2016. január 31., vasárnap

Karnevál


karnevál




Weöres Sándor: A medve töprengése

Weöres Sándor: A medve töprengése

Jön a tavasz, megy a tél,
barna medve üldögél:
-Kibújás, vagy bebújás?
Ez a gondom óriás!
Ha kibújok, vacogok,
ha bebújok, hortyogok:
ha kibújok, jót eszem,
ha bebújok, éhezem.
Barlangból kinézzek-e?
fák közt szétfürkésszek-e?
lesz-e málna, odu-méz?

ez a kérdés de nehéz!


Jövőm, majdani bukásom!


Nem mehetsz fel csak azért a csúcsra,

Nem mehetsz fel csak azért a csúcsra, mert a kötelességednek érzed. Az sem lehet ok rá, hogy felvételeket szeretnél készíteni onnan. Az sem elég, hogy egy remek sztorit készülsz kanyarítani a felmászásról. És hát másvalaki kedvéért sem teheted, mert az illető ott sem lesz, ha össze találnál omlani. Az egyetlen, amiért megteheted, az az, hogy belső késztetést érzel rá, vagyis hogy személyes okod van rá.
Conrad Anker


Devecsery László: Bohóc- biztató


Ha túl sok mindent hajitasz el multból,


2016. január 27., szerda

Ady Endre: SZÉP, MAGYAR SORS

Ady Endre:
SZÉP, MAGYAR SORS
                       
Nem álldaltak bús bölcsőink körül
Sem bölcsek, sem rokkant királyok,
Mert nekünk senki sem örül.

Magyar életünk kezdtük tétován,
Nem láttunk hét kövér esztendőt,
De minden esztendőnk sovány.

Szorongóknak sohsem adtunk kezet,
Becsméreltük a jóltevőket
S örültünk, ha ki vétkezett.

Valami nagy-nagy Sors, Ok, Cél van itt,
Valami nagy-nagy, ős tanulság,
Amely kis népeket tanít.

Jöttünk, mert hítt a nyugati Vagyon,
De erőnk nincs a küzdelemre
S nyilaktól vérezünk agyon.

S mégis szivesen áldozunk velőt,
Mert tragikusabb és szebb sors nincs
Isten és emberek előtt.

Más fajta nép roboghat tova,
De ily szép, álmos, láncolt fajnál
Poétább faj nem élt soha.




Ady halálának évfordulójára

Ady Endre

élete utolsó heteiben súlyos beteg volt, tüdőgyulladással küzdött: a Liget Szanatóriumban halt meg 1919. január 27-én, 41 évesen. Temetése január 29-én volt: koporsóját a Nemzeti Múzeum előcsarnokában ravatalozták fel, ahol Kunfi Zsigmond, Móricz Zsigmond, Vincze Sándor, Babits Mihály, Karinthy Frigyes, Pikler Gyula, Bíró Lajos, Jászi Oszkár, Kernstok Károly, Schöpflin Aladár és sok más közéleti személyiség mellett több ezren rótták le kegyeletüket és búcsúztatták, majd kísérték utolsó útjára fedetlen fővel, a Múzeum körúton és a Rákóczi úton át a Kerepesi temetőig.


2016. január 25., hétfő

A szülőváros (...) nem templomtorony és ...




A szülőváros (...) nem templomtorony és nem tér szökőkúttal, s virágzó kereskedelem és ipar; a szülőváros egy kapualj, ahol először gondoltál valamire, pad, amelyen ültél és nem értettél valamit, pillanat a folyóvíz alatt, mikor valamilyen régi létezés emlékébe szédültél vissza; simára csiszolt kavics, melyet megtalálsz a régi asztalfiókban, s már nem tudod, mit akartál vele; a hittantanár kalapja, melyen barna folt éktelenkedett, szorongás egy történelem óra előtt, különös játékok, melyeket senki nem ért, és következményeiről álmodsz egy életen át, tárgy egy ember kezében, hang, amit éjjel hallasz a nyitott ablakon át és nem tudod elfelejteni.
Márai Sándor







2016. január 24., vasárnap

Baranyi Ferenc : Hó-álmaim

Baranyi Ferenc : Hó-álmaim

És hó esett a tiszta víztükörre,
a pelyheket
nagy hullám kapta ölbe,
és vízzé vált a hó ott mindörökre.

Nem volt remény, hogy a hó megmaradjon
nem volt fehér
a táj, csupán a parton,
a víz szinén fehérlőn nem maradt nyom.

Ha jéggé fagysz, a rádhullt drága pelyhek
nem növelik,
csak terhelik a lelked,
és eltakarják szépségét szinednek.

Hó-álmaim örvényeidbe hullnak,
s örvényeid
havamtól gazdagulnak,
midőn ijesztő messzeségbe futnak.

Az életem csak benned folytatódhat,
ez sorsa rég
- ha vízre hullt - a hónak,
belédhalok, hogy éljek, mint futó hab.

Kergetőztek az örvények pörögve,
rohant az ár
a végtelen ködökbe

és hó esett az örvénylő gyönyörre.


2016. január 21., csütörtök

Farkas Éva:Elengedlek...

Elengedlek...
Ne várj, ha menned kell, hát indulj!
Szépen, szelíden elengedlek.
Nem kötözlek többé magamhoz,
De tudnod kell, nagyon szeretlek.
Rejtem magam, hogy reám találj,
Ha hiányom egyszer fáj nagyon,
A jöttödre várok akkor is,
Ha már soha nem lesz alkalom.
Kedves, el kell búcsúznod tőlem,
Ne félj, én biztosan nem sírok,
Nem maradt könnyem, már semmim sincs,
Mindig csak a szépre gondolok.
Ölelj hát némán, utoljára,
Mert búcsút venni csak így lehet,
Hogy megmaradj, én versbe véslek,
S te magaddal viszed szívemet.
Így őrizlek meg önmagamnak,
Magamba zárlak, már nem félek,
Fölém hajolnak fáradt esték,
Elvesznék, ha elvesztenélek.
Egyszer, egy csillagfényes estén,
Szól egy dal, távoli zongorán,
Ha meghallod, tán emlékezel,
S hull egy könnycsepp is talán, talán...

Farkas Éva

2016. január 19., kedd

Sohasem szabad alulértékelni az erőt,

Sohasem szabad alulértékelni az erőt, amit az élni vágyás ad az embernek. Igaz, olykor talán önkínzásnak is tűnhet, a szenvedés és fájdalom végtelenre nyújtásának, de mégis vannak olyanok, akik sosem adják fel, kerüljenek bármilyen reménytelen helyzetbe. Ez az erő lendíti őket túl minden akadályon.

Andrej Gyjakov

Baranyi Ferenc: Figyelj rám

Baranyi Ferenc
Figyelj rám

Figyelj rám egy kicsit
s ne bújj előlem el,
ilyenkor önmagad
elől is rejtezel.
Vedd észre, hogy: vagyok.
Vedd észre s adj jelet.
Beszélj - vagy legalább
rebbenjen a szemed.
Érezd meg, hogy nekünk
nem nyugtató a csönd,
felgyűlik, mint a sár,
s mindkettőnket elönt.
Közöld magaddal is,
mitől engem kímélsz,
szólalj meg akkor is,

ha ellenem beszélsz,


2016. január 17., vasárnap

A hozzánk közel állók halála nyilvánvalóan erős történés,

A hozzánk közel állók halála nyilvánvalóan erős történés, de nemcsak a veszteség okán, hanem azért is, mert minden halál (...) kimerevíti, a maguk visszavonhatatlanságában kinagyítja mindazokat a tetteket vagy mulasztásokat, legyenek azok bár csak gesztusok, amelyekkel a halotthoz életében kapcsolódtunk. Azok az emberek, akiknek vannak saját halottaik - akiket nem csak eltemettek, de meggyászoltak -, hordozni fogják halottaik múltját, az az övékbe beépül - talán még erősebben, mint a sajátjuk. (...) Az, aki hozzá közel álló embert eltemetett, többé már nem egészen az, aki előtte volt.

Ancsel  Éva


Január margójára...


2016. január 16., szombat

A test hanyatlása lassanként kúszik előre,


A tudás minden formája értékes

A tudás minden formája értékes: a zene, a művészet, a tudomány és a technológia éppúgy, mint a testünkbe és agyunkba ágyazódott tudás. Bármelyikük elvesztése tragikus következményekkel jár.
Ray Kurzweil


Kép: Géli

Kálmán Ilona‎ : Hangok.

Kálmán Ilona‎ :
Hangok.

A büszkeség hangja rendszerint hangos kevély
benne szinte kiabál az öntelt én
nagy lármát csap, hogy figyeljenek rá sokan
mert csak így tud élni lelkileg boldogan.

A gyűlölet hangja általában jéghideg
percek alatt képes megfagyasztani a szíved
tőle lesz színtelen, boldogtalan az élet
tőle leszünk, önzők, lelkileg koldus szegények.

A kísértés hangja elandalító bódító
a legtöbb esetben bíz sorsfordító
vágy lüktet benne, lázadó akarat
mely kitartó féktelen és szabad.

A szerelem hangja csendes és lágy
de ha hangosan harsogna akkor se érné semmi vád
gyengéden simogat mint a lenge szellő
de belőle egy mindet elsöprő tűzvihar is eljő.

A szeretet hangja bársonyosan selymes meleg
tüzet gyújt a lelkedben ha az didereg
megborzongsz tőle, s tán lelki békéd is megleled
főképp ha ösztönös és persze önzetlen.

A remény hangja, érzékeny de nagyon erős
bejárja az egész világot óceánokat, nagy hegytetőt
kitartó akkor is ha mindentől elmegy a kedved
egyre csak mondja a magáét a lelkedben.


2015. november 25. ·

A szülőváros (...)

A szülőváros (...) nem templomtorony és nem tér szökőkúttal, s virágzó kereskedelem és ipar; a szülőváros egy kapualj, ahol először gondoltál valamire, pad, amelyen ültél és nem értettél valamit, pillanat a folyóvíz alatt, mikor valamilyen régi létezés emlékébe szédültél vissza; simára csiszolt kavics, melyet megtalálsz a régi asztalfiókban, s már nem tudod, mit akartál vele; a hittantanár kalapja, melyen barna folt éktelenkedett, szorongás egy történelem óra előtt, különös játékok, melyeket senki nem ért, és következményeiről álmodsz egy életen át, tárgy egy ember kezében, hang, amit éjjel hallasz a nyitott ablakon át és nem tudod elfelejteni.

Márai Sándor

2016. január 13., szerda

Barátod, főnököd, szerelmed vagy a párod - tudd,

Barátod, főnököd, szerelmed vagy a párod - tudd, hogy a középpont nem bennük, hanem benned van! Így vagy megteremtve - az igazi vezetőd önmagad vagy. Bármilyen szerelmes vagy, gyenge, gyáva, odaadó, félős vagy jóindulatú: a sorsod kocsiját te vezeted. Senki nem ülhet a volán mögé, csak te! Még a legjobb párkapcsolatban sem adhatod át a kormányt, a legjobb kezekbe sem, mert az önelfelejtés akkor is veszélyes, ha mások nem élnek vissza vele. Ez nem önzés, hanem az életről és a lelkedről való tudás: minden és mindenki a saját tengelyén forog.

Müller Péter

A szerelemben történnek...


Mindannyian színészek vagyunk.


Bizonyos emberek rosszul tűrik a hatalmat maguk felett:

Bizonyos emberek rosszul tűrik a hatalmat maguk felett: él bennük egy mániás vágy arra, hogy azt csináljanak, amit akarnak. Ezzel kezdődik az emberiség története is: "Csak két fa gyümölcséből ne egyetek", mondta az Isten. Mi a válasz? Csakazértis... Még az Isten hatalmát sem fogadom el, és azért is eszem abból, amiből nem lenne szabad. Az emberek egy része ilyen, de nem mindenki. Van, akinek éppen az ad biztonságot, ha pórázon van, létezik egy hatalom, akitől függ, aki védi, aki gondoskodik róla, és főleg felmenti a a gondolkodás alól.
Emberismeret

Popper Péter
Kép: internet

A humor olyan,


Egy jó falat...


2016. január 8., péntek

Wass Albert:A vers csak születik,

A vers csak születik,
mint ahogy születik a szél.
Vagy a virág.
Vagy a falevél.
Szellő a vers,
s én azt hiszem,
a Végtelen küldi vele nekünk
Világ-virágok bűvös illatát,
s amint szívünkön lopva illan át
lepergeti az érzés-szirmokat.

Wass Albert

Kép.: Josefine Wall

Wass Albert gondolata

Haladj bátran, egyre mélyebben az erdők közé. A fák alatt, itt-ott még láthatod a harmatot, ahogy megcsillan a fűszálak hegyén. Jusson eszedbe, hogy angyalok könnye az. Angyaloké, akik sokat sírnak még ma is, mert annyi sok embernek marad zárva a szíve a szép előtt. De miattad nem sírnak már. Mosolyognak, amikor jönni látnak.

Wass Albert

Kép: Josefine Wall

Wass Albert 108 éve született 1908 jan. 8-án.

Wass Albert 108 éve született 1908 jan. 8-án.

Gróf szentegyedi és cegei Wass Albert (Válaszút, 1908. január 8. – Astor, Florida, 1998. február 17.) erdélyi magyar író és költő.
Magyarországon csak halála után fedezték fel Wass Albertet, mint az erdélyi magyar irodalom nagyját. Ő a magyar irodalom egyik legellentmondásosabb alakja; a hivatalos irodalomtörténet mintha tudomást sem venne róla, miközben vannak, akik a legnagyobbak között emlegetik, és masszív, politikai felhangoktól sem mentes kultusz alakult ki körülötte mind Erdélyben, mind Magyarországon. Egyik leghíresebb könyve a Kard és kasza, amelyben több generáción keresztül tekinti át a magyar történelmet, 1050-től egészen a jelenkorig, a saját, ősi nemzetségének történetén keresztül. Wass Albert 1944-től Németországban, majd 1952-től haláláig az Amerikai Egyesült Államokban élt. Nicolae Ceaușescu zsarnoksága éveiben Romániában betiltották a könyveit,
 1985 őszén pedig értesítést kapott az Interpoltól, hogy a „Kárpátok Géniusza” Securitate-ügynököket küldött át az Amerikai Egyesült Államokba diplomataként a washingtoni nagykövetség és a clevelandi konzulátus mellé. Az értesítés szerint „Ezeknek egyik feladata az, hogy engem eltegyenek láb alól" – írta Wass Albert
Műveit Magyarországon a rendszerváltás óta jelentetik meg, korábban itt szinte ismeretlen volt.

Irodalmi munkásságának kritikai feldolgozása ma is folyik. Népszerűsége az 1990-es évek végétől az erdélyi mellett a magyarországi olvasóközönség körében is folyamatosan növekszik. 2005-ben A Nagy Könyv című magyarországi felmérésben az egyik legkedveltebb magyar írónak bizonyult: A funtineli boszorkány című művét  az olvasók a legnépszerűbb 12 magyar regény közé választották, az 50 legnépszerűbb magyar regény között pedig további két műve is szerepel: az Adjátok vissza a hegyeimet! és a Kard és kasza.
Forr.: Wikipédia

2016. január 5., kedd

Kránitz Laura: hazug világ

Kránitz Laura: hazug világ

görbe tükröt tart a gonosz provokátor
figyelő szeretete falra felkent máz
négy sarokba réved tekinteted
riadt gondolatod körbejár
hazug vakolatok potyognak
a ház kopott külső falán
a régi festés sötétlőn pirosas
átüt mint fehér bőrön az öreg véna
a korral jár


ez egy hazug világ

2016. január 2., szombat

Kányádi Sándor: Csendes pohárköszöntő újév reggelén

Kányádi Sándor: Csendes pohárköszöntő újév reggelén

Nem kívánok senkinek se
különösebben nagy dolgot.
Mindenki, amennyire tud, legyen boldog.
Érje el, ki mit szeretne,
s ha elérte, többre vágyjon,
s megint többre. Tiszta szívből
ezt kívánom.
Szaporodjon ez az ország
Emberségbe', hitbe', kedvbe',
s ki honnan jött, soha soha
ne feledje.
Mert míg tudod, ki vagy, mért vagy,
vissza nem fognak a kátyúk...
A többit majd apródonként
megcsináljuk.
Végül pedig azt kívánom,
legyen béke. -
Gyönyörködjünk még sokáig

a lehulló hópihékbe'!

2016. január 1., péntek

Kerecsényi Éva: Kívánok neked...

Kerecsényi Éva: Kívánok neked...

Kívánok neked véget nem érő álmot,
mostoha múlt után boldog valóságot,
kívánok szenvedélyt, mely eléri a partot,
a megszokás hajóján ne játssz gályarabot.

Kívánok örömöt, nagy zsákkal belőle,
bú messze kerüljön, szabadulj meg tőle,
Adjon az ég időt, ne szűkölködj benne,
áldozhasd magadra, s minden szerettedre.

Találj igaz társat, a legjobb barátot,
kinek mosolyában önmagadat látod,
találkozzon lelked a másik lelkével,
s érintsék meg egymást meghitt békességben.

Kívánj ma magadnak, bármit, mit szeretnél,
s lépj, hogy azzá válhass, akivé lehetnél,
ne sirasd a múltat s keseregj, sajnálkozz,

menj, és váltsd valóra az álomvilágod.