2014. április 24., csütörtök
Meghalt Gabriel García Márquez
2014.
április 17-én, csütörtökön mexikóvárosi otthonában elhunyt a világirodalom
egyik legnagyobb klasszikusa, a Száz év magány halhatatlan szerzője, Gabriel
García Márquez, kolumbiai író.
Nyugodjon békében.
Irodalomrol való gondolata:
Irodalomrol való gondolata:
Mindig is
úgy hittem, hogy mi, írók, nem a tehetségünk miatt lettünk írókká, hanem annál
a szerencsétlen körülménynél fogva, hogy nem lehetünk mások, mint amik vagyunk,
és hogy magányos munkánk se több viszonzást, se több előjogot nem érdemel, mint
amennyit a suszter kap azért, hogy cipőt csinál.
2014. április 22., kedd
2014. április 19., szombat
2014. április 15., kedd
Juhász Gyula:Az utolsó vacsora
Juhász
Gyula
Az utolsó
vacsora
János a
Mester nagy szivén pihen,
E tiszta
sziven, e csöndes sziven
pihen, de
lelke a holnapra gondol,
S fiatal
arca felhős lesz a gondtól.
Mély
hallgatás virraszt az asztalon.
Az olajfák
felől a fuvalom
Hűsen,
szomorún a szobába téved,
Be fáj ma a
szél, az éj és az élet!
Tamás
révedve néz a mécsvilágra,
Péter
zokog, és árvább, mint az árva,
Júdás se
szól, csak apró szeme villan,
Remegve
érzi: az ő órája itt van!
Csak egy
nyugodt. Nagy, sötétkék szemében
Mély
tengerek derűs békéje él benn.
Az ajka asztali
áldást rebeg,
S megszegi
az utolsó kenyeret!
Leonardo da
Vinci:Az utolsó vacsora
Dsida Jenő:
Nagycsütörtökön
A szél
suhogva borzong
az
olajfa-lombokon.
A kanyargós
úton, által az erdőn
tömöttsorú
fáklyások jönnek.
Testemet
ételül adtam,
véremet
italul adtam,
könnyel
mostam meg lábaitokat;
Mégis
egyedül maradtam. ...
Testvéreim,
tanítványaim!
Égignyúló
kemény kereszten
holnap
megölnek engem!
És ti
alusztok, mélyen alusztok!
Károlyi Amy: Nagyhét
Jézus
szenvedése újra érik,
a nagyhét
újra ismétlődik.
Kicsit
siet, vagy kicsit késik.
Hiába
zöldellnek pálmaágak,
a zöld, az
élő zöldnek nem felel.
Az ember
hite belefárad,
a szenvedés
megismétlődik.
De nem
panaszkodhatsz másnak,
csak
Jézusnak, Isten fiának.
Csak
Jézusnak, aki feltámad.
2014. április 14., hétfő
Virágvasárnaptól- Húsvétig, Nagyhét
Virágvasárnap - Jézus bevonulása Jeruzsálembe
Virágvasárnap
és nagyhéten sok helyen passiót énekelnek, ami felidézi Jézus szenvedését az
Olajfák hegyén, Pilátus udvarában, a keresztúton és a Golgotán.
Az első
pillanatban ellentmondásosnak látszik a két történet, hiszen csak néhány nap
választja el egymástól az eseményeket. Nem értjük, hogy a lelkes
,,hozsannázó" emberek, hogyan tudják néhány nap múlva azt üvölteni, hogy
,,feszítsd meg Őt"?
Pedig ma is
hányszor tapasztaljuk, hogy mi emberek milyen feledékenyek és hálátlanok tudunk
lenni. Jézushoz hasonlóan nekünk is kijut: a sikerekből és a kudarcokból, a
megbecsülésből és a
szenvedésekből is. Jézus földi pályafutásában és
szenvedésében önmagunk sorsát fedezhetjük fel.
Michelangelo: Pieta
2014. április 10., csütörtök
Oravecz Nóra : Kitartás...
Bírd még
egy picit. Néha csak elég türelmesnek kell lenni. Kivárni, megvárni, és nem
elvárni. Szeretni, és nem abban kételkedni, hogy ami történik, az jó - nem
lehet más. Aztán persze van, hogy valamiért még várni kell, valamiért még nincs
itt az idő, pedig már ott van az orrod előtt. Érzed az illatát, látod a
mosolyát, de tudod, hogy még ki kell tartanod egy picit. Ne kérdőjelezd meg,
hogy miért, csak élj. Menj tovább magaddal, mosolyokkal kéz a kézben, nem
feladva, harcolva, megküzdve minden egyes akadállyal, néha könnyekig hatódva
földre zuhanni, sárba taszítva, csináld végig, mert majd ez hozza az életedbe.
