Nyár
Fülledt, forró, nyári
este,
hűs vízparton veled
ültem.
Éppen úgy, mint
egyszer régen.
Belém égett emlékképek...
...fodrozó, tiszta,
lágy vízbe lépek,
mellettem éppen Te
lépdelsz, édes.
Selymes a víz, vágyat
nem nyugtató,
karodban úgy viszel,
oly mély a tó.
Érzem, könnyedén
magadhoz ölelsz,
lenyugvó nap még
vörösen tüzel.
Mellettünk a nádasban
vadkacsa pár,
neszünkre megriad,
messzire száll.
Csend. Mit nappal tán
sohasem hallasz,
mely csillapult vágyat
újra felkavarhat,
víztükrön csillagok,
mind remegve várnak.
Nyári est s az ég ki
nászunkra láthat.
Szemedben alkonyfény
utolsót lobban,
repítve engem is
örvénylő habokba,
sóhajunk a túlparton
egy ladiknál megáll,
s két szerelmes
égitest aznap benne hált.
Verebi Éva
Poet.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése