Ifjúságodban emlékeid kincstára nemcsak szegényes, hanem közömbös is vagy iránta, hiszen még olthatatlan gerjedelemmel epedsz a jövő iránt. Amint lassankint megtelsz az idő hordalékával, mindinkább bezárkózol a jövővel szemben, hogy elmerülhess a pillanat értő ízlelgetésében. A szünetekben pedig mind erősödő körvonallal kezdenek ragyogni emlékezetedben a múlt képei, és egyre sóvárabban vágyod: bárcsak visszahívhatnád régvolt ifjúságod drága perceit.
Villányi G. András
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése