Bódás János
A MENNYBE MENT JÉZUSHOZ
Uram, ha most onnan
lenézel,
lásd: a lét most sincs
tele mézzel,
hogy rengeteg bûn,
kapzsiság van
e szüléstõl nyögõ
világban.
Még nem mérték az igaz
ember,
az az
"igaz," kinél a fegyver,
az akar
"jót," aki hatalmas,
a szegény, gyenge
neve: hallgass!
... BÉKE?!... Öt
kontinens rivallja
s a kapzsi ember meg
se hallja,
sõt, a nevedben ölni
készül,
s Te is, nem úr vagy már,
de vádlott:
-- így váltottad meg a
világot?
Engem nem tántorít el
Tõled,
ha nem mindig látom
erõdet,
de száz ok, érv, kínos
eset
szól napról napra
ellened
s a gyenge hit
megtántorul,
ha nem látja: Te vagy
az Úr!
Uram, nem magamért
esengek,
de százmillió ember
szenved,
tetû, éhség,
rabszolga-járom
gyötri õket. Ezeket
szánom.
Mocsok, sötét odúk
penésze
s börtönfenék... Ez
sokak része.
Csontváz-anyák
korcsokat szülnek
s mind átkozódva,
sírva tûrnek,
szívük már robbanásig
megtelt
atom-erejû
gyûlölettel...
A szenvedõk nevében
kérlek,
add, hogy legyen élet
az élet,
ne köss békét herék
hadával:
a munkát övezd
glóriával.
Nem kívánjuk, hogy
Tündérország
legyen a Föld... Hadd
hulljon orcánk
harmata - de legyen az
ember
ember, nemes, szép
küzdelemben.
Tedd ujjongóbbá
dalainkat,
ritkítsd meg sûrû
sóhajunkat
s adj jó békét - ne
majd a mennyben,
de a Földön is!...
Ámen, ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése