Hauser: Love me tender

Kérlek, ne vágd ketté azt, ami egy...

Kérlek, ne vágd ketté azt, ami egy... A szeretet benned van, mégsem tudod szavakkal körülírni. A legbátrabb képzelőtehetséggel sem tudsz mesélni arról, mit érzel, amikor szeretsz. A szeretet - akárcsak a boldogság, a hűség és az igazság - egy magasabb világból érkezik, onnan, ahol nem kell hozzá szó, hogy érezni tudd, és kifejezd. A szeretet létezéséhez nincs szükséged szemre, fülre, kézre, színekre, hangokra, mozgásra; ahhoz, hogy élni tudj vele, nincs szükséged semmire magadon kívül. A szeretetnek azonban szüksége van rád: te vagy a szeretet küldötte. A földre érkezvén, magaddal együtt a szeretet hírét is elhoztad - így te magad lettél a szeretet.

            Tatiosz Hioszi

Mutass nekem

Egyikünk útja sem...

A szeretet hosszútűrő, kegyes

A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irígykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rójja fel a gonoszt, Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal.

            Biblia

A szeretet nem rejtőzködik

Az internet előtti világban

Az internet előtti világban a hamis eszmék egy jelentős részét kiszűrték a nyomtatott és az elektronikus médiába jutás előtt. Ma szinte bármilyen zavaros nézet képes láthatóvá válni és jelentős híveket toborozni maga köré. A képzetlen elme az egyszerűen felfogható elképzeléseket fogadja el autentikusnak, mivel a tudomány összetett mondatai nem képesek átjutni a megértése küszöbén.

Boldogkői Zsolt

Aranyhídon

Aranyhídon

Írta:Törő Zsóka

Képzeletben

aranyhídon járok,

talpam alatt

csillogó hullámok,

szinte szállok,

pehelykönnyű testem,

megigézve

bűvöletbe estem.

Napom szólít,

váljak eggyé vele,

legyen testem

lángok eledele,

karom tárom,

feláldozom magam...

Éget a tűz,

mint a karjaidban.

Nincs nagyobb szabadság

Én csak egy....

Van az úgy

Forgás

Bartha Ilona

Forgás

Bámulom a csillagokat

Ezernyi lámpását az égnek

Sejtelmesen ragyognak,

Mit üzennek nékem?

Nem jön álom a szememre,

A csodalátvány fogva tart,

Csak nézek a nagy semmibe

Ember nem jut oly messzire.

Az univerzum végtelen

Érzem,nem vagyok senki sem,

Egy magányos pont talán

A világegyetem szinpadán

Már hajnalodik,mikor lassan

A lámpások kialszanak

A felkelő nap elő bújik

Sugarai az árnyakat elűzik.

Az új nap elkezdődik..

Egy asszony azt álmodta

Egy asszony azt álmodta, hogy a piacon betért egy teljesen új üzletbe, és legnagyobb meglepetésére Istent találta a pult mögött.

- Mit árulsz itt? - kérdezte.

- Mindent, amit a szíved kíván - válaszolta Isten.

Alig mervén hinni a saját fülének, az asszony elhatározta, hogy a lehető legjobb dolgot fogja kérni, amit emberi lény csak kívánhat.

- Lelki békét, szeretetet és boldogságot, bölcsességet és félelemtől való szabadságot akarok - mondta, majd kis idő múlva még hozzátette - nemcsak magamnak, hanem minden embernek a földön.

Isten mosolygott:

- Kedvesem, azt hiszem, félreértettél - mondta.

- Mi nem gyümölcsöt árulunk itt. Csak magokat.

Anthony de Mello

Amikor csimpadkodsz...

Amikor csimpaszkodsz, rombolod az életet; amikor bármibe belekapaszkodsz, megszűnsz élni. Ezzel vannak tele az evangélium oldalai. És a megértés az, aminek révén e felismerésig eljut valaki. A megértés. Érts meg egy másik illúziót is, hogy a boldogság nem azonos azzal, hogy valami feldob vagy kellemes izgalommal tölt el. További illúzió, hogy ez az izgalom a vágy beteljesüléséből következik. A vágy aggodalmat szül, és előbb vagy utóbb - másnaposság következik. Amikor már eleget szenvedtél, akkor már talán készen állsz arra, hogy ezt meglásd. Addig egyszerűen csak izgalmakkal táplálod magad.

Anthony de Mello

Az egyetlen útmutató

Eső

György Emőke: Eső

Mindennap csak eső,

Néha jól is eső,

Ablakon beleső,

Kétségbe is eső,

Mi lesz, ha jégeső?

Sárba beleeső,

Víztócsát kereső,

Üde aranyeső,

Kedvemet lenyeső,

Elég volt már: eső!!!

Nem hinném

Nem hinném, hogy fajunk sokáig fenn fog maradni. Mintha nem abból a fából faragtak volna bennünket, mint a teknősbékákat - ők sok százmillió éven át léteznek ugyanabban a formában, sok százszor hosszabb ideje, mint mi. Egyik neme vagyunk egy rövid életű fajnak. Unokatestvéreink már mind kihaltak. Mi magunk meg kártevők vagyunk. Az általunk elszabadított környezeti és éghajlati változások pusztítóvá váltak, és aligha fognak bennünket megkímélni. A Földnek ez csupán lényegtelen, átmeneti üzemzavar lesz, de nem hiszem, hogy mi sértetlenül megússzuk, annál is kevésbé, mert tény, hogy a közvélemény és a politika inkább a homokba dugja a fejét, mint a strucc, s nem vesz tudomást a ránk leselkedő veszélyekről. Mi vagyunk talán az egyetlen faj a földkerekségen, amelyikben tudatosul egyedei halálának elkerülhetetlensége: félek, hogy hamarosan annak a fajnak is nekünk kell majd lennünk, amelyik tudatosan végignézi vesztének közeledtét, vagy legalábbis a maga civilizációjának pusztulását.

Carlo Rovelli

Az érett kor

Felejtés

PRÓZA

Dani-Ördög Dalma

 A Citerás Cigány

A szomszédban lakott a Citerás Cigány. Mi gyerekek csak CC-nek csúfoltuk. . A szeme olyan fekete volt, és úgy nézett vele, mint egy varjú. Az orra nagy volt és egy kicsit kampós. A bőre, a bőre pedig mintha mindig egy kicsit koszos lenne. A vécéablakból lestük mit csinál. Anyám mindig meg is dorgált érte.

- Ne nézzétek már azt a vén cigány embert! Még a végén megbabonáz benneteket.

Nem is néztük. Nézni féltünk. Csak hallgattuk. Hallgattuk, ahogy muzsikál egy régi ütött kopott citerán. Azon játszott csuda szép dallamokat. Órákat tudtunk a vécében üldögélni. Rózsa, a nővérem, mindig a földön ült. Maga alá vette lábait, és arra ült rá. Gézu, Rózsa osztálytársa a mi utcánkban lakott. Ő ült mindig a lehajtott vécécsésze fedelén. Irigykedtem is rá, mert az volt a legkényelmesebb hely. De Rózsa nem engedte, hogy én egyszer is odaüljek. Szerelmes volt Gézuba. Nem is érdekelte a zene, csak azért volt ott, mert Gézu szerette hallgatni. Én pedig csak a sarokban fértem el. De így is jó volt. A zene mindent feledtetett velem. Olyan szépen játszott CC. Úgy tudta cifrázni.

- Na! Nekem ebből elegem van. Ez unalmas. – szólalt meg egyszer hirtelen Rózsa.

- Jössz Gézu?

- Mehetünk! – kacsintott Gézu, és azzal már kint is voltak.

- Te csak kuksolj tovább! - vetette oda nekem a nővérem.

Ráültem a wc csésze lehajtott fedelére, felhúztam a lábaimat és hallgattam, ahogy pengeti a húrokat. El is képzeltem magam előtt fekete, csontos ujjait, ahogy fürgén mozognak, ő pedig minden ütem előtt kacsint egyet jobb szemével. Milyen vicces lehet, amikor gyors dallamot játszik és egyre gyorsabban kacsint. Teljesen belefeledkeztem gondolataimba.

- Hé! Te! – szólalt meg egy rekedtes, érces hang hirtelen. Összerezzentem. Ez CC. – állapítottam meg.

- Hé! Nem hallod? Hozzád beszélek? – lassan felemelkedtem, hogy kilessek az ablakon. Ahogy elértem az ablak alját, megpillantottam a varjú szemeket. Még a szívem is megállt egy pillanatra. CC nézett rám szigorú, sötét tekintetével.

- Leesett az eresz csatornátok. Vissza tettem a helyére. Tele volt levéllel. Még döglött madár is volt benne. Eredj, mondd meg a szüleidnek!

Leugrottam a vécé tetejéről, de a lábam elzsibbadt, és olyan furán értem földet.

- Au! – jajdultam fel hirtelen. Éles fájdalmat éreztem a bokámban.

- Mért nem figyeltél? – kérdezte mogorván. Megpróbáltam felállni, hogy minél hamarabb eltűnjek a szeme elől, de nem sikerült.

- Nem tudok felállni, nagyon fáj, a bokám. A bokám! – és keservesen sírni kezdtem.

- Ahelyett, hogy itt pityeregsz, kiabálj anyádnak.

- Nincs itthon senki, csak én – folytattam a sírást.

- Vidd arrébb a fejed! - szólt a cigány ember. Az ablakból szemügyre vette a bokám. – Hm, ez bizony dagad rendesen. Mozgatni tudod? – kérdezte. Próbáltam megmozdítani, de nem ment, olyan éles fájdalmat éreztem. Eltört – állapította meg.

- Most mit csináljak? –kérdeztem kétségbeesetten. – Anyu nincs itthon. Senki sincs itthon. – próbáltam újra megmozdulni, de annyira fájt. - Nem merek megmozdulni. – mondtam és felnéztem az ablakra, de CC eltűnt.

- Hol vagy? Hova lettél? – kiabáltam kétségbeesetten – Füstös bácsi! – szaladt ki a számon. – Gyere vissza! Félek! Egyedül még félni is félek!

- Itt vagyok! Nyugodj meg! – szólt akkor már az ajtóból. Átjött hozzánk, értem. Óvatosan karjába vett és kivitt az előszobába. Jó volt a karjában lenni, még egy mosoly is keresztezte az arcom, pedig fájt, úgy fájt a bokám, de akkor mintha ez nem számított volna. Félve rápillantottam. – Fura – gondoltam magamban. – Nem is olyan ijesztő – lepődtem meg pár pillanat előtti gondolataimtól.

- Mit nézel? – kérdezte.

- Semmit, semmit – válaszoltam hirtelen és elkaptam a tekintetem. Akkor vettem észre az asztalon egy tál szamócát. Leültetett egy székre. A lábamnak odahúzott egy másik széket, arra tette.

- Neked hoztam. – mondta és felém nyújtotta a vájlingot. – Vegyél belőle! - A gyümölcs felé nyúltam, de