2016. november 27., vasárnap

Advent


Túrmezei Erzsébet Adventi emlék

Túrmezei Erzsébet
Adventi emlék

Ha már lehullt a hó,
s fekete földünket befödte,
hogy szállott gyermekálmok röpte
a fényes ég felé,
az égi trón elé...
De Téged nem talált meg.

Az égi gyermeket kereste,
akiről, ha leszáll az este,
csodálatos mesék borulnak
vágytól égő gyermekszívekre.
Az égi gyermeket kereste,
és nem talált rád, nem ismert meg...
Hiszen Te nem vagy többé gyermek.

Szétfoszlottak a régi álmok,
meghaltak a mesék.
A karácsonyfa lángjait
oltogatták hideg szelek...
Még mindig nem ismertelek.
Sok évbe telt, s ha Te nem jössz elém,
Megváltóm, Uram, Messiásom,
ma sem ismerlek én.

Hála neked, hogy megkerestél.
Ó, most már van karácsonyom,
s adventi, nagy csodavárásom.
Megcsaltak mind a régi álmok,
de benned nincs csalatkozásom.
Benned mindenem megtalálom.
A valóság szebb, mint az álom.





Advent



Advent első vasárnapján
felgyullad egy gyertya fénye.
Melegítse át szívedet,
legyen fénylő eredménye.

Kezdődik a csodavárás,
ahogy egykor Jézust várták:
szeretettel, bizalommal,
a tűz lángját körül állták.

A megváltó tiszta fényt hoz,
szeretetet, ami éltet.
Felemel a puszta földről,
Isten fiává fogad téged.

Szeretettel tárd ki lelked,
öleld át a nagyvilágot,
kívánd azt, hogy minden ember
itt a Földön, legyen áldott!
 Aranyosi Ervin


2016. november 26., szombat

Advent, az eljövetel kopogtat lelkünk ajtaján

Advent, az eljövetel kopogtat lelkünk ajtaján. Egy várakozással, örömmel és felkészüléssel teli időszak közeledik, amikor átérzékeltetjük a családdal, a szűkebb és tágabb közösségél való összetartozás erejét, amikor mindannyian Jézus születését várjuk. A lelki nagytakarítás, megtisztulás és megbékélés időszaka ez. November 25-ét, Katalin napot követően véget érnek a mulatozások és lakodalmak. Mindenki magába száll, mert kezdetét veszi a Karácsony előtti négy hetes felkészülési várakozási és „kis böjti" időszak. Advent elsővasárnapjával kezdetét veszi az egyházi esztendő. Maga az „ádvent" kifejezés, az „ Adventus Domini" vagyis az „Úr eljövetele" kifejezésből származik. Advent jelképei: az adventi koszorú, a fenyőágak, a gyertyák és az adventi naptár.


A hagyományos adventi koszorú

Az hagyományos adventi koszorú fenyőágakból készül, amire négy gyertyát helyeznek és a koszorú közepére mégy egy nagyobb gyertyát, amit csak szenteste gyújtottak meg, amikor a család minden tagja jelenvolt. A gyertyákat egyenként advent egy-egy vasárnapján gyújtják meg. Ez a hagyomány Németországban jelent meg a XIX. században. Az feljegyzések szerint az első adventi koszorút Johann Hinrich Wichern (1808-1881) német teológus és tanító készítette, aki Hamburgban egy gyermekotthont létesített. Mivel advent időszakában a gyerekek folyton arról érdeklődtek mikor érkezik lesz Karácsony, 1839-ben készített egy „fagyűrűt", amire tizenkilenc kis piros gyertyát és négy nagy fehér gyertyát helyezett el. Miután elkészült vele, advent minden estéjén meggyújtott egy piros gyertyát, vasárnaponként pedig egy fehéret. Innen maradt fent az adventi adventi koszorú készítésének hagyománya. A XX. század elejétől az adventi koszorú készítése hagyományos karácsonyváró német szokás lett, ami aztán világszerte elterjedt. A mai modern adventi koszorúk nemcsak fenyőágakból, hanem számtalan más anyag felhasználásával készülnek. Szárított gyümölcsöket, virágokat, piros és arany színű szalagokat alkalmaznak, aminek milyenségét illetően csak az egyéni fantázia és ízlés szabhat határt.




Szerencsés Tünde: Advent

Szerencsés Tünde:  Advent

Adventnek ünnepén
Üde, zöld a fenyőág,
Koszorúba kötött várakozás.
Ékessége, négy színes gyertyaláng
Égjen majd sorban a meghittség asztalán.
Mindig eggyel növekedjék a fény
A várakozás mezsgyéjén.

Lila gyertya, faggyúja csorgadozó,
Isteni megváltást hozó.
Erős hittel égjen lángocskád!
Reményt hoz második gyertyánk,
Majd a harmadik rózsaszínre vált.
Örömkönny szemünkben csillan.
Már csak egy lila gyertya vár.
A negyedik vasárnapon
- Ó, drága Istenem -
Nyisd meg az emberek szívét!
Készítsd az utat, a kapuk táruljanak,
Hozd el lelkünk békéjét!

Áldott legyen az ünnepünk,
Fordítsd egymás felé tekintetünk,
Meleg szívünkkel lásson szemünk!
Hozz fényt a sötétségre,
Mikor majd Jézus házainkba beköltözik!
A szeretet szikrája gyújtson tüzet,
Hassa át lelkünket a szent üzenet:
"Szeressétek egymást, emberek!"


2016. november 16., szerda

Kun Magdolna: Fehér hópihék

Kun Magdolna:  Fehér hópihék

Szívemben már fehér hópihécskék szállnak,
erejét vették a melengető nyárnak,
amely itt parázslott benn hosszú ideig,
míg a szív rá nem jött, hogy zord tél érkezik.

az úgy néha, hogy télbe fagy a nyár,
s messzi délre száll a tavasz kismadár,
melynek vidáman csengő dalos csacsogása
napfényes nyaraim annyiszor vigyázta.

Én a tél hidegét mindig nagyon fájom,
mert hangosabban hallik belső zokogásom,
az a rejtett zokogás mely fehér hópihék
zúzmarás jégkristályát könnyezi majd szét.

Ott ahol egykor színbe rezdült minden,
ahol vágytüzek lobbantak a titkos édenkertben,
és szenvedélyes csókok mesélték el azt,

hogy a tél egyszer minden szívet behavaz.


2016. november 13., vasárnap

Reményik Sándor: Végrendelet

Reményik Sándor: Végrendelet

Fáradtságom adom az esti árnynak,
Színeimet vissza a szivárványnak.
Megnyugvásom a tiszta, csöndes égnek,
Mosolygásom az őszi verőfénynek.
Sok sötét titkom rábízom a szélre,
Semmit se várva és semmit se kérve.
Kik üldöztek át tüskén, vad bozóton:
Kétségeim az örvényekbe szórom.
A holtom után ne keressetek,
Leszek sehol - és mindenütt leszek.




Társadalom

A népet csendre inteni, kitartásra bírni, engedelmességre tanítani kétféle okból lehet: önző úri betyárságból, vagy abból a becsületes meggyőződésből, hogy ez a kitartás az egyetlen reménység arra, hogy majd segíteni tudjunk rajta.
Makkai Sándor




Lelkes Miklós Ha felépít...

Lelkes Miklós
Ha felépít...

Ha az öröm felépít egy-egy Házat,
többnyire mindjárt lebontja a bánat,
s kóbor kutyaként jár helyén az emlék,
s csillag nyújtja feléje égő csendjét.

Erre gondoltam most a nyári réten,
s arra: milyen kár, hogy életem értem,
mert megértéssel nem mehetek messze:
nem a való kell, - az, ami lehetne!

Volt más idő, bánat akkor is rombolt,
de jóval-rosszal az az idő jobb volt.
A gondokból csupán rosszak maradtak.
Halott, sötét, egykori kristályablak.

Kinek mondhatnám? Nincs már házam, népem,
hazám... Színekkel elsiető réten
dal szólna még, ha volna, s dalra várna
csillagajándék gyönyörű világa...

Kinek mondhatnám? Hazám, házam, népem
elveszett már misztikus messzeségben,
s ha keresném is, mindhiába tenném, -
csak Keresztfákkal házaló keresztény

a láthatáron. Krisztust már eladták,
kitetoválták reklámnak az arcát,
s harangot kondít közönyös vasárnap, -
ma Haza, Ház, Nép, Élet, - minden látszat!

2016


2016. november 11., péntek

Őri István Elengedlek…

Őri István
Elengedlek…

most menj,
s ha messze jársz is,
azért üzenj,
mert én itt maradok,
nem mozdulhatok
ez a dolgom:
várakozok
a télre,
a fehérbársony létre,
míg te a messzeföldet járod...
itt várok rád,
hogy visszatérj,
mert én anyád vagyok,
s szerelmes párod...
mesélj majd,
merre jártál
s hogy te is úgy vártál
engem,
mint én téged?
számoltad-e a perceket?
s amikor álmodtál
virágos rétet,
emlékeztél-e rám,
ki e rét fölé borúl,
ki alatt hűs az árny
és megpihen a vándor,
ha az est ráalkonyul?
mesélj az álmaidról,
miket a puha avar adott neked
ugye nem fáztál
a bársony hó alatt,
ugye nem bántott
a zord téli üzenet?

itt vagy ágaim alatt,
mégis oly távol...
s bár létünk tűnő pillanat,
állnom kell helyemen,
vigyáznom rád,
testvéreidre,
és a rétre is,
hogy amikor
a Fénykirály
újra életre kel,
és a Tavasztündér
már közel,
felemeljelek,
ébresszem
gyengéd álomlétedet,
hogy sarjadj ki újra ágamon
s adj nekem
új tavaszt,
új Életet.





2016. november 7., hétfő

Meghalt Kocsis Zoltán zongoraművész, karmester

elhunyt Kocsis Zoltán, a Nemzeti Filharmonikusok fő-zeneigazgatója. A kétszeres Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas karmester, zongoraművész és zeneszerző halálhírét előbb Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere közölte a Facebook-oldalán, majd a Nemzeti Filharmonikus Zenekar is megerősítette az MTI-nek. 64 éves korában



"A Nemzeti Filharmonikusok mély gyásszal tudatják, hogy Kocsis Zoltán hosszú, méltósággal viselt betegsége után ma délután meghalt. A halála utáni űr felmérhetetlen" – fogalmaz a vasárnap esti közlemény.
Október közepén a Nemzeti Filharmonikus Zenekar szintén közleményben adott hírt arról, hogy bár rendben felépült komoly szív- és aortaműtétjéből, orvosai néhány hónapos pihenést írtak elő számára, mivel a beavatkozás után túl hamar, még a regenerálódás előtt, belevetette magát a munkába. Kocsis emiatt külföldi hangversenykörútjait és hazai fellépéseinek nagy részét lemondta.
"Orvosai utasítására a gyógyulása érdekében néhány hónapon át szigorú pihenésre és teljes nyugalomra van szüksége, hogy aztán ismét a tőle megszokott odaadással végezhesse munkáját” – fogalmazott akkor a közlemény.
Kocsis Zoltán egy néhány hónappal korábbi interjúban arról beszélt, hogy mivel már több műtéten is átesett, harminc-negyven éve fel van készülve a halálra. Akkor még azt mondta: addig fog dolgozni, amíg bír. 2012 szeptemberében esett át először szívműtéten. "Szeptember 20-án operáltak GOKI-ban, ha ezt nem teszik meg, másnap meghaltam volna. Jó eséllyel egy próba kellős közepén. (...) A halálozási arány ennél a típusú beavatkozásnál hatvan százalék" – mesélt az Indexnek egy évvel a műtét után.
Kocsis Zoltán hároméves korában kezdett el zongorázni, 18 éves volt, amikor megnyerte a Magyar Rádió Beethoven-versenyét, három évvel később pedig megkapta a Liszt Ferenc-díjat, és mindössze 25 éves volt, amikor Kossuth-díjjal jutalmazták, amit aztán 2005-ben másodjára is kiérdemelt.
1983-ban Fischer Ivánnal alapította meg a Budapesti Fesztiválzenekart, 1997 őszétől vezette a Nemzeti Filharmonikus Zenekart, amivel több európai országban, valamint az Egyesült Államokban és Japánban is megfordult. Harminc éves korától, karmesteri pályája mellett, már komponált is. 1984-ben Érdemes művész címet, 1990-ben Kiváló művész címet kapott,


Kocsis Zoltán élete végéig a születésnapi koncertjeinek bevételét minden évben a Gyermekmentő Szolgálatnak ajánlotta fel. Azt vallotta, hogy a szavak mára elvesztették súlyukat, és csak a tettekkel lehet példáz mutatni, hogy aztán erőnktől és tehetségünktől függően javíthassunk a világon. "Az örökérvényűségre kell törekedni, nem a véglegességre. Arra, hogy az adott pillanatban a lehető legőszintébben és leghitelesebben átadhassuk a közönség számára azt az élményt, amely a művel való első találkozáskor és a darabbal foglalkozás során folyamatosan ér bennünket" – fogalmazott.

Haláláról Fischer Iván, a Budapesti Fesztiválzenekar zeneigazgatója is megemlékezett a Facebook-oldalán. "Zenei óriás volt, a ritka zsenik egyike. Hatása egész generációjára felmérhetetlen. A Budapesti Fesztiválzenekar nevében és a saját nevemben is megrendüléssel búcsúzom a pályatárstól, alapító társtól, a sok-sok közös zenei produkció partnerétől, felejthetetlen muzsikus-példaképünktől. Nyugodjék békében" – írta. Kocsis Zoltánt a kormány saját halottjának tekinti, temetéséről később intézkednek.


2016. november 5., szombat

Millei Lajos Nem szólok

Millei Lajos
Nem szólok

Nem szólok, hisz nem az én dolgom,
nem föntről kapott bevégezetlen sorsom,
hogy ítélkezzek, és bélyegezzek.
Ez nem az a száj, s nem azok a kezek.
A fény egyenlő szétosztása nem tisztem,
lehet, hogy néha-néha ebben hittem,
és készültem rá: mérni, számolni tanultam,
de köd üli már igyekvő múltam.
Amennyi jutott, azzal beérem,
ajándék ez: múltbéli bérem,
amit elszámolásnál be fogok vallani.
Nem lehet felőlem majd olyat hallani,
hogy adós maradtam.
Nem szólok!
Nem szólok. Nekem nem az a vágyam,
hogy megszámoljam mi jutott, s hányan
ékeskednek idegen tollakkal,
és sikerült-e mindenkinek a jóakarattal
megrakott asztal köré tett széken
leülni egyszer, s jóllakni szépen.
Aki evett, az mind elméjét hizlalja,
vagy sudár fa lesz, vagy bokrok kusza alja.
Mindkettő fontos: a Föld teremtménye.
Egyikre felmászva nézhetünk az égre,
a másik tétova lábnyomunk takarja:
rég meghalt tettünk lebomló avarja.
Nem szólok.
Nem szólok, csak gyűjtöm a szépet,
elteszem mindazt, mi egyszer megigézett.
Új fénnyel hintem be a megfakult álmot,
baráttá fogadom, ki engem leigázott.
Óriás mosollyal karomat kitárom,
szeretni próbálok mindent a világon.
Senkit sem riasztok, de nem is óvok,
békülök magammal, és semmit sem szólok.


2016. november 1., kedd

Az emberek sok mindent elhallgatnak


Purzsás Attila: Pislák gyertyák

Purzsás Attila:
Pislák gyertyák
Metsző őszi szél susog sírok között,
Pislák fényeknél búsulnak az esték.
Borús ég alatt feldereng sok emlék,
Mi az itt nyugvókhoz annyira kötött.

Halvány gyertyalángok, elcsukló szavak,
Milljó könnyes szempár tekint az égre,
Fénylő csillagokat némán fürkészve,
Mert mára csak az emlékezés maradt.

Gyertyafénybe öltözött a temető,
Könnycseppeken csillan meg a holdsugár.
Minden zaklatott lélek enyhülést vár;
Tán hallja bús szavaink a teremtő.

Mind itt vagytok velünk, nem mentetek el,
szívünkben él tovább minden szerettünk,
S hogy itt vagyunk, apró jel, nem feledtünk!

Csak a pislák gyertyák lángja hamvad el...