2011. november 30., szerda

Vers

Vers a XXI. századi Mikulásról
"Lájkolom" a mikulást
Azt a vén, piros subást
Küldök neki egy linket
Azon nézzen meg minket
A Youtube-on videó
Megmutatja, voltam jó
Magaviseletem cool
Boldogságom úgy lesz full
Ha reggel az e-mailem
Tőle kapom, remélem!

Segítség az internet
Ott kap ő sok levelet
Messsengeren megkéri
Máris hat rén kíséri
Illatosak, erősek
A szűz havon lendülnek
iPodján Csendes éj szól
Ráhangolódik most jól
Webes üzletből rendel
Így lesz ajándék reggel!
   György Emőke     

2011. november 27., vasárnap

Vers

Advent
Pelyhedzik a friss hó, ezüstös fák, új tél 
tisztít, hűsít, frissít, új álmokat ígér. 
Megváltó születik, közeleg a szent éj, 
Emberszívekbe költözik a remény. 
Éveink fogynak, ám szívünk fiatal 
Ahogy roppan a hó, lelkünkben szól a dal. 
Remény és tisztaság, élet és jóság, 
Hozd mindezt el nekem, fényes úr - angyal!
 Jószay Magdolna

Advent


Advent

A keresztény kultúrkörben a december 25-ét, Jézus születésének napját megelőző négy hét az adventi időszak.
Az advent szó jelentése eljövetel (a latin „adventus Domini” kifejezésből származik, ami annyit tesz: „Úr eljövetele”).
Régebben egyes vidékeken nevezték ezt az időszakot „kisböjtnek” is. A lila szín is a bűnbánat szine... Az adventi idő alatti böjtölés szokása tulajdonképpen a húsvétot megelőző nagyböjtöt utánozza. (Húsvét előtt is van egy "rózsaszín Vasárnap amikor nem böjtölünk hanem örvendezünk Smile )
Advent első vasárnapja, a keresztény egyházi év első napja, mindig november 27. és december 3. közé esik.

A világító gyertyák számának növekedése szimbolizálja a növekvő fényt, amelyet Isten Jézusban a várakozónak ad karácsonykor.
[^]
Ami most jön azt én sem tudtam:
Minden gyertya szimbolizál egy fogalmat: hit, remény, szeretet, öröm. Egyben a katolikus szimbolika szerint egy-egy személyre (vagy közösségre) is utalnak:

 Ádám és Éva – mint akiknek elsőként ígérte meg Isten a megváltást (hit)
* zsidó nép – akinek megígérte, hogy közülük származik a Messiás (remény)
* Szűz Mária – aki megszülte a fiút (öröm – rózsaszín gyertya)

* Keresztelő Szent János – aki hirdette Jézus eljövetelét, és készítette az utat az emberek szívéhez (szeretet)


Az első ilyen koszorút Johann Hinrich Wichern, az evangélikus szeretetszolgálat elindítója készítette. Az általa alapított szeretetotthonban fából készült koszorút készítettek, amelyre 23 gyertya került, ebből négy nagyobb a vasárnapokat, a 19 kisebb a hétköznapokat szimbolizálta. Manapság már csak négy gyertyát szokás a koszorúra tenni.

A rózsaszín gyertyát harmadiknak gyújtjuk meg, nem utoljára!

2011. november 22., kedd

Vers


Őszi dal.

A nyár szerelme forró és merész,
de édesebb az őszi napsütés,
a csókja már nem éget,mint a láng
csak simogat,mint egykor jó anyánk,
szívünkre könnyű,enyhe fénye hull...
és mindennap korábban alkonyul,
korábban alkonyul.

Az ősz szerelme,mint a kósza szél,
hol lágy zene,hol vészes szenvedély,
a fény, az árny oly gyorsan változó,
mint életünk,e hullámzó folyó,
még kék az ég,de már is elborul...
és mindennap korábban alkonyul,
korábban alkonyul.
Bús könnyet ont a szürke őszi ég,
zordan borong a felhős messzeség,
egy csonka ágra csapzott varju száll,
mint Rembrandt rézkarc, olyan most a táj...
csak nézem és szívem elszorul:
jaj,minden nap korábban alkonyul...
korábban alkonyul..

Várnai Zseni 

2011. november 21., hétfő

Képre irt idézet

Vers

Őszi vándor

Szitál az őszi köd, szitál,
lomb nem susog, a szél megáll.
Mint hervadt szívű vándorok,
csak ólom-lábam tántorog...

Most égő vágyam hajt haza,
s a szép emlékek halmaza.
Hűs ajkaidra gondolok,
halld, fáradt szívem feldobog!

Szitál az őszi köd, szitál,
egy fáradt vándor meg-megáll.
Most emlékekből gyűjt erőt,
ki elment évekkel előbb...

Nincsen már más cél, más határ,
csak két karod, mit szív kitár.
Ölelném karcsú derekad,
hogy csókjaid mind nekem add!

Lehullt a fáról sok levél,
bús vándorlásom véget ér.
S mint napsugár friss lombokon,
úgy csüggök édes ajkadon.
 Szuhanics Albert

2011. november 18., péntek

Idézet

Bonyolult világban élünk, és bonyolult korban. Mi magunk is annyira bonyolultak vagyunk, hogy megfeledkezünk a legegyszerűbb fogalmakról. Az ember megszületik, él és meghal. Az ember lehet jó és rossz, bátor és gyáva, fösvény és nagylelkű, okos és buta. Az ilyen egyszerű fogalmakat eddig senki sem hatálytalanította.
Nyikolaj Ivanovics Leonov





Képre irt idézet

2011. november 15., kedd

2011. november 8., kedd

Vicces sorok


Tudja-e, miben különbözik a férfi a nőtől? A járásában. A férfi a kocsmába jár, a nő mások után.

Ladislav Fuks

Dalai Láma

A Dalai Láma, amikor arról kérdezték, hogy mi az, ami leginkább meglepi az emberiséggel kapcsolatban, ezt válaszolta:
 "Az ember, mert feláldozza az egészségét, hogy pénzt keressen, aztán feláldozza a pénzét, hogy visszaszerezze az egészségét. És mivel olyan izgatott a jövőjével kapcsolatban, elfelejti élvezni a jelent; az eredmény az, hogy nem él sem a jelenben, sem a jövőben; úgy él, mintha soha nem halna meg és aztán úgy hal meg, hogy soha nem is élt igazán."

2011. november 5., szombat

Vers


Utolsó levél
Őszi levél bágyadtan lóg a fán.
Kapaszkodik, maradna még talán. 
Az elmúlás sápadt képére ül, 
ereje fogy, s hitében elmerül. 
Mert nem hiszi, hogy véget ért a nyár, 
és nem hiszi: - neki csak ennyi jár. 
Maradna még, - az elmúlástól fél. 
Kapaszkodik az utolsó levél. 

Hiszi: Ő nem, csak egy a sok közül, 
kinek a sors ezt hagyta örökül. 
Neki a földön annyi dolga van! 
- Aki elmegy, az mind boldogtalan! 
Mert Ő bizony még őrzi ezt a fát, 
mert nélküle szegényebb a világ. 
Őrzi a fényt, lelkében a napot, 
az életet, mit egykor megkapott. 

Az élete, mint szép film úgy pereg, 
és újraél gyönyörű perceket. 
Rügybontó tavaszt úgy idézi fel, 
mint születést, ha jött az égi jel. 
Majd jött a nyár, lángoló szerelem. 
virág is nyílt az apró levelen. 
Gyümölcse érett, leszedték róla már, 
elárvult lelke a megváltóra vár. 

Eljött az ősz, a színe megfakult, 
sok társa már réges-régen lehullt. 
Kapaszkodik, - soha nem adja fel, 
ígéret kell, hogy új tavasz jön el, 
s ő visszatér, s megújul teste tán, 
rügyként születő levél lehet e fán. 
Fülébe súgja ígéretét a szél, 
és földre hull az utolsó levél.
Aranyosi Ervin