Ma 86 éve született
Csoóri Sándor (Zámoly, 1930. február
3. –) Református parasztcsaládban
A Nemzet Művésze címmel kitüntetett,
kétszeres Kossuth-díjas és kétszeres József Attila-díjas magyar költő,
esszéíró, prózaíró, politikus, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja
1950-ben érettségizett a Pápai Református Kollégiumban, majd az ELTE
Orosz Intézetében tanult, de tanulmányait, betegsége miatt, félbehagyta.
Különböző újságoknál és folyóiratoknál dolgozott.
1956 után egy ideig nem talált munkát, majd az 1960- as évek elején a
Budapesti Műszaki Egyetem újságjának szerkesztői munkatársa, 1968-tól 1988-ig a
MAFILM dramaturgja.
A hatalom hamar észrevette, hogy
Csoóri nem tartozik feltétlen hívei közé. Írásaiban kritizálta a diktatúra
személyiség- és társadalomromboló hatását, különös tekintettel a vidéki emberek
sorsára. Gyakran volt megfigyelés és szilencium alatt, néha évekig. Nem
kaphatott komolyabb elismerést, díjakat. Budapesten élt, ahol a Belvárosi
kávéházban jöttek össze barátaival, többek között Jancsó Miklóssal, Orbán
Ottóval, Konrád Györggyel, Kósa Ferenccel. Költészete az 1960-as évekre forrott
ki igazán. A Kádár-kor ellenzékének egyik legmarkánsabb képviselőjévé vált.
Első versei 1953-ban jelentek meg, nagy feltűnést keltve a
Rákosi-korszakot bíráló hangvételükkel. Ezekben valamint első kötetében
(Felröppen a madár, 1954) még leginkább Petőfi realista közéletiségét követte.
A hetvenes évekre alakult ki
költészetének jellegzetes karaktere, melynek legfőbb ismérvei: a képekből áradó
metafizikai sugárzás, a váratlan és meglepő asszociációk sora, a mindenkor személyes
hangvétel mint hitelesítő jegy és a közösségi elkötelezettség. Szakolczay Lajos
így fogalmazott: „Zrínyi kezéből vette ki a kardot, s Kosztolányi selyemsálát
csavarta a nyakára.” Görömbei András szerint „költőként az a legnagyobb
irodalomtörténeti érdeme, hogy összetéveszthetetlenül egyéni színnel vitte
tovább költészetünknek azt a fő vonulatát, melyet elődei és kortársai Balassi
Bálinttól Nagy Lászlóig megteremtettek.” Mint monográfusa fogalmaz, a
Csoóri-vers „sokrétegű, (…) gazdag képvilágú, érzékletes közvetlenséget és
szürrealisztikus asszociációkat együtt mozgató, a természetet és a kozmoszt az
emberi ügyek részévé és jelképévé avató, ritmusában nyugtalanságot és belső
nyugalmat egyszerre sugalló”. Verseit számos idegen nyelvre lefordították.
A hatvanas évektől a népi-nemzeti ellenzék vezető egyénisége volt,
komoly szerepet vállalt a rendszerváltás előkészítésében. Több alkalommal
sújtották szilenciummal, több ezer oldalnyi ügynöki jelentést írtak róla,
népszerűsége azonban rendkívül magas volt, előadásain rendszerint zsúfolt
termek fogadták. 1990-ben egy néhányak által antiszemitának minősített cikke
miatt több írótársa szembefordult vele, a Magyar Írószövetség pedig (amelynek
elnökségi és választmányi tagja is volt) nyilvánosan elhatárolódott tőle.
1985-ben részt vett az ellenzéki
csoportok Monori találkozóján. 1987-ben egyike volt az Magyar Demokrata Fórum
alapítóinak, majd 1993-ig a mozgalom, később a párt elnökségi tagja. 1988-tól a
Hitel (folyóirat, 1988–) szerkesztőbizotts
ági elnöke, 1992-től főszerkesztője. 1991-től 2000-ig a Magyarok
Világszövetségének elnöke. Ebben a funkciójában kezdeményezte 1992 nyarán a
Duna Televízió létrehozását, mely még az év karácsonyán megkezdte sugárzását.