Baranyi Ferenc: Alkonyati zsoltár
Harangszó a te szerelmed, égre száll a
hangja,
ha elhal zengése bennem, mi szólít
magasba?
Szilaj mén a te szerelmed, messze
földre vágtat,
fáradt lábam nem követhet, nem futhat
utánad.
Fogoly lesz a megkötött ló, amíg el
nem oldom,
fogyó csókom laza béklyó, nem léssz
tőle foglyom.
Ám karom még pányvahurok, kezessé tesz
téged,
rabbá mégsem igázlak, ha ölellek.
Csak védlek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése