Egy maradéktalanul uralt világ

Egy maradéktalanul uralt világ egyáltalán nem tesz boldoggá minket, hanem éppenséggel hiányzik belőle a szín, a titok, amely kívánást ébreszt bennünk, hajtóerőt biztosít és motivál - hogy az életet élni érdemesnek lássuk.

Hartmut Rosa

 

Az igazi szeretetért rendszerint

Az igazi szeretetért rendszerint

Igaz szeretettel fizetnek.

Ápold magadban ezt a szép erényt,

Boldog, ki szeret, s kit szeretnek.

Benedek Elek

 

Próbálj meg őszinte lenni

 

Nagyon különös, hogy

 

Akik bántanak téged

 

Tanuld meg ezt a versemet

Faludy György:

Tanuld meg ezt a versemet

 Tanuld meg ezt a versemet, mert meddig lesz e könyv veled? Ha a tied, kölcsönveszik, a közkönyvtárban elveszik, s ha nem: papírja oly vacak, hogy sárgul, törik, elszakad, kiszárad, foszlik, megdagad vagy önmagától lángra kap, kétszáznegyven fok már elég – és mit gondolsz, milyen meleg egy nagyváros, mikor leég? Tanuld meg ezt a versemet. 

Tanuld meg ezt a versemet, mert nemsokára könyv se lesz, költő se lesz és rím se lesz, és autódhoz benzin se lesz, és rum se, hogy leidd magad, mivel a boltos ki se nyit, s kivághatod a pénzedet, mert közeleg a pillanat, mikor képernyőd kép helyett halálsugarat közvetít, s mert nem lesz, aki megsegít, ráébredsz, hogy csak az maradt tiéd, mit homlokod megett viselsz. Ott adj nekem helyet. Tanuld meg ezt a versemet. 

Tanuld meg ezt a versemet, s mondd el, mikor kiöntenek a lúgtól poshadt tengerek, s az ipar hányadéka már beborít minden talpalat földet, akár a csiganyál, ha megölték a tavakat, s mankóval jön a pusztulás, ha fáján rohad a levél, a forrás dögvészt gurguláz s ciánt hoz rád az esti szél: ha a gázmaszkot felteszed, elmondhatod e versemet.

 Tanuld meg ezt a versemet, hogy elkísérjelek. Lehet, s túléled még az ezredet, s pár kurta évre kiderül, mert a bacillusok dühödt revánsa mégse sikerül, s a technológia mohó hadosztályai több erőt mozgatnak, mint a földgolyó – memóriádból szedd elő s dúdold el még egyszer velem e sorokat: mert hova lett a szépség és a szerelem?

 Tanuld meg ezt a versemet, hadd kísérlek, ha nem leszek, mikor nyűgödre van a ház, hol laksz, mert nincs se víz, se gáz, s elindulsz, hogy odút keress, rügyet, magot, barkát ehess, vizet találj, bunkót szerezz, s ha nincs szabad föld, elvegyed, az embert leöld s megegyed – hadd bandukoljak ott veled, romok alatt, romok felett, és súgjam néked: tetszhalott, hová mégy? Lelked elfagyott, mihelyst a várost elhagyod. 

Tanuld meg ezt a versemet. Az is lehet, hogy odafenn már nincs világ, s te odalenn a bunker mélyén kérdezed: hány nap még, míg a mérgezett levegő az ólomlapon meg a betonon áthatol? s mire való volt és mit ért az ember, ha ily véget ért? Hogyan küldjek néked vigaszt, ha nincs vigasz, amely igaz? Valljam meg, hogy mindig reád gondoltam sok-sok éven át, napfényen át és éjen át, s bár rég meghaltam, most is rád néz két szomorú, vén szemem? Mi mást izenhetek neked? Felejtsd el ezt a versemet. 

Toronto, 1980

 

A fiatalságnak

 

Nevem

Sándor Fövényi

Nevem

A nevem Fövényi Sándor

Ki halni még gyáva,

ám élni túl bátor.

Hazám Magyar

(ha ily még létezik)

íze fanyar

Magyarok mérgezik.

Kezem tenyér.

Csak ritkán ököl.

Ám szám áld - ítél

(vagy pörölyként öl)

Fejem kemény

(olykor konok)

Benne a téboly, s a fény

komoly rokonok.

Korom, miként e kor

oly bizonytalan.

Szívemben néhány pillanat,

a többi hontalan.

De szememben ezer

világ lakik.

(tán ezért lettem én költő)

Bejárhatjátok szépen sorra mind,

bár kevés lesz hozzá egy

emberöltő.

 

Erőltetett menet

 

Magyarországon 2001-óta április 16.

A HOLOKAUSZT MAGYARORSZÁGI ÁLDOZATAINAK EMLÉKNAPJA.