Nagy harcosoknak nagy harcos jár. Olyan, aki tudja, hogy milyen az, ha fáj,
vagy ha az álmaidat éled. Csak vele mehet igazán, mással nem. De a harcosokat
néha hagyni kell, hogy járják az útjukat, hogy kitapossák az ösvényt a saját
útjukon.
Oravecz Nóra
2014. április 9., szerda
Nagy Bandó András
Reggel
ébredsz, fölkelsz, kinézel az ablakon. Minden a helyén van: fák, bokrok,
virágok, ragyog a kert, mindent fénnyel áraszt el a nap, mely, mi sem
természetesebb, ma is világot ad, pirkadattal ad jelt a kakasoknak, hajnali
fénnyel töri át a rétek fölött libegő párát, és derűssé teszi az ébredező
halandókat. Derűs leszel te is, fölragyog a szemed, beleborzongsz a gyönyörűségbe.
Este kószálsz egyet, beleballagsz a végtelenbe, és elmerülsz a csillagok
sziklatengerében. Kísérőnkre, a holdra veted a szemed, és talán ekkor, ebben a
hátborzongató, szívbemarkoló látványban gyönyörködve egyetlen pillanatig a
csoda és a mindenség részévé válsz. De vajon átéled-e, képes vagy-e átélni a
pillanatot? A pillanatot, melyben eljut a tudatodig: létezem. Benne vagyok a
pillanatban. Bennem jött létre a pillanat. Megfogott, megkaparintott, eggyé
lettünk. Elementáris erővel hat rám. Elvarázsol. Bűvöletben tart. Észreveszem,
hogy létezem. Hogy részese vagyok e földi csodának. Itt lehetek a mesebeli, szó
szerint egyszeri földön, és emberként élhetem meg ezt a rendkívüli pillanatot,
élő, gondolkodó, szépre és jóra érzékeny emberként lehetek részese ennek a
pillanatnak. Átfut az agyamon: halandó vagyok. Mindezt látom, láthatom, amíg
létezem, aztán mintha elvágták volna. Halandó vagyok, véges az élmény,
gyufalángnyi, sercenésnyi, szikravillanásnyi a pillanat.
Nagy Bandó András
Gerald G. Jampolsky: Hisszük, hogy a múlt szabja meg az élet igazi törvényeit,
Hisszük,
hogy a múlt szabja meg az élet igazi törvényeit, és ez a hit felmérhetetlenül
mélyen lakozik tudatunkban; nem is csupán abban nyilvánul meg, hogy igyekszünk
befolyásolni az elkövetkezendőket. Szüntelenül a jövő körül járnak
gondolataink, és elvárjuk, hogy olyan legyen, mint a múlt. Ábrándozásaink,
tervezgetéseink közben a jövőre vetítünk a múltból származó emlékképeket.
Gerald G.
Jampolsky
2014. április 6., vasárnap
2014. április 5., szombat
JOG
A rendőrség
a munkája során abból indul ki, hogy véletlenek nincsenek. A nyomozások 95
százalékban íróasztal mögött végzett munkából állnak, tényállások
értékeléséből, emlékeztetők készítéséből, tanúk kihallgatásából. A krimikben a
tettes vallani kezd, ha üvöltöznek vele, a valóságban ez nem ilyen egyszerű. És
ha egy ember véres késsel a kezében egy holttest fölé hajol, akkor ő a gyilkos.
Egyetlen épeszű rendőr sem hinné el, hogy csak véletlenül járt arra, és a kést
azért húzta ki a hullából, mert segíteni akart rajta. A rendőrfelügyelőknek azt
a mondását, hogy egy megoldás túl egyszerű, a forgatókönyvírók találták ki. Az
ellentéte az igaz. Ami nyilvánvaló, az a legvalószínűbb. És szinte mindig a
helyes megoldás is. Az ügyvédek ellenben hézagot keresnek a bűnüldözők
bizonyítékokból emelt építményén. Nekik barátjuk a véletlen, feladatuk, hogy
megakadályozzák az elsietett ragaszkodást egy látszólagos igazsághoz. Egy
rendőrnyomozó egyszer azt mondta egy szövetségi bírónak, hogy a védők csak
fékek az igazságszolgáltatás kocsiján. A bíró azt felelte, hogy egy fék nélküli
kocsi semmire sem jó. Egy büntetőper csakis ebben az erőtérben működik.
Ferdinand
von Schirach
2014. április 2., szerda
Természet...
Imádom a
természet rajzolta mintákat, amiket maga az élet, maga a szagos élet hoz létre.
Amiben nincs semmi direktség, csak úgy kialakul, a vonalak arra mennek, amerre
akarnak. Szabad művészet, az alkotó pedig maga az idő.
Szalóczi
Dániel
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)