Advent

Advent a karácsony (december 25.) előtti negyedik vasárnappal – más megfogalmazásban a Szent András apostol napjához (november 30.) legközelebb eső vasárnappal – veszi kezdetét és karácsonyig tart. Advent eredete a 4. századig nyúlik vissza.  VII. Gergely pápa négyben határozta meg az adventi vasárnapok a számát. Advent első vasárnapja mindig november 27. és december 3. közé esik, míg negyedik, utolsó vasárnapja december 18. és december 24. közé.

Advent első vasárnapja három időszak kezdetét is jelenti: a keresztény egyházi év kezdetét, a karácsonyi ünnepkör kezdetét és természetesen az adventi időszak kezdetét.

Az advent szó jelentése „eljövetel”. A latin „adventus Domini” kifejezésből származik, ami annyit tesz: „az Úr eljövetele”. A karácsonyt megelőző várakozás az eljövetelben éri el jutalmát. Régebben egyes vidékeken „kisböjtnek” nevezték ezt az időszakot.

Egyházi szertartások és szokások

A katolikus egyházban advent liturgikus színe a lila (viola), mely a bűnbánatot, a szent fegyelmet és összeszedettséget jelképezi. Advent harmadik vasárnapján, örömvasárnapon (gaudete vasárnap) az Úr eljövetelének közelségét ünneplik; e nap liturgikus színe a rózsaszín. Az egész időszakban dísztelen a templomi oltár, az orgona szerepe pedig az énekek kíséretére korlátozódik.

Elterjedt szokás az adventi hétköznapokon hajnali misét (rorate) tartani. E szertartásokon különös hangsúlyt kap Szűz Mária tisztelete és a karácsonyi várakozás.

Juhászné Bérces Anikó: Csendes várakozás

Juhászné Bérces Anikó: Csendes várakozás

Szürke köddé vált az álom,

már magamat sem találom,

szívem dermedt, búval tele,

hűti a sors lehelete.

Félhomályban egy gyertyaláng

fénye dobol szobám falán,

megtörve a reménytelent,

hirdet hitet, szeretetet.

Követet küld a Teremtő

csillagfénnyel eljövend Ő,

csendes kábulatban várom,

hozzon békét, azt kívánom!

Miért is bánok

Meg tudod állni,

Baranyi Ferenc: Szent Mihály útján

Baranyi Ferenc:

Szent Mihály útján

Párizsban a Hortobágy poétája

percig feledte a magyar ugart,

(Szent Mihály útján korzózott a nyár és

dalolt a Szajna-part),

de otthonról az ősz, a gond utána

szökött egy pillanatra nesztelen,

s a költő őszi kedvvel ment tovább a

Boulevard Saint Michelen.

Szívében akkor íve tört a nyárnak:

a Gare de l'Estre fázósan vonult,

s - föl-földobott kő - ősz-kopár hazája

földjére visszahullt.

... Párizs nyarában könnyed volt a szívem

akár a Szajna-parti énekek,

nem jött az ősz, nem háborgatta semmi

a faleveleket,

csupán valami ősi nyugtalanság

emléke borzolt lombok ágbogán,

hogy még a legszebb nyárban se feledjem:

merről üzent az ősz egy délután,

hogy még a messzi nyárban se feledjem:

hol a hazám.

Jobbágyi Gaiger Miklós (1892-1959)

Szajna

A szerelem sem úgy pottyan az emberre,

Forever

Várnai Zseni - Az alvó kertben

Várnai Zseni - Az alvó kertben

Csak halkan lépjél, Kedvesem,

a kerti úton nesztelen,

s hallgasd az édes őszi

dalt, ami a fák közt átnyilalt.

Csak hallga, hallga, Kedvesem,

levél zizeg ily kedvesen?

A szél susog, vagy lomb dalol?

Vagy egy bogár a lomb alól?

Figyelj, figyelj csak, Kedvesem,

az ősz suhan itt csendesen,

s ahova tündérujja ér,

aranyszín lesz a zöld levél.

Kék fátyol leng a távolon,

talán mindezt csak álmodom?

A kert is alszik, Kedvesem,

most halkan lépjél, nesztelen.

Őszi napsütésben

Kép: Fekete Zsolt

Várnai Zseni - Őszi napsütésben

Szigligeten élek most e pillanatban,

s verset írok róla, szinte akaratlan.

Szívemben nyugalom, fejem fölött ének,

madarak, bogarak, falombok zenélnek.

Járom itt a nagy kert pázsitos virányát,

közben szinte hallom idő suhanását,

pillangó-perceim jönnek, tovaszállnak,

korán esteledik, megnyúlnak az árnyak.

Ma reggel esett is, lassúdan szemergett,

virágokra, fákra csöndes eső pergett,

a messzi hegyet kék fátyol takarta,

csak dél felé bújt ki a nap fényes arca.

Hiába, hiába gyors az idő szárnya,

Miért is kapaszkodunk életünk nyarába?

Lám mily bölcsen hervad a levél az ágon,

szép ősszel az erdő, talán szebb, mint nyáron.

Madarak, bogarak röptén elmerengek,

így röppennek tova időmből a percek,

s míg a Balaton hullámait nézem,

tűnő napjaimnak suhanását érzem.

Mi marad számomra az elrepült nyárból?

csak amit szívemből kezem idemásol,

csak ez a pár betű, csak ez irkafirka,

amit ideróttam erre a papírra.

Ó, ti boldog füvek, bogarak, virágok,

ez a nagy teremtés de jó volt hozzátok!

Ősszel elpihentek, tavasszal föléltek...

miért is vagyunk mi mostoha testvérek?!

Erdély ősszel

A nők általában hálósan gondolkodnak,

A nők általában hálósan gondolkodnak, mert az agy női részei jobban össze vannak kapcsolva. Általában több információt gyűjtenek be, mikor gondolkodnak, azokat összetettebb formába rendezik, több opciót és lehetséges kimenetelt látnak. Általában összefüggően, holisztikusan gondolkodnak, ezt hálózat-gondolkodónak nevezem. A férfiak általában - és ezek átlagok - eldobják azt, amit a tárgyhoz nem tartozónak ítélnek, arra összpontosítanak, amit csinálnak, és lépésről lépésre haladva gondolkodnak. Mindkettő tökéletesen jó módja a gondolkodásnak. Mindkettőre szükségünk van az előrejutáshoz. Történetesen több is a férfi zseni a világon... és több a férfi idióta is a világon.

Helen Fisher

Vangelis : Ősz (állatok az avarban)

„Szeresd a magyart, de ne faragd le”

„Szeresd a magyart, de ne faragd le” - szóla,

„Erejét, formáját, durva kérgét róla:

Mert mi haszna símább, ha jól megfaragják?

Nehezebb eltörni a faragatlan fát.”

Arany János 

Őszbe csavarodott a természet feje,

"Őszbe csavarodott a természet feje,

Dérré vált a harmat, hull a fák levele,

Rövidebb, rövidebb lesz a napnak útja,

És hosszúkat alszik rá, midőn megfutja.

Megpihen legszélén az égi határnak

S int az öregeknek: „benneteket várlak!”

Megrezdűl a feje sok öregnek erre:

Egymásután mégis mennek a nyughelyre"

Arany  János: Toldi estéje

Csak az veszhet el...

Minden gyereknek van a családi hátterében

Minden gyereknek van a családi hátterében vagy a személyiségében valami olyan, ami valójában nem probléma, csak mások szemében az. Mindenki a maga módján egészségesen nem normális. Az egyik gyerek kövér, a másik szemüveges, a harmadik néger, a negyediknek egy anyukája sincs, a másiknak meg kettő van. Ki mondja meg, hogy közülük ki a normális?

Hercsel Adél

Az életet mindenhol...

Baranyi Ferenc: Alkonyati zsoltár

Baranyi Ferenc: Alkonyati zsoltár

Harangszó a te szerelmed, égre száll a hangja,

ha elhal zengése bennem, mi szólít magasba?

Szilaj mén a te szerelmed, messze földre vágtat,

fáradt lábam nem követhet, nem futhat utánad.

Fogoly lesz a megkötött ló, amíg el nem oldom,

fogyó csókom laza béklyó, nem léssz tőle foglyom.

Ám karom még pányvahurok, kezessé tesz téged,

rabbá mégsem igázlak, ha ölellek.

Csak védlek.

Az édenkert csak...

Szuhanics Albert : Üzenet...

Szuhanics Albert : Üzenet...

Én neked azt üzenem,

hogy lesz még szép tavasz.

Csak türelem, türelem,

s egy szellő lábra kap.

Én neked azt üzenem,

mit bágyadt napsugár.

Csak türelem türelem,

s eljő majd a nyár.

Én neked azt üzenem,

ne add fel a reményt.

csak türelem, türelem,

s a tél lám véget ért!

Én neked azt üzenem,

hogy boldogok leszünk.

Csak türelem, türelem,

mi szép, az jár nekünk!

Reményik Sándor: Eredj, ha tudsz!

Reményik Sándor: Eredj, ha tudsz!

Egy szívnek, mely éppúgy fáj,

mint az enyém

Eredj, ha tudsz... Eredj, ha gondolod,

hogy valahol, bárhol a nagy világon

könnyebb lesz majd a sorsot hordanod,

eredj...

Szállj mint a fecske, délnek,

vagy északnak, mint a viharmadár,

magasából a mérhetetlen égnek

kémleld a pontot,

hol fészekrakó vágyaid kibontod.

Eredj, ha tudsz.

Eredj, ha hittelen

hiszed: a hontalanság odakünn

nem keserűbb, mint idebenn.

Eredj, ha azt hiszed,

hogy odakünn a világban nem ácsol

a lelkedből, ez érző, élő fából

az emlékezés új kereszteket.

A lelked csillapuló viharának

észrevétlen ezer új hangja támad,

süvít, sikolt,

s az emlékezés keresztfáira

téged feszít a honvágy és a bánat.

Eredj, ha nem hiszed.

Hajdanában Mikes se hitte ezt,

ki rab hazában élni nem tudott

de vállán égett az örök kereszt

s egy csillag Zágon felé mutatott.

Ha esténként a csillagok

fürödni a Márvány-tengerbe jártak,

meglátogatták az itthoni árnyak,

szelíd emlékek: eszeveszett hordák,

a szívét kitépték.

S hegyeken, tengereken túlra hordták...

Eredj, ha tudsz.

Ha majd úgy látod, minden elveszett:

inkább, semmint hordani itt a jármot,

szórd a szelekbe minden régi álmod;

ha úgy látod, hogy minden elveszett,

menj őserdőkön, tengereken túlra

ajánlani fel két munkás kezed.

Menj hát, ha teheted.

Itthon maradok én!

Károgva és sötéten,

mint téli varjú száraz jegenyén.

Még nem tudom:

jut-e nekem egy nyugalmas sarok,

de itthon maradok.

Leszek őrlő szú az idegen fában,

leszek az alj a felhajtott kupában,

az idegen vérben leszek a méreg,

miazma, láz, lappangó rút féreg,

de itthon maradok!

Akarok lenni a halálharang,

mely temet bár: halló fülekbe eseng

és lázít: visszavenni a mienk!

Akarok lenni a gyujtózsinór,

a kanóc része, lángralobbant vér,

mely titkon kúszik tíz-száz évekig

hamuban, éjben,

míg a keservek lőporához ér.

És akkor...!!

Még nem tudom:

jut-e nekem egy nyugalmas sarok,

de addig, varjú a száraz jegenyén:

én itthon maradok.

Nadányi Zoltán: Mintha...

Nadányi Zoltán: Mintha...

Mintha ma minden

Szomorúbb lenne...

Mintha a tájra

Köd ereszkedne...

Mintha sápadtabb

Lenne a róna...

Mintha a madár

Búsabban szólna...

Mintha a napfény

Nem tündökölne...

Mintha a szívem

Meg volna törve.

Bizonyos közös érdekek...

Az adósság hátán...

Halottak napja

Fájdalmunkat ma rejtegetni nem kell.

Halandó, gyönge testvérek vagyunk ma.

Sirok között egyenlő minden ember,

Akár ott sirva, akár oda jutva.

Reviczky Gyula

A bűnöket...