Széchenyiné Varga Szidónia: simogató szellő
2014. július 31., csütörtök
Hiába van szólásszabadság,
Hiába van
szólásszabadság, ha senki sem bírálja a kormányt; sajtószabadság, ha senkinek
sem akaródzik kemény kérdéseket föltenni; gyülekezési szabadság, de senki sem
használja tiltakozásra; általános választójog, de a jogosultak fele se megy el
szavazni; az egyház és az állam szétválasztása, de senki sem tartja karban a
közöttük felhúzott válaszfalat. Ha használaton kívül hevernek, a jogok
szóvirágokká, hazafias szólamokká válnak. Jog és szabadság: élj velük, különben
elveszted mindkettőt.
Carl Sagan
2014. július 30., szerda
2014. július 23., szerda
A festő az utolsó ecsetvonáshoz ér...
A festő az
utolsó ecsetvonáshoz ér... és elkészül a mű. A nagy mű. Aminek csodájára jár az
egész világ. Csak állsz a kép előtt. És nem érted, mi olyan különös rajta. Nem
tudod, miért megfejthetetlen a mosoly. Nem tudod, mit rejtett el benne a
Mester. Pedig egyszerű. A Mester nem az arcot örökítette meg. Nem a külső
szépséget vitte vászonra. Valami mást. Azt, ami belül lakozik. A lényeget. Mert
ő tudta, hogy az igazi szépség belül kezdődik és kívül ér véget. Az arcon. A
szemekben. Az ajkakon. A mosolyon. Az Ő mosolyán.
Csitáry-Hock
Tamás
2014. július 17., csütörtök
2014. július 16., szerda
Mindig másokkal vagy elfoglalva, ez a te problémád,
Mindig
másokkal vagy elfoglalva, ez a te problémád - társadalomba születtél,
társadalomban élsz, és ott is halsz meg. Egész lényed át van itatva a
társadalommal. A társadalom pedig nem más, mint megannyi kis szem, mely rád
szegezi a tekintetét. És te sokat adsz e szemek véleményére. Ha mindenki azt
mondja, hogy te egy jó ember vagy, akkor jól érzed magad. Ha mindenki úgy
gondolja, hogy rossz ember vagy, akkor kezded magad rosszul érezni. Ha mindenki
azt mondja, hogy te beteg vagy, akkor kezded magad tényleg betegnek érezni. Az
identitásodat kívülről, másoktól gyűjtöd be - valódi identitás helyett
hipnózisban élsz.
Osho
2014. július 15., kedd
Nyár
Nyár
Fülledt, forró, nyári
este,
hűs vízparton veled
ültem.
Éppen úgy, mint
egyszer régen.
Belém égett emlékképek...
...fodrozó, tiszta,
lágy vízbe lépek,
mellettem éppen Te
lépdelsz, édes.
Selymes a víz, vágyat
nem nyugtató,
karodban úgy viszel,
oly mély a tó.
Érzem, könnyedén
magadhoz ölelsz,
lenyugvó nap még
vörösen tüzel.
Mellettünk a nádasban
vadkacsa pár,
neszünkre megriad,
messzire száll.
Csend. Mit nappal tán
sohasem hallasz,
mely csillapult vágyat
újra felkavarhat,
víztükrön csillagok,
mind remegve várnak.
Nyári est s az ég ki
nászunkra láthat.
Szemedben alkonyfény
utolsót lobban,
repítve engem is
örvénylő habokba,
sóhajunk a túlparton
egy ladiknál megáll,
s két szerelmes
égitest aznap benne hált.
Verebi Éva
Poet.hu
2014. július 9., szerda
2014. július 8., kedd
Pál Ferenc gondolata, (lélek)
Akivel
szemben nagy igazságtalanságokat követtek el, megsebződött, sokat szenvedett,
főleg gyerekkorban, gyakran azt gondolja, hogy ennek ő az oka, elhiszi, hogy ő
a rossz, és a büntetést megérdemli. Így gyermekként önmagát teszi felelőssé
olyasmiért, amiért nem felelős, ez azonban annyira nyomasztó lehet számára,
hogy a későbbiekben mindenért másokat hibáztat, mert felnőttként ezt már
megengedheti magának. Ezért a saját életéért az "itt és most"-ban nem
vállal felelősséget. Ha közel merné engedni magához azt, hogy ő ott és akkor
nem volt felelős - ami persze óriási lelki megterhelést jelenthet -, akkor
képessé válna arra, hogy a jelenben felelősséget vállaljon önmagáért. De amíg
ezt nem teszi, létrehoz egy sajátos egyensúlyt, ami önmaga kárhoztatása és mások
okolása között alakul ki.okolása között alakul ki.
Pál Ferenc
Hiány... Pál Ferenc
Nem érdemes
azon fáradozni, hogy ha gyerekkorunkban nem kaptunk meg valamit, akkor most
megszerezzük - mert azt a hiányt nem lehet betölteni. A mai hiányt ma be lehet
tölteni. A holnapit is - holnap. De azt az egykori hiányt lehetetlen. Egyetlen
valódi esélyünk van. A hiányunk realitás, tehát a hiánnyal való szembenézésből
fakadó szenvedés is realitás. A veszteségeinkből természetes módon következő
fájdalmat át kellene élnünk. Sokan éppen ezt a szenvedést igyekeznek kikerülni,
megszüntetni azt a hiányaik betöltésére irányuló életükkel. Ezért nem lesznek
jobban! Tehát gyászolni kéne. Átélni a hiányaink fölötti mély fájdalmat.
Pál Ferenc
2014. július 7., hétfő
2014. július 6., vasárnap
2014. július 3., csütörtök
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)