Őszi vándor
Szitál az őszi köd, szitál,
lomb nem susog, a szél megáll.
Mint hervadt szívű vándorok,
csak ólom-lábam tántorog...
Most égő vágyam hajt haza,
s a szép emlékek halmaza.
Hűs ajkaidra gondolok,
halld, fáradt szívem feldobog!
Szitál az őszi köd, szitál,
egy fáradt vándor meg-megáll.
Most emlékekből gyűjt erőt,
ki elment évekkel előbb...
Nincsen már más cél, más határ,
csak két karod, mit szív kitár.
Ölelném karcsú derekad,
hogy csókjaid mind nekem add!
Lehullt a fáról sok levél,
bús vándorlásom véget ér.
S mint napsugár friss lombokon,
úgy csüggök édes ajkadon.
Szuhanics Albert
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése