Kész a világ,
Feszült ünnepi
várás
Tereng felette.
Halotti csend. Csak
néha néha
Sóhajt az Isten
Lelke.
Kimérve minden
pálya
Megtöltve minden
lélek-lámpa,
Ahol csak úr a
lét...
De jaj, sötét van,
Mélységes, iszonyú
sötét!
A zordon
tömeg-árnyék
Némán zokogva
kering útjain,
S csak egyet tud és
egyet érez...
Most váratlanul
vágyón megvonaglik
És felzúg
Istenéhez:
Betelt az idő!
Sugarat, fényt,
színt adj nekünk,
Mert epedünk!
Fényesség nélkül
oly sivár az élet!
Nagy alkotónk, oh
mondd ki szent igédet
Legyen
világosság!...
És ismétlik mindig
erősebben
A felviharzott
étheren keresztül
És felharsan az
egek harsonája
S a végtelennek
zsolozsmája zendül
Zsibongva,
zsongva...
És nagy szavát az
Úr - kimondja!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése