Heltai Jenő: Az esernyő

 Az esernyő

Nemrég egy súlyos pillanatban
magamhoz egy tanárt hivattam:
hogy itt mi fáj, hogy itt mi szúr
no, nézze meg professzor úr!
Ő odanéz, ő idenéz
s azt mondja: Semmi az egész!
De óvatosságból barátom
a hasát mégis föl kell vágnom!
Az ingujját föltürte rögtön
és vágni kezdett a kegyetlen.
Sokat nevettem életemben
de így még sohasem nevettem.

És vágni kezdett jobbra, balra
aztán...no, aztán összevarrta
majd a tanár úr, a derék
föltette a cilinderét
fölhúzta mindkét kesztyűjét
és tanakodva nézett szét.
Az esernyőjét ó, a bamba
bent felejtette a hasamba.
Én láttam mikor beletette
de azért sem figyelmeztettem.
Sokat nevettem életemben
de így még sohasem nevettem.

Mikor fizetni kellett, - lám, lám!
Az ernyő rajta volt a számlán.
Az ára ötven korona
és nem nyithatom ki soha.
Ezerszázötven koronát
nyújtottam a tanárnak át.
Azaz hogy pardon... Már előre
levontam húsz fillért belőle:
ez jár nekem mint ruhatárnak
ezt a tanárral megértettem.
Sokat nevettem életemben
de így még sohasem nevettem.

Heltai Jenő

Popper Péter: Haragjában gyakran olyanokat...

Mosolyod

Mosolyod

Mosolyod, mely szívből fakad,

Aranyozza be arcodat!

Mosolyod nem kerül pénzbe,

Mégis sokat ér testvéred szemében.

Gazdagítja azt, aki kapja,

S nem lesz szegényebb az sem, aki adja.

Pillanatig tart csupán,

De örök nyomot hagy maga után.

Senki sem oly gazdag,

Hogy nélkülözni tudná,

És senki sem oly szegény,

Hogy meg nem érdemelné.

Az igaz barátság látható jele,

Hintsd be a világot egészen vele.

Mosolyod: nyugalom a megfáradottnak,

Bátorság a csüggedőnek,

Vigasztalás a szomorkodónak.

Mosolyod értékes, nagyon nagy jó,

De semmiért meg nem vásárolható.

Kölcsönözni nem lehet, ellopni sem,

Mert csak abban a percben van értéke,

Amelyben arcodon megjelen.

És, ha ezután olyannal találkozol,

Aki nem sugározza a várt mosolyt,

Légy nagylelkű, s a magadét add,

Mert senkinek sincs nagyobb szüksége mosolyra,

Mint annak, aki azt másnak adni nem tudja.

(II. János Pál)

Mi a legfontosabb az életben?

Mi a legfontosabb az életben? Ha olyasvalakit kérdezel, aki éhezik, azt feleli majd, hogy az ennivaló. Ha olyasvalakit kérdezel, aki fázik, azt feleli majd: a meleg. Ha pedig ahhoz fordulsz kérdéseddel, aki magányosnak, elhagyatottnak érzi magát, azt a választ fogod kapni: az emberek társasága.

No és ha kielégítettük mindezen igényeket, akad-e még valami, amire mindannyiunknak szüksége van? A filozófusok szerint igen. Ők úgy vélik, hogy nemcsak kenyéren él az ember. Persze hogy létfontosságú az élelem. A szeretet és a gondoskodás is nélkülözhetetlen. Csakhogy van még valami, ami életünkhöz feltétlenül szükséges. És ez nem más, mint hogy tisztában legyünk azzal, kik is vagyunk valójában és miért élünk.

Jostein Gaarder

Müller Péter: Az udvariasság alapja:

Tendzin Gjaco: Fontosak a barátok -

Fontosak a barátok - ezért szeretném, ha minél több barátom lenne. Fontosak a mosolyok - ez is nyilvánvaló. De milyenek a mosolyok? Bőséges a választék belőlük. Némelyik gúnyos, némelyik művi, diplomata mosoly. Ezek nem elégítenek ki, sokkal inkább félelmet, gyanakvást keltenek bennem. Ám a valódi mosoly reményt adó, biztató, üdítő. Ha azt akarjuk, hogy valódi mosoly ragyogjon az arcunkon, meg kell teremtenünk magunkban a valódi mosoly forrását.

Tendzin Gjaco

Og Mandino: Nevess magadon, és nevess az életen.

Paulo Coelho: Keresd meg azt az embert,

Szuhanics Albert:Köszöntünk ma titeket!

Ez a két kislány igazi iker-gyerek

Köszöntünk ma titeket!

Álljunk körbe gyerekek!

Összeköt a szeretet,

alkothatunk csillagot,

egyik csúcsán ott vagyok.

A gyermeknap nagyon jó,

ünnepel a földgolyó.

Európa, Ázsia,

s Amerika sok fia...

Hej, ausztrál kislányok,

mennyi kengurut láttok?

S ti, eszkimó gyerekek,

szeretitek a telet?

Napsütötte szavannán,

afrikai fiú, lány,

gyermeknapon játszanak,

önfeledtnek látszanak.

Mindegy sárga, fekete,

fehér ember gyereke,

mert játszani mind szeret,

köszöntünk ma titeket!

Tiétek a szép jövő,

sok-sok boldog esztendő,

ha békesség, s szeretet,

így marad meg bennetek!

Szuhanics Albert
forr.: poet.hu

Wass Albert: Három féle ember van a világon:

Egyszerűen: szeretni

Egyszerűen: szeretni

"Én úgy mondom nyitott kézzel szeretni. Ez egy olyan tapasztalat, ami lassan ért meg bennem, a fájdalom tüzében és a türelem vizében kovácsolódva. Azt tapasztalom, hogy muszáj felszabadítanom azt, akit szeretek, mivel ha rákulcsolódok, rácsimpaszkodok, vagy megpróbálom irányítani, azt vesztem el; amit megtartani próbálok. Ha én megpróbálok megváltoztatni valakit, akit szeretek, mivel úgy érzem, én tudom milyennek kéne lennie, akkor egy nagyon értékes jogától fosztom meg, a jogtól, hogy felelősséget vállaljon saját életéért, választásaiért, létformájáért. Valahányszor ráerőltetem a kívánságomat, vagy akaratomat, vagy megpróbálok hatalmat gyakorolni fölötte, megfosztom a fejlődés, érés, teljes lehetőségétől, az én birtoklási vágyammal korlátozom és keresztezem, és teljesen mindegy, mennyire jó szándékkal. Korlátozni és sérteni tudok a legkedvesebb óvó cselekvésemmel, és védésem, vagy túlzott figyelmem szavaknál ékesszólóbban tudja mondani a másik személynek "Te képtelen vagy magadra vigyázni, nekem kell veled törődnöm, rád vigyáznom, mert te az enyém vagy. Én vagyok érted felelős". Ahogy tanulom és gyakorlom egyre inkább azt tudom mondani annak akit szeretek: Szeretlek téged, értékellek téged, tisztellek és bízom benned, hogy birtokában vagy, illetve ki tudsz fejleszteni magadban olyan erőt, képességet, hogy mindazzá váljál, ami lehetséges számodra, ha én nem állok az utadba.

Annyira szeretlek, hogy teljesen felszabadítalak, hogy egymás mellett sétáljunk örömben és bánatban. Együtt fogok veled érezni ha sírsz, de nem foglak arra kérni, hogy ne sírj. Törődni fogok a szükségleteiddel, támogatni foglak, de nem tartalak vissza, amikor egyedül tudsz menni. Mindig készen fogok állni, hogy veled legyek a bánatodban, magányodban, de nem fogom elvenni tőled. Igyekezni fogok, hogy figyeljek a szavaidra, azok jelentésére, de nem ígérem, hogy mindig egyet fogok veled érteni. Néha dühös leszek, és akkor ezt olyan nyíltan meg fogom neked mondani, hogy ne kelljen a különbözőségeink miatt elutasítást, vagy elidegenedést éreznem. Nem tudok mindig veled lenni, nem hallom meg mindig, amit mondasz, mert van, amikor magamra kell figyeljek, magammal kell törődjek, és ilyenkor is olyan őszinte leszek veled, amennyire tudok.

Tanulom, hogy ki tudjam ezt fejezni azoknak akiket szeretek, akikkel törődök, akár szavakkal, akár azzal, ahogyan létezem másokkal és magammal. És ezt úgy hívom, hogy nyitott kézzel szeretni. Nem vagyok képes mindig távol tartani a kezemet

( ?)

Paulo Coelho:Csak az tud megmászni egy hegyet,

Csak az tud megmászni egy hegyet, aki megadja a testének azt a figyelmet, amit megérdemel. Annyi idő áll rendelkezésedre, amit az élet megenged, menj hát, és ne követeld azt, amit nem kaphatsz meg. Ha túl gyorsan mész, elfáradsz és félúton feladod. Ha túl lassan mész, rád esteledhet és eltévedsz. Élvezd a tájat, a források vizét és a gyümölcsöket, mert a természet nagylelkű, de haladj tovább.

Paulo Coelho

Dsida Jenő - Pünkösdi várakozás

(Szeged: Fogadalmi templom)


Dsida Jenő - Pünkösdi várakozás

Kész a világ,

Feszült ünnepi várás

Tereng felette.

Halotti csend. Csak néha néha

Sóhajt az Isten Lelke.

Kimérve minden pálya

Megtöltve minden lélek-lámpa,

Ahol csak úr a lét...

De jaj, sötét van,

Mélységes, iszonyú sötét!

A zordon tömeg-árnyék

Némán zokogva kering útjain,

S csak egyet tud és egyet érez...

Most váratlanul vágyón megvonaglik

És felzúg Istenéhez:

Betelt az idő!

Sugarat, fényt, színt adj nekünk,

Mert epedünk!

Fényesség nélkül oly sivár az élet!

Nagy alkotónk, oh mondd ki szent igédet

Legyen világosság!...

És ismétlik mindig erősebben

A felviharzott étheren keresztül

És felharsan az egek harsonája

S a végtelennek zsolozsmája zendül

Zsibongva, zsongva...

És nagy szavát az Úr - kimondja!

Bódás János A MENNYBE MENT JÉZUSHOZ

 Bódás János

A MENNYBE MENT JÉZUSHOZ

Uram, ha most onnan lenézel,

lásd: a lét most sincs tele mézzel,

hogy rengeteg bûn, kapzsiság van

e szüléstõl nyögõ világban.

Még nem mérték az igaz ember,

az az "igaz," kinél a fegyver,

az akar "jót," aki hatalmas,

a szegény, gyenge neve: hallgass!

... BÉKE?!... Öt kontinens rivallja

s a kapzsi ember meg se hallja,

sõt, a nevedben ölni készül,

s Te is, nem úr vagy már, de vádlott:

-- így váltottad meg a világot?

Engem nem tántorít el Tõled,

ha nem mindig látom erõdet,

de száz ok, érv, kínos eset

szól napról napra ellened

s a gyenge hit megtántorul,

ha nem látja: Te vagy az Úr!

Uram, nem magamért esengek,

de százmillió ember szenved,

tetû, éhség, rabszolga-járom

gyötri õket. Ezeket szánom.

Mocsok, sötét odúk penésze

s börtönfenék... Ez sokak része.

Csontváz-anyák korcsokat szülnek

s mind átkozódva, sírva tûrnek,

szívük már robbanásig megtelt

atom-erejû gyûlölettel...

A szenvedõk nevében kérlek,

add, hogy legyen élet az élet,

ne köss békét herék hadával:

a munkát övezd glóriával.

Nem kívánjuk, hogy Tündérország

legyen a Föld... Hadd hulljon orcánk

harmata - de legyen az ember

ember, nemes, szép küzdelemben.

Tedd ujjongóbbá dalainkat,

ritkítsd meg sûrû sóhajunkat

s adj jó békét - ne majd a mennyben,

de a Földön is!... Ámen, ámen.

A szeretet „első” jele, Ölelés

A szeretet „első” jele, Ölelés

"Az ölelés egészséges. Növeli a szervezet ellenállóképességét, oldja a feszültséget, elmulasztja a búskomorságot, jót tesz álmatlanság ellen, felpezsdíti a vérkeringést, megfiatalít, nincs semmi kellemetlen mellékhatása, valóságos csodaszer. Az ölelés teljesen természetes. Életünk szerves része, nem kell hozzá se édesítõ, se gyomirtó, se tartosító. Teljes értékû, akár a reformkoszt. Az ölelés gyakorlatilag tökéletes. Szó sincs alkatrészkopásról, hamar kimerülõ telepekrõl, rendszeres felülvizsgálatról. Csekély energiafogyasztással magas hozamot biztosít, nem árt neki az infláció, nem hizlal, nem kell utánna havi részleteket fizetni, a biztosításról nem is beszélve, ellophatatlan, ADÓMENTES, nem szennyezi a környezetet és természetesen korlátlan ideig visszaadható."

Érzelmi ünnepek…

Érzelmi ünnepek…

"Vannak piros betűs napok az életünkben,

amikor olyan emberekkel találkozunk,

akik megborzongatnak bennünket,

akárcsak egy találó vers;

olyan emberekkel,

kiknek kézfogása csordultig van a kimondatlan együttérzéssel,

és akiknek gazdag természete mohó és türelmetlen lelkünket csodálatos tétlenségbe ringatja...

Talán soha azelőtt nem találkoztunk velük,

és többé sohasem keresztezik útjaink egymást;

de higgadt, szelíd természetük befolyása sérelmeinkre adott gyógyír,

és mi úgy érezzük e gyógyító érintést,

mint amikor az óceán érzi, hogy a friss hegyi folyó felfrissíti sós vizét..."

(?)

Márai Sándor:Sokkal nehezebb...

Aranyodi Zoltán: fáj a jelen

fáj a jelen

közel lenni ahhoz,

ki nem szeret,

érintésre képtelen

a büszkeség, a dac

rossz erény, távoli

képen foltot hagy

a szenvedély, árnya

él a szeretetért

Aranyodi Zoltán
Forr: Poet.hu

Popper Péter: Ami megtörtént, azon az Isten sem tud változtatni,

Ami megtörtént, azon az Isten sem tud változtatni, csak a történészek. Buzgólkodnak is szorgosan, a politikai megrendelők elvárásait teljesítve. Ezért tanulmányomban mind az égieket, mind a történészeket mellőzni igyekszem.

Popper Péter

Anthony de Mello:Ha tudni akarod, hogy mit jelent boldognak lenni,

Ha tudni akarod, hogy mit jelent boldognak lenni, nézz egy virágra, madárra, vagy egy gyermekre; ők Isten országának a tökéletes képei. Mert pillanatról pillanatra élnek az örökkévaló jelenben, múlt és jövő nélkül. Így aztán mentesek attól a bűntudattól és aggodalmaskodástól, amely annyira gyötri az embereket. Tele vannak tiszta életörömmel: nem annyira az embereknek és dolgoknak, hanem sokkal inkább az életnek magának örülnek.

Anthony de Mello

Csontos Márta: Az életre való alkalmasságod...

Darnel Christian:Udvariasság a belső erő jele.

Esterházy Péter: Az ünneptől főként azt várnánk, hogy legyen!

Az ünneptől főként azt várnánk, hogy legyen! Végre valami ne tőlünk függjön, ne a jókedvünknek, szerencsénknek, boldogságunknak legyen kiszolgáltatva, hanem legyen: mint a természet. Mint a napsütés. Mi meg ülnénk a kerti fehér karosszékekben, valaki talán még könnyen mellettünk, és arcunkat a fénybe tartjuk. Ez volna az ünnep - jön, amikor ideje van, harmónia és jóság nő a nyomában, és nemcsak jobbá változunk, de a másik jóságára is rálátunk.

Esterházy Péter

Márai Sándor: Örökké mennyit ad az élet...

Pál Ferenc: Képes vagyok egyszerre szeretni és gyűlölni.

Minél nagyobb terhelés alá kerülök, annál nagyobb az esélye annak, hogy fekete-fehér működésmóddal próbálok szabadulni a rossztól, amit belül élek át. Ez azt jelenti, hogy akkor járok jól, ha elég érett vagyok, ha bírom a belső feszültséget és az ambivalenciákat. Vagyis elfogadom, hogy képes vagyok egyszerre szeretni és gyűlölni. Egyszerre tartalak jónak és rossznak. Egyszerre haragszom és félek. Egyszerre akarom a vesztedet és a javadat. Egyszerre akarok veled lenni, és távol kerülni tőled. Amikor képes vagyok elviselni ezeket a kettősségeket, akkor vagyok a személyiségemnek egy olyan talaján, amelyen a megbocsátás lehetségessé válik. Ha valaki az átélt és megtapasztalt rosszal kapcsolatban nem tud ezekben az ambivalenciákban gondolkodni, akkor az nem azt jelenti, hogy őt olyan sérelem érte, ami megbocsáthatatlan, hanem azt, hogy ő a sérelmet nem képes megbocsátani.

Pál Ferenc

Schrenk Éva: Miért is élek?

Miért is élek?

Szeretetet kell adnom, azt hiszem,

és megosztani másokkal a hitem.

Nem arra várni, hogy én mit kapok,

csak kitalálni, hogy mit adhatok.

Melegséget, személyre szólót.

Érdeklődést, és biztató szót.

Hogy miért megy ez oly nehezen nekem?

Mert magam körül forog az életem.

Szeretném én is, ha szeretnének,

velem, s nem rajtam nevetnének.

Pedig tudhatnám tapasztalatból,

a szeretet a szeretetre válaszol.

Nem szabad mindig a másikra várni!

Szívedet elsőként kell kitárni!

Ne félj a sebektől, miket kaphatsz!

Aranyló boldogság-kalászokat arathatsz.

Schrenk Éva

Cecelia Ahern, Az emlékeink egyetlen kapcsolat...

Cecelia Ahern. Az otthon nem egy hely, hanem egy érzés

Cecelia Ahern.Nem, nem újat akartam...

Gerald G. Jampolsky: A szeretet akkor épül be...

A szeretet akkor jelenik meg, akkor épül be, ha a tudatunk nem foglalkozik többé az élet nyűgével s nyilaival - sem úgy, hogy küzd ellenük, sem úgy, hogy megadja magát. Amikor először ébredünk tudatára, hogy a szeretetnek ilyen vonzata is van, az első, ösztönös reakciónk a zavar. Nem tudjuk, hogyan is viselkedjünk, hiszen hajlamunk arra int, hogy a felismert igazságot mindig próbáljuk meg alkalmazni a gyakorlati életben. A szeretet igazságát persze nem lehet alkalmazni - az csupán arra jó, hogy eltöltse a szívünket. Ha ez megtörtént, már ösztönösen helyesen fogunk cselekedni.

Gerald G. Jampolsky

Gerald G. Jampolsky, Ahelyett, hogy mindent bírálgatnánk...

Ahelyett, hogy mindent bírálgatnánk, ahelyett, hogy a körülményeket és az embereket nekünk tetsző alakzatba próbálnánk hajlítgatni, a béke útján nyugodtan és egyszerűen haladhatunk. Valahányszor meglepetést hoz az élet, az első dolgunk ezentúl az legyen, hogy fölkeressük szívünkben a béke helyét. Megállunk egy pillanatra, és megpihenünk Isten szeretetében. Aztán, ha belső békénk helyreállítása érdekében cselekedetre van szükség, azt az utat választjuk, amely a nyugalmunkból ered. Magabiztosan cselekszünk, mert biztonságban vagyunk. Ha később ismét útmutatásra van szükségünk, könnyen és gyorsan hozzájutunk. Nem azért keressük a békét, hogy szigorú elhatározásokat, hosszú távon érvényes szabályokat hozzunk, hanem hogy a döntéseink azonnal, ebben a pillanatban helyreállítsák a békét. Mert csak akkor lehetünk igazán jók, ha a békénk megvan odabent.

Gerald G. Jampolsky

Csontos Márta:Az idő nem gyógyít,

Csipai Balázs: (Valami megfoghatatlan,...)

Hiányzol

Valami megfoghatatlan,

valami elmondhatatlan

gondolat bánt engemet:

Hiányzol - és hiányzom tán -

nem tudhatom: Rettenet.

Földön, vízen, levegőben

gondoltam Rád szüntelen,

s minden érzésem irántad

kristálytiszta, bűntelen.

Bár nem lehetek tökéletes,

hibásan is szeretlek,

s ha egyszer majd eltűnnél,

halálomig kereslek.

Csipai Balázs

A szeretet túl lát a különbsgeken...

Sok mindent egyszerűen azért nem értünk, mert nem vagyunk abban a helyzetben, hogy megérthessük. Ezért olyan fontos türelemmel viseltetni a mások élményei, szempontjai iránt: ez nemcsak számukra megnyugtató, hanem nekünk is megkönnyebbülés. A szeretet túllát a különbségeken, mert észrevesz valami sokkal fontosabbat: azt, hogy mennyire egyformák vagyunk, mennyire olyanok vagyunk, mint maga a szeretet. Ha ezt egyszer becsületesen megfigyeljük, hamar megszabadulunk a másoktól való félelemtől, és bízni fogunk saját ártalmatlanságunkban is.

Gerald G. Jampolsky

Aki jó volt hozzád...

Édesanyám köszöntése

Édesanyám köszöntése

Megyek ki a temetőbe, Édesanyám emlékére

Megannyi sírbolt, színes gyertyák, és mennyi virág.

Az elmúlás csak részleges, szívünkben ott él a Szeretet

Mit nem zárhat le a szemfedél, beton sírkő..

Ő míg élek itt van velem, figyelve az életemet

Megyek ki a temetőbe, Édesanyám emlékére

Bensőmben ott a kép, ahogy fogtam a kezét

Vigyázott rám éjjel-nappal, táplált, nevelt fáradhatatlan

Emlékeimben az érzés meghitt szoba, a melegség

Mely belőle áradva miden porcikámat beburkolta

Megyek ki a temetőbe, Édesanyám emlékére

A képzelet szárnyakat ereszt, előhozva az emlékeket

Együtt jártuk az élet iskoláját, igaz más volt a feladat

De jó volt együtt tanulni, szabadon szárnyalni

Jó kezekben nevelkedni, és sokat nevetgélni

Megyek ki a temetőbe, Édesanyám emlékére

Most, hogy e sorokat írom, biztos nem veszed zokon

Fejem lehajtva csendben, mit egykor az öledbe

Sirok, bár jól tudom, Te mindig itt vagy, csak egy másik síkon

Zokogásom nem szégyellem, mit tehetnék én árva gyermek..

És csak megyek a temetőbe, Édesanyám emlékére..

Kaposi György

Csata Ernő: Tavasz

Csata Ernő

Tavasz

harmatba roskad

hűvösen ránk lehel

dereng a hajnal

zubogó fény ölel

virágos szoknyája alá

pajkosan nyúl a szél

millió szirom közt

szerelem kél

hajnalok között

még fázik az éj

bóbita felhőben

fodroz a kéj

ködösen ébred

rügybe szökken

a zsenge táj

virulva szeppen

arcunkhoz simul

illata bódít

lenge csókjával

ismét meghódít

Van határ...

Szabó Lőrinc: Májusi éjszaka

Szabó Lőrinc: Májusi éjszaka

Késő volt, mentem haza, lelkem

az elmult nappal küszködött,

mentem, mogorván, kimerülve,

a kertek és villák között,

nem is én mentem, csak a lábam

vitt a fekete fák alatt,

két lábam, két hű állatom, mely

magától tudja az utat.

S egyszerre a májusi éjben

valami hullám megcsapott:

illatok szálltak láthatatlan,

sűrű és nehéz illatok,

a lélegző, édes sötétben

szinte párolgott a világ

és tengerként áradt felém az

orgona, jázmin és akác.

Láthatatlan kertek mélyéből

tengerként áradtak felém,

nagy, puha szárnyuk alig lebbent

és letelepedtek körém,

a meglepetés örömével

lengették tele utamat

s minden gondot kifújt fejemből

ez a szép, könnyű pillanat.

S mintha élt volna, minden illat

külön megszólalt és mesélt,

ittam a virágok beszédét,

a test nélkül szerelmes éjt;

a rácson kísértetfehéren

áthajolt hozzám egy bokor

s úgy töltött csordultig a lelke,

mint szomjú palackot a bor.

És részegen és imbolyogva

indultam nagylassan tovább,

s új tenger dőlt a szomszéd kertből,

új bokor az új rácson át,

s az illattól már illatos lett

tüdőm és szívem és agyam,

egész testem elnehezült

s azt érezte, hogy szárnya van.

Hogy értem haza, nem tudom már.

- A gondom ma se kevesebb.

De azóta egy kicsit újra

megszerettem az életet,

s munka és baj közt mindig várom,

hogy jön, hogy majd csak újra jön

valami fáradt pillanatból

valami váratlan öröm.

Az igazság...

Tudományos vitatkozásoknál nem a személy, nem a tekintély, hanem egyedül az igazság bírhat döntő erővel.

Deák Ferenc