Radnóti Miklós 

Erőltetett menet

Bolond, ki földre rogyván fölkél és újra lépked,

s vándorló fájdalomként mozdít bokát és térdet,

de mégis útnak indul, mint akit szárny emel,

s hiába hívja árok, maradni úgyse mer,

s ha kérdezed, miért nem? még visszaszól talán,

hogy várja őt az asszony s egy bölcsebb, szép halál.

Pedig bolond a jámbor, mert ott az otthonok

fölött régóta már csak a perzselt szél forog,

hanyattfeküdt a házfal, eltört a szilvafa,

és félelemtől bolyhos a honni éjszaka.

Ó, hogyha hinni tudnám: nemcsak szivemben hordom

mindazt, mit érdemes még, s van visszatérni otthon;

ha volna még! s mint egykor a régi hűs verandán

a béke méhe zöngne, míg hűl a szilvalekvár,

s nyárvégi csönd napozna az álmos kerteken,

a lomb között gyümölcsök ringnának meztelen,

és Fanni várna szőkén a rőt sövény előtt,

s árnyékot írna lassan a lassú délelőtt, -

de hisz lehet talán még! a hold ma oly kerek!

Ne menj tovább, barátom, kiálts rám! s fölkelek!

Bor, 1944. szeptember 15.

Nézni

 Baranyi Ferenc

Nézni

Itt már a szavak mit sem érnek,

csak nézni kell nem beszélni,

se kérdezni,se válaszolni,

csak nézni kell,csak nézni,nézni.

Lesni,amit szép arcod izmán

parancsolnak csöpp rándulások,

S ha keskeny út szakad közébünk:

felmérni az arasznyi távot.

Szemekkel mindent megbeszélni,

ékesszóló sugarak által,

S meleg bársonyos egyességre

jutni egy titkos kézfogással.

Megérezni,amit te érzel,

kimondani,mi nyelveden van,

előbb dobbanni a szivednél,

csókod előzni csókjaimban.

Itt már a szavak mit sem érnek,

ne szólj száddal,csak szemeddel,

a szerelem akkor beszédes,

amikor már beszélni nem kell.

Egyszerű

Baranyi Ferenc: 

Egyszerű 

Oly egyszerű ez: ha elvesztelek –

belepusztulok. Bármi lesz veled:

autó üt el, cserép zuhan le rád,

vagy ravatalod lesz a betegágy –

én utánad halok, nincs más utam.

A sorsomat kezelni egymagam

már túlontúl önállótlan vagyok,

élek, ha élsz – s ha meghalsz, meghalok.

Oly egyszerű ez. Semmi komplikált

nincs abban, hogy csakis harmóniát

fog fel fülem, hangom is puszta csend,

ha nincs másik hang, mellyel összecseng.

Megírták mások már, mi vagy nekem:

lányom, anyám, húgom és kedvesem,

testnek s kenyér, parasztnak a föld,

prófétának ige, mely testet ölt,

te vagy a fény az éjszakában – oly

banális mindez s mégis oly komoly.

Nekem te vagy a velem-futó magam:

kétágú útnak egy iránya van

s ágaink párhuzama oly szoros,

hogy a tekintet szinte összemos.

Értsd meg tehát, hisz olyan egyszerű:

mikor magadhoz – hozzám vagy te hű,

magaddal azonos csakis velem

lehetsz mindig már.

Ez a szerelem.

 

Előled is hozzád

Baranyi Ferenc

Előled is hozzád

Szeretni foglak tegnapig.

Jövőd múltamba érkezik

s múltadból érkezik jövőm.

Csak tegnapig szeress, de hőn.

Mielőtt megismertelek,

már szakítottam rég veled,

nem is tudtad, hogy létezem,

és szakítottál rég velem,

elváltunk végleg, mielőtt

megjelentünk egymás előtt,

én jobbra el – te balra át.

s most jobb a ballal egybevág.

Kiadtad utamat s utad

kiadtam én is. Menj. Maradj.

Te érted ezt? A távozó

nem el, de feltűnik. Hahó,

hahó! Csak erre! Jöjj! Eredj!

Isten hozott! Isten veled!

Isten veled! Isten hozott!

Futok tőled s hozzád futok

s te tőlem énhozzám szaladsz,

előlem is hozzám szaladsz. –

Ki érti ezt? Ki érti azt?

Megfoghatatlan. Képtelen.

Szerelem ez? Alighanem.

 

Ha senki nem

 

A NŐI SZÍV

József Attila: 

A női szív tömeglakás -

Tömeglakás, mi lenne más.

Elfér benne a sok bolond,

Aki nőért könnyet is ont.

Emezt ide, amazt oda,

Kamráit cellákra osztja.

