennek ő az oka, elhiszi, hogy ő a rossz, és a büntetést megérdemli. Így gyermekként önmagát teszi felelőssé olyasmiért, amiért nem felelős, ez azonban annyira nyomasztó lehet számára, hogy a későbbiekben mindenért másokat hibáztat, mert felnőttként ezt már megengedheti magának. Ezért a saját életéért az "itt és most"-ban nem vállal felelősséget. Ha közel merné engedni magához azt, hogy ő ott és akkor nem volt felelős - ami persze óriási lelki megterhelést jelenthet -, akkor képessé válna arra, hogy a jelenben felelősséget vállaljon önmagáért. De amíg ezt nem teszi, létrehoz egy sajátos egyensúlyt, ami önmaga kárhoztatása és mások okolása között alakul ki.okolása között alakul ki.

Pál Ferenc

Hiány... Pál Ferenc


Nem érdemes azon fáradozni, hogy ha gyerekkorunkban nem kaptunk meg valamit, akkor most megszerezzük - mert azt a hiányt nem lehet betölteni. A mai hiányt ma be lehet tölteni. A holnapit is - holnap. De azt az egykori hiányt lehetetlen. Egyetlen valódi esélyünk van. A hiányunk realitás, tehát a hiánnyal való szembenézésből fakadó szenvedés is realitás. A veszteségeinkből természetes módon következő fájdalmat át kellene élnünk. Sokan éppen ezt a szenvedést igyekeznek kikerülni, megszüntetni azt a hiányaik betöltésére irányuló életükkel. Ezért nem lesznek jobban! Tehát gyászolni kéne. Átélni a hiányaink fölötti mély fájdalmat.

Pál Ferenc