2016. november 28., hétfő
2016. november 27., vasárnap
Túrmezei Erzsébet Adventi emlék
Túrmezei Erzsébet
Adventi emlék
Ha már lehullt a hó,
s fekete földünket befödte,
hogy szállott gyermekálmok röpte
a fényes ég felé,
az égi trón elé...
De Téged nem talált meg.
Az égi gyermeket kereste,
akiről, ha leszáll az este,
csodálatos mesék borulnak
vágytól égő gyermekszívekre.
Az égi gyermeket kereste,
és nem talált rád, nem ismert meg...
Hiszen Te nem vagy többé gyermek.
Szétfoszlottak a régi álmok,
meghaltak a mesék.
A karácsonyfa lángjait
oltogatták hideg szelek...
Még mindig nem ismertelek.
Sok évbe telt, s ha Te nem jössz elém,
Megváltóm, Uram, Messiásom,
ma sem ismerlek én.
Hála neked, hogy megkerestél.
Ó, most már van karácsonyom,
s adventi, nagy csodavárásom.
Megcsaltak mind a régi álmok,
de benned nincs csalatkozásom.
Benned mindenem megtalálom.
A valóság szebb, mint az álom.
Advent
Advent első vasárnapján
felgyullad egy gyertya fénye.
Melegítse át szívedet,
legyen fénylő eredménye.
Kezdődik a csodavárás,
ahogy egykor Jézust várták:
szeretettel, bizalommal,
a tűz lángját körül állták.
A megváltó tiszta fényt hoz,
szeretetet, ami éltet.
Felemel a puszta földről,
Isten fiává fogad téged.
Szeretettel tárd ki lelked,
öleld át a nagyvilágot,
kívánd azt, hogy minden ember
itt a Földön, legyen áldott!
Aranyosi Ervin
2016. november 26., szombat
Advent, az eljövetel kopogtat lelkünk ajtaján
Advent, az eljövetel kopogtat lelkünk
ajtaján. Egy várakozással, örömmel és felkészüléssel teli időszak közeledik,
amikor átérzékeltetjük a családdal, a szűkebb és tágabb közösségél való
összetartozás erejét, amikor mindannyian Jézus születését várjuk. A lelki
nagytakarítás, megtisztulás és megbékélés időszaka ez. November 25-ét, Katalin
napot követően véget érnek a mulatozások és lakodalmak. Mindenki magába száll,
mert kezdetét veszi a Karácsony előtti négy hetes felkészülési várakozási és
„kis böjti" időszak. Advent elsővasárnapjával kezdetét veszi az egyházi
esztendő. Maga az „ádvent" kifejezés, az „ Adventus Domini" vagyis az
„Úr eljövetele" kifejezésből származik. Advent jelképei: az adventi
koszorú, a fenyőágak, a gyertyák és az adventi naptár.
A hagyományos adventi koszorú
Az hagyományos adventi koszorú
fenyőágakból készül, amire négy gyertyát helyeznek és a koszorú közepére mégy
egy nagyobb gyertyát, amit csak szenteste gyújtottak meg, amikor a család
minden tagja jelenvolt. A gyertyákat egyenként advent egy-egy vasárnapján
gyújtják meg. Ez a hagyomány Németországban jelent meg a XIX. században. Az
feljegyzések szerint az első adventi koszorút Johann Hinrich Wichern (1808-1881)
német teológus és tanító készítette, aki Hamburgban egy gyermekotthont
létesített. Mivel advent időszakában a gyerekek folyton arról érdeklődtek mikor
érkezik lesz Karácsony, 1839-ben készített egy „fagyűrűt", amire
tizenkilenc kis piros gyertyát és négy nagy fehér gyertyát helyezett el. Miután
elkészült vele, advent minden estéjén meggyújtott egy piros gyertyát,
vasárnaponként pedig egy fehéret. Innen maradt fent az adventi adventi koszorú
készítésének hagyománya. A XX. század elejétől az adventi koszorú készítése
hagyományos karácsonyváró német szokás lett, ami aztán világszerte elterjedt. A
mai modern adventi koszorúk nemcsak fenyőágakból, hanem számtalan más anyag
felhasználásával készülnek. Szárított gyümölcsöket, virágokat, piros és arany
színű szalagokat alkalmaznak, aminek milyenségét illetően csak az egyéni
fantázia és ízlés szabhat határt.
Szerencsés Tünde: Advent
Szerencsés Tünde: Advent
Adventnek ünnepén
Üde, zöld a fenyőág,
Koszorúba kötött várakozás.
Ékessége, négy színes gyertyaláng
Égjen majd sorban a meghittség
asztalán.
Mindig eggyel növekedjék a fény
A várakozás mezsgyéjén.
Lila gyertya, faggyúja csorgadozó,
Isteni megváltást hozó.
Erős hittel égjen lángocskád!
Reményt hoz második gyertyánk,
Majd a harmadik rózsaszínre vált.
Örömkönny szemünkben csillan.
Már csak egy lila gyertya vár.
A negyedik vasárnapon
- Ó, drága Istenem -
Nyisd meg az emberek szívét!
Készítsd az utat, a kapuk táruljanak,
Hozd el lelkünk békéjét!
Áldott legyen az ünnepünk,
Fordítsd egymás felé tekintetünk,
Meleg szívünkkel lásson szemünk!
Hozz fényt a sötétségre,
Mikor majd Jézus házainkba beköltözik!
A szeretet szikrája gyújtson tüzet,
Hassa át lelkünket a szent üzenet:
"Szeressétek egymást, emberek!"
2016. november 16., szerda
Kun Magdolna: Fehér hópihék
Kun Magdolna: Fehér hópihék
Szívemben már fehér hópihécskék
szállnak,
erejét vették a melengető nyárnak,
amely itt parázslott benn hosszú
ideig,
míg a szív rá nem jött, hogy zord tél
érkezik.
az úgy néha, hogy télbe fagy a nyár,
s messzi délre száll a tavasz
kismadár,
melynek vidáman csengő dalos
csacsogása
napfényes nyaraim annyiszor vigyázta.
Én a tél hidegét mindig nagyon fájom,
mert hangosabban hallik belső
zokogásom,
az a rejtett zokogás mely fehér
hópihék
zúzmarás jégkristályát könnyezi majd
szét.
Ott ahol egykor színbe rezdült minden,
ahol vágytüzek lobbantak a titkos
édenkertben,
és szenvedélyes csókok mesélték el
azt,
hogy a tél egyszer minden szívet
behavaz.
2016. november 14., hétfő
2016. november 13., vasárnap
Reményik Sándor: Végrendelet
Reményik Sándor: Végrendelet
Fáradtságom adom az esti árnynak,
Színeimet vissza a szivárványnak.
Megnyugvásom a tiszta, csöndes égnek,
Mosolygásom az őszi verőfénynek.
Sok sötét titkom rábízom a szélre,
Semmit se várva és semmit se kérve.
Kik üldöztek át tüskén, vad bozóton:
Kétségeim az örvényekbe szórom.
A holtom után ne keressetek,
Leszek sehol - és mindenütt leszek.
Társadalom
A népet csendre inteni, kitartásra
bírni, engedelmességre tanítani kétféle okból lehet: önző úri betyárságból,
vagy abból a becsületes meggyőződésből, hogy ez a kitartás az egyetlen
reménység arra, hogy majd segíteni tudjunk rajta.
Makkai Sándor
Lelkes Miklós Ha felépít...
Lelkes Miklós
Ha felépít...
Ha az öröm felépít egy-egy Házat,
többnyire mindjárt lebontja a bánat,
s kóbor kutyaként jár helyén az emlék,
s csillag nyújtja feléje égő csendjét.
Erre gondoltam most a nyári réten,
s arra: milyen kár, hogy életem értem,
mert megértéssel nem mehetek messze:
nem a való kell, - az, ami lehetne!
Volt más idő, bánat akkor is rombolt,
de jóval-rosszal az az idő jobb volt.
A gondokból csupán rosszak maradtak.
Halott, sötét, egykori kristályablak.
Kinek mondhatnám? Nincs már házam,
népem,
hazám... Színekkel elsiető réten
dal szólna még, ha volna, s dalra
várna
csillagajándék gyönyörű világa...
Kinek mondhatnám? Hazám, házam, népem
elveszett már misztikus messzeségben,
s ha keresném is, mindhiába tenném, -
csak Keresztfákkal házaló keresztény
a láthatáron. Krisztust már eladták,
kitetoválták reklámnak az arcát,
s harangot kondít közönyös vasárnap, -
ma Haza, Ház, Nép, Élet, - minden
látszat!