Ez kimaradt! - a patvarba,

Nosza gyorsan a pitvarba!

S nekem ó jaj szegény fejem!

Hol is lészen az én helyem?

Tele kamra, tele pince,

Számomra hely vajon nincs-e?

A hölgy felel s halkan nevet,

Halkan nevet s mond egy nevet.

- Kérem uram helyet akar?

Ad majd a lakáshivatal!

 

Mi volt a hatalom értelme

 

Csak azzal harcolj

 

Öreg nő sóhajt

 

Várnai Zseni : 

Öreg nő sóhajt

Csak addig fájt, amíg harcoltam érte,

amíg a lelkem égőn rátapadt,

s egy reggelen rájöttem, hogy hiába:

az ifjúság már tőlem elszaladt.

Lemostam minden kendőzést magamról,

hajamat sem festettem újra már,

mint vert vezér, a fegyverem leraktam,

s olyan vagyok most, mint egy téli táj.

Mint a felhőkbe nyúló hegytetőkön,

fejemen, ím, örökös hó ragyog,

így hordozom ezüstös koronámat,

és hófehéren újra szép vagyok.

E szépség más, mint volt az ifjúságé,

nincs benne tűz, és nincsen küzdelem,

magas hegycsúcsra nem csap lenti lárma,

és ez a szépség nem lesz hűtelen.

Olvasgatok, sétálok, eltűnődöm

az életen, mely szép és változó,

hullámok jönnek, mennek, elsimulnak,

így hömpölyög a nagy és mély folyó.

Lassúdan járok, fűszálat se sértsek,

mert minden élet mérhetetlen kincs,

napnyugtát, holdat, csillagokat nézek,

ó, mennyi nagyság, s vége soha nincs!

A dolgok értékét

 

Az öregség vidám is lehet

 

Egy nap...

 

pesszimizmus

Az életünk negatív, pozitív vagy semleges élmények sora. Ha túl sok mínuszom van, egyszerre csak elkezdem elvárni, valahogy belém idegződik, hogy a következő is biztosan negatív élmény lesz. Persze, ez nem így van, mert minden pillanat más pillanat, de az organizmus mégis elkezdi elvárni, hogy ami megtörtént, az újra jön.

Feldmár András

 

Árnyékban...

 

Húsvét napján

 

Gyermekkoromnak

 

Húsvéti áldás

 

Kerecsényi Éva:

Húsvéti áldás

Hozzon a húsvét napfényt, áldást, meleget,

szívekbe jókedvet és sok-sok örömet,

teremtsen békét a háborgó világban,

lehessen mindenki boldog hazájában,

tanítsa szeretni a gyűlölködőket,

adjon kenyeret koldusnak, éhezőnek,

adjon egészséget betegnek, idősnek,

hozzon megváltást tengernyi szenvedőnek,

s éltesse a reményt, még nincs világvége,

van kivezető út sötétből a fényre.

Egy még akkor is

 

A jókedv a világon

 

Aki belekortyol

 

Sok ember olyan,

Sok ember olyan, mint a kaméleon: tetszéseként válthat színt. Sok olyan, mint a vitorla: magában mozdulatlan áll; de minden támadó szélnek enged, s annak változásaként változtatja irányait, most éjszak, majd dél felé. Sok ember eszközzé tétetik; mert egyébre nem való. Sok eszközzé teszi magát, hogy saját célait érje el. Ez gonosz, amaz együgyű; s reájok támaszkodván, mindenikben kárt vallhatsz."

Kölcsey Ferenc

Kultúra annyi,

 

Rondó az elsiratott szerelemről

 

 François Villon francia költő.

1431. 04. 08.

Villon, bár kora fiatalságától kocsmákban és bordélyokban töltötte az életét, sokat tanult. Műveiből értesülünk róla, hogy betéve tudta a Bibliát, Vergiliust, a klasszikusokat.

Rondó az elsiratott szerelemről

Halál, szörnyű a szigorod:

Elraboltad a szeretőmet,

S szívem vágya mindig feléled,

Mert emlékével kínozod.

Sírok, zokogok, sorvadok.

Mit ártott az a lány teneked,

Halál ?

Kettőnkben egy szív dobogott;

Én is érzem benne a véget

S most mint élet nélküli élet,

Mint festett kép, olyan vagyok,

Halál ?

( Szabó Lőrinc fordítása ) 

Könnyű úgy különbnek látszani,

 Könnyű úgy különbnek látszani, ha mások is figyelik, s azok előtt a mások előtt kell pózolni, hiszen akkor táplálja az erőt a hiúság, a rátartiság, ami csak látszatra erény, hiszen valójában nem más, mint a gyávaság, a félelem egy fajtája, hogy "muszáj, különben mit mondanának az emberek..."

