 |
A szülőváros (...) nem templomtorony
és nem tér szökőkúttal, s virágzó kereskedelem és ipar; a szülőváros egy
kapualj, ahol először gondoltál valamire, pad, amelyen ültél és nem értettél
valamit, pillanat a folyóvíz alatt, mikor valamilyen régi létezés emlékébe
szédültél vissza; simára csiszolt kavics, melyet megtalálsz a régi
asztalfiókban, s már nem tudod, mit akartál vele; a hittantanár kalapja, melyen
barna folt éktelenkedett, szorongás egy történelem óra előtt, különös játékok, melyeket
senki nem ért, és következményeiről álmodsz egy életen át, tárgy egy ember
kezében, hang, amit éjjel hallasz a nyitott ablakon át és nem tudod
elfelejteni.
Márai Sándor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése