2020. július 15., szerda
Képzeld el!!!
Miklós Tamás
Július 3.
Képzeld el!!!
1900.-ban születtél
Amikor 14 éves vagy kitör az első világháború és 18 évesen ér
véget.
Egyensúly: körülbelül 22 millió halott.
Hamarosan egy globális járvány után megjelenik a spanyol
influenza, 50 millióan halnak meg.
Szerencsére még mindig élsz és 20 éves vagy
29 évesen túléled a New York-i tőzsde összeomlásával kezdődött
gazdasági válságot.
Ez világszintű inflációt, munkanélküliséget és éhséget okozott.
Eközben, amikor 33 leszel, hamarosan a nácik kerülnek hatalomra
Németországban.
Amikor 39 éves vagy, Németország megszállja Lengyelországot és
kirobbantja a második világháborút.
Végre 45 éves lettél, amikor véget ér a második világháború.
Egyensúly: körülbelül 60 millió halott.
Zsidók milliói halnak meg a holokausztban.
Szerencse, hogy még mindig élsz!
Amikor 52 éves leszel, elkezdődik a koreai háború.
Amikor 64 éves vagy, az amerikaiak megkezdik a háborút Vietnamban.
75 éves vagy, amikor ennek a háborúnak vége.
Szerencse, hogy még mindig élsz!
Most!!!
Egy 1990-es fiatal azt gondolja, hogy dédszüleinek, nagyszüleinek
fogalmuk sincs arról, milyen nehéz az élet, de több háborút és katasztrófát is
túlélt, nem beszélve az első olajválság korlátozásáról az 1970-es évek elején!
Ma minden vigaszt megtalálunk egy új világban, de sajnos egy új
járvány közepette.
Az emberek hetekig panaszkodnak, hogy otthon maradnak.
Miközben áram, mobiltelefon, étel, melegvíz és biztonságos tető
van a fejükön.
Ezek közül semmi sem létezett akkoriban.
De az emberiség túlélte ezeket a körülményeket, és soha nem
veszítette el az élet örömét!
Ma kezdünk elfáradni, mert maszkot kellene viselnünk, hogy
bejussunk a szupermarketbe!
Egy kis változás a gondolkodásunkban és a mentalitásunkban
csodákra képes!
Még mindig életben vagyunk, és mindent meg kell tennünk, hogy
megvédjük és segítsük egymást!!!....
Vége már
Vége már
Írta: Törő Zsóka
Igen, tudom, hogy vége már,
elhalt a dal, a csend felel,
ezentúl rám a béke vár,
de bennem hangod énekel.
Nem kell a béke, zaj legyen,
mely túlharsogja hangodat,
de nem lehet felejtenem
a rám mosolygó arcodat.
Csitulj, szívem, a sors ilyen,
hol mennybe fel, hol mélybe le,
a bánat ül ma lelkemen,
fagyot lehel a bú szele.
Az éj sötét, ez jó nekem,
nem látjátok a könnyeim,
szobám mélyén elrejtezem,
hol gyógyítom mély sebeim.
2020. július 12., vasárnap
A pletykás
Kamarás Klára
A pletykás
Szomszédasszony!
Egyet mondok:
azok ketten
rég’ bolondok.
Komámuram,
mit szól hozzá?
Egyedül csak
kend ne tudná?
Kibékülnek,
összevesznek...
Mi lehet a
vége ennek?
Az nem pletyka,
drága ángyom,
ha megvédem
igazságom!
Baj van köztük,
Isten mentse!
Kifigyeltem
tegnap este...
Jó, hogy látom,
komámasszony!
Megsúghatom,
de hallgasson...
Senki másnak
nem mondanám,
csak maguknak,
ipám, napám!
Mennyi pletyka,
ugyan honnan?
Én csak egy-két
szót, ha mondtam...
Egyensúly
Bíró Marcsi:
Egyensúly
Az idő vasfoga nem foghat rajtad,
Ha mindig nyugodt és kiegyensúlyozott vagy.
Tanuld meg az életet lazán kezelni,
S meglásd, az akadályokat könnyen fogod venni.