2016
2016. november 12., szombat
2016. november 11., péntek
Őri István Elengedlek…
Őri István
Elengedlek…
most menj,
s ha messze jársz is,
azért üzenj,
mert én itt maradok,
nem mozdulhatok
ez a dolgom:
várakozok
a télre,
a fehérbársony létre,
míg te a messzeföldet járod...
itt várok rád,
hogy visszatérj,
mert én anyád vagyok,
s szerelmes párod...
mesélj majd,
merre jártál
s hogy te is úgy vártál
engem,
mint én téged?
számoltad-e a perceket?
s amikor álmodtál
virágos rétet,
emlékeztél-e rám,
ki e rét fölé borúl,
ki alatt hűs az árny
és megpihen a vándor,
ha az est ráalkonyul?
mesélj az álmaidról,
miket a puha avar adott neked
ugye nem fáztál
a bársony hó alatt,
ugye nem bántott
a zord téli üzenet?
itt vagy ágaim alatt,
mégis oly távol...
s bár létünk tűnő pillanat,
állnom kell helyemen,
vigyáznom rád,
testvéreidre,
és a rétre is,
hogy amikor
a Fénykirály
újra életre kel,
és a Tavasztündér
már közel,
felemeljelek,
ébresszem
gyengéd álomlétedet,
hogy sarjadj ki újra ágamon
s adj nekem
új tavaszt,
új Életet.
2016. november 10., csütörtök
2016. november 8., kedd
2016. november 7., hétfő
Meghalt Kocsis Zoltán zongoraművész, karmester
elhunyt Kocsis Zoltán, a Nemzeti
Filharmonikusok fő-zeneigazgatója. A kétszeres Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas
karmester, zongoraművész és zeneszerző halálhírét előbb Balog Zoltán, az emberi
erőforrások minisztere közölte a Facebook-oldalán, majd a Nemzeti Filharmonikus
Zenekar is megerősítette az MTI-nek. 64 éves korában
"A Nemzeti Filharmonikusok mély
gyásszal tudatják, hogy Kocsis Zoltán hosszú, méltósággal viselt betegsége után
ma délután meghalt. A halála utáni űr felmérhetetlen" – fogalmaz a
vasárnap esti közlemény.
Október közepén a Nemzeti Filharmonikus
Zenekar szintén közleményben adott hírt arról, hogy bár rendben felépült komoly
szív- és aortaműtétjéből, orvosai néhány hónapos pihenést írtak elő számára,
mivel a beavatkozás után túl hamar, még a regenerálódás előtt, belevetette
magát a munkába. Kocsis emiatt külföldi hangversenykörútjait és hazai
fellépéseinek nagy részét lemondta.
"Orvosai utasítására a gyógyulása
érdekében néhány hónapon át szigorú pihenésre és teljes nyugalomra van
szüksége, hogy aztán ismét a tőle megszokott odaadással végezhesse munkáját” –
fogalmazott akkor a közlemény.
Kocsis Zoltán egy néhány hónappal
korábbi interjúban arról beszélt, hogy mivel már több műtéten is átesett,
harminc-negyven éve fel van készülve a halálra. Akkor még azt mondta: addig fog
dolgozni, amíg bír. 2012 szeptemberében esett át először szívműtéten.
"Szeptember 20-án operáltak GOKI-ban, ha ezt nem teszik meg, másnap
meghaltam volna. Jó eséllyel egy próba kellős közepén. (...) A halálozási arány
ennél a típusú beavatkozásnál hatvan százalék" – mesélt az Indexnek egy
évvel a műtét után.
Kocsis Zoltán hároméves korában
kezdett el zongorázni, 18 éves volt, amikor megnyerte a Magyar Rádió
Beethoven-versenyét, három évvel később pedig megkapta a Liszt Ferenc-díjat, és
mindössze 25 éves volt, amikor Kossuth-díjjal jutalmazták, amit aztán 2005-ben
másodjára is kiérdemelt.
1983-ban Fischer Ivánnal alapította
meg a Budapesti Fesztiválzenekart, 1997 őszétől vezette a Nemzeti Filharmonikus
Zenekart, amivel több európai országban, valamint az Egyesült Államokban és
Japánban is megfordult. Harminc éves korától, karmesteri pályája mellett, már
komponált is. 1984-ben Érdemes művész címet, 1990-ben Kiváló művész címet
kapott,
Kocsis Zoltán élete végéig a születésnapi
koncertjeinek bevételét minden évben a Gyermekmentő Szolgálatnak ajánlotta fel.
Azt vallotta, hogy a szavak mára elvesztették súlyukat, és csak a tettekkel
lehet példáz mutatni, hogy aztán erőnktől és tehetségünktől függően
javíthassunk a világon. "Az örökérvényűségre kell törekedni, nem a
véglegességre. Arra, hogy az adott pillanatban a lehető legőszintébben és
leghitelesebben átadhassuk a közönség számára azt az élményt, amely a művel
való első találkozáskor és a darabbal foglalkozás során folyamatosan ér
bennünket" – fogalmazott.
Haláláról Fischer Iván, a Budapesti
Fesztiválzenekar zeneigazgatója is megemlékezett a Facebook-oldalán.
"Zenei óriás volt, a ritka zsenik egyike. Hatása egész generációjára
felmérhetetlen. A Budapesti Fesztiválzenekar nevében és a saját nevemben is
megrendüléssel búcsúzom a pályatárstól, alapító társtól, a sok-sok közös zenei
produkció partnerétől, felejthetetlen muzsikus-példaképünktől. Nyugodjék
békében" – írta. Kocsis Zoltánt a kormány saját halottjának tekinti, temetéséről
később intézkednek.
2016. november 5., szombat
Millei Lajos Nem szólok
Millei Lajos
Nem szólok
Nem szólok, hisz nem az én dolgom,
nem föntről kapott bevégezetlen
sorsom,
hogy ítélkezzek, és bélyegezzek.
Ez nem az a száj, s nem azok a kezek.
A fény egyenlő szétosztása nem
tisztem,
lehet, hogy néha-néha ebben hittem,
és készültem rá: mérni, számolni
tanultam,
de köd üli már igyekvő múltam.
Amennyi jutott, azzal beérem,
ajándék ez: múltbéli bérem,
amit elszámolásnál be fogok vallani.
Nem lehet felőlem majd olyat hallani,
hogy adós maradtam.
Nem szólok!
Nem szólok. Nekem nem az a vágyam,
hogy megszámoljam mi jutott, s hányan
ékeskednek idegen tollakkal,
és sikerült-e mindenkinek a
jóakarattal
megrakott asztal köré tett széken
leülni egyszer, s jóllakni szépen.
Aki evett, az mind elméjét hizlalja,
vagy sudár fa lesz, vagy bokrok kusza
alja.
Mindkettő fontos: a Föld teremtménye.
Egyikre felmászva nézhetünk az égre,
a másik tétova lábnyomunk takarja:
rég meghalt tettünk lebomló avarja.
Nem szólok.
Nem szólok, csak gyűjtöm a szépet,
elteszem mindazt, mi egyszer
megigézett.
Új fénnyel hintem be a megfakult
álmot,
baráttá fogadom, ki engem leigázott.
Óriás mosollyal karomat kitárom,
szeretni próbálok mindent a világon.
Senkit sem riasztok, de nem is óvok,
békülök magammal, és semmit sem
szólok.
2016. november 1., kedd
Purzsás Attila: Pislák gyertyák
Purzsás Attila:
Pislák gyertyák
Metsző őszi szél susog sírok között,
Pislák fényeknél búsulnak az esték.
Borús ég alatt feldereng sok emlék,
Mi az itt nyugvókhoz annyira kötött.
Halvány gyertyalángok, elcsukló
szavak,
Milljó könnyes szempár tekint az égre,
Fénylő csillagokat némán fürkészve,
Mert mára csak az emlékezés maradt.
Gyertyafénybe öltözött a temető,
Könnycseppeken csillan meg a
holdsugár.
Minden zaklatott lélek enyhülést vár;
Tán hallja bús szavaink a teremtő.
Mind itt vagytok velünk, nem mentetek
el,
szívünkben él tovább minden
szerettünk,
S hogy itt vagyunk, apró jel, nem
feledtünk!
Csak a pislák gyertyák lángja hamvad
el...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)