Szilvási Lajos

Az emberi életnek

 

Minden tanít,

 Minden tanít, és többé tesz: erősebbé, bátrabbá, és még kitartóbbá. Nincs olyan, hogy valami majd pont téged pécéz ki, mert jól össze akar törni. Egyszerűen csak próbára tesz az Élet: vajon mennyit vagy hajlandó eltűrni, feladod vagy egyszerűen megrázod magad és tovább haladsz az utadon? És nyilván az utóbbi a célszerű.

Oravecz Nóra

Ne engedd el kezem!

 Szuhanics Albert :

Ne engedd el kezem!

Neked mondom el,

hogy néha félek én,

nem felel a csend,

hiába kérdeném.

Lelkem téged vár,

mert senki nem lehet,

a te helyeden,

míg itt leszek veled.

Összetartozunk,

mint levél és az ág,

együtt alkotjuk

az égig érő fát!

Élet fája az,

mit ember el nem ér,

csak aki szeret,

s ki szerelmet remél!

Megsúgom neked,

hogy néha sírok is,

olyan vagy nekem,

mint fáknak április.

Friss szellő ha fúj,

a hangod hallom én,

megdobban szívem,

s reményem újra él!

Egy az óhajom,

ne engedd el kezem,

s könnyem szárad fel,

ha itt leszel velem!

Debrecen, 2015. 03. 17.

Mélységes szomorúsággal

 

Az embernek fiatal korában van

 

Az embernek fiatal korában van legkevésbé rossz lelkiismerete. (...) Utána azonban rád tör az együttérzés, a gondoskodás, a félelem, a szégyen, a gátlások és kételyek, és akkor a legjobb úton haladsz, hogy ijedt porszemmé válj az arany évek előtt. Az arany évek azok, amikor szabaddá küzdöd magad, amikor önmagad, a rokonaid, a történelem és a világ ellen lázadsz, és kicsit lazítasz a lelkiismeret igáján. Csodálatosak ezek az évek.

Tore Renberg

Nem irányíthatod

Nem irányíthatod (...) az életedet, nem jobban, mint a tenger árapályát. Ha csapkodsz, hadonászol, zsörtölődsz és morogsz, ha küzdesz az elkerülhetetlennel szemben, megfulladsz. Ha viszont hagyod magad sodródni az árral, újjászülethetsz.

Roberta Rich

Amy Art: Őszi idő

Csak az veszhet el

 

Mikor jössz rá

Mikor jössz rá, hogy nem az vagy, amid van? Hogy nem kell felvenni a versenyt a szomszédokkal a "ki dobott ki több pénzt az ablakon egy új autóra" játékban? Mikor fogod azt mondani, hogy elég? Ennyit akartam elérni az életben, megvan mindenem? Segítek: soha. Ennek az őrült futásnak ez a lényege: soha nincs vége. A boldogság után loholsz, amiről azt gondolod, hogy az úszómedencés házban van és a csillivilli kütyükben. Megvetted őket, nem tettek boldoggá. Akkor ha megvehetem a nagyobbat, az újabbat, az erősebbet, majd az kielégít. Az sem fog, mikor jössz rá végre?

Csernok Miklós 

 

Kivagyiság

Hegedűs Emese : 

Kivagyiság

A helyen, hol én élek,

Régi betegség ez,

Keseríti a létet,

Sokakat megmérgez.

Kivagyiság a neve,

Borzasztó ragályos,

Rosszindulat jár vele,

Mi gyakran halálos.

Hogy mik a tünetei?

Idült nagyképűség,

Irigységet serkenti,

Társa keserűség.

A beteg feszült s feszít,

Fent hordja az orrát,

S az, ki tényleg teljesít,

Arra kést, kardot ránt.

Legyen pénzed, hírneved,

Autód, nagy házad,

Legyen nagyság érdeked,

Istened a látszat.

Ki munkával, tudással

Tisztán vinné többre,

Azt kis áskálódással

Tedd örökre tönkre.

Tudom, ez a betegség

Nem helyhez kötődik,

Mind több helyet keres még:

Terjed s öröklődik.

Mi lenne a gyógyszere?

Bölcsek szép példája,

Nem leszel, ha élsz vele,

A kórság prédája.

Kivagyiságtól, végre,

Tisztítsd meg a lelked,

S úgy nem leszel vendége

A vén Lucifernek. 

 

nincsen olyan ember

 

Minden amit teszek,

 

Hozzám tartozol

 

Azt hittem

 

Azt hittem, az emberség vagy van, vagy nincs, nem tudtam, hogy valakiben lehet csak egy csepp emberség. Akkor a többi része miből van?

Emma Donoghue

Nőnap

 

tavaszi takaritás

 

Ha ellene szegülünk

 

Minden az elméden

 

Általában