2020. július 8., szerda
Tudomány
Biztos vagyok benne, hogy az olvasó is hallotta azt a mesét, hogy
mindannyian kis tudósoknak születtünk, természetes módon fedeztük fel a világot
mindaddig, amíg az elhibázott oktatás el nem térített eredeti ösztöneinktől. Én
is hallottam. Romantikus gondolat, de nem igaz. Igen, kíváncsinak születünk, és
a csecsemő a próbálkozások révén gyorsan tanul. Az agyunk azonban nem arra
fejlődött ki, hogy a tudományt, hanem hogy bennünket szolgáljon. És ami az
evolúció során jó szolgálatot tett nekünk, nem biztos, hogy a tudománynak is jó
szolgálatot tesz.
Sabine Hossenfelder
A lélek tükre
Írta:Törő Zsóka
Azt mondják, a szemed tükre a lelkednek,
mindent, mi benned van, belőle megfejtek.
Megmutatja szemem, hogyha boldog vagyok,
legszebb drágakőnél ékesebben ragyog.
Nem tudom tagadni, ha elönt a bánat,
szemem tükre elé fájdalom von fátylat.
Megláthatod benne, ha valaki szeret,
szeméből meleg fény simogat, ölelget.
De ha veszteség ér, ellepi a ború,
nekem is fájdalom, ha szemed szomorú.
Megláthatom azt is, hogyha félelem űz,
ilyenkor kialszik szemeidben a tűz.
Melegíti szíved, érzed, ha csodálnak,
szemeid ragyogó csillagokká válnak.
Ám, ha szemeidből könnyeid peregnek,
tudom, hogy hatalmas bánata szívednek.
De ha veled vagyok, gyengéden ölellek,
felszárad harmata csillogó könnyednek.
Felragyog szemeid tündöklő gyémántja,
jelzi, hogy veled van lelkednek barátja.
Szemeid csillaga ragyogjon örökre,
ne sírásra használd, csak az örömökre!
Hunyd le most két szemed, hadd jöjjön az álom,
én addig bársonyos pilláid csodálom.
Holnap egy új nap jön, szemeid fénylenek,
nevess rám boldogan, örülj az életnek!
Utolsó tánc
Utolsó tánc
Írta: Törő Zsóka
Utolsó tánc még jár nekünk,
mely andalít és boldogít,
ragyogjon fel ma életünk,
majd elköszönni megtanít.
Ma még enyém a mosolyod,
tudom, nekem dobban a szív,
ha átölel a két karod,
ma még minden szeretni hív.
Nem könnyezem a holnapért,
most itt a perc, e néma tánc,
ragyog szemed egy csókomért,
aztán a vég...Szakad a lánc.
2020. július 3., péntek
2020. július 1., szerda
Nyár
Farkas Alma Eszter:
Nyár
Hűs lombok alatt
csordogáló kis patak,
nyár napsugarán
csivitelő kismadár,
nyarat igézve
idilli környezet,
s mind egyszerre felkiált:
Na, végre itt a nyár!
Miértek és hogyanok
Hárs László:
Miértek és hogyanok
Hogyha nyár van, hol a tél?
Egész télen hol a nyár?
Mikor nem fúj, hol a szél?
És hogyha fúj, hova száll?
Fényes délben hol a Hold?
Sötét éjjel hol a Nap?
Ha kimosták, hol a folt?
Ha nem habzik, hol a hab?
Ha beszélnek, hol a csend?
Ha felszárad, hol a sár?
A mente, az hova ment?
A várkastély, mire vár?
A félóra, mitől fél?
Az aludttej hánykor kél?
Két adagot miért nem kér,
aki nyaklevest ebédel?
A golyóban mi a jó?
Kiabálban mi a bál?
Miért folyik a folyó?
A tó vize miért áll?
Miért nem úszik a csibe?
A hal miért nem repül el?
Az eső miért esik le?
Miért nem esik soha fel?
Miért mindig ma van ma?
A holnap miért nem ma van?
Az idő honnan jön és hova tart?
Minden csupa hol, meg ha,
csupa miért és hogyan.
Mondják, néhány év alatt
nagyra növök biztosan,
s mind az összes titkokat,
megfejtem egymagam.
De marad majd egy titok,
amit akkor sem értek:
hogyan lesznek a hogyanok?
S miért vannak a miértek?
Nyári éjszaka
Heltai Jenő:
Nyári éjszaka
.
..Emlékszem egy édes, nyári éjszakára
Ezüstösen tűzött le a hold sugára.
A legszebb asszonnyal sétálgattam együtt,
Akácfa virágát együtt tépegettük.
Fülébe susogtam balgán udvarolva,
Pedig ölelhettem, csókolhattam volna!
Meg sem is öleltem, meg sem is csókoltam,
Istenem, istenem, de húszéves voltam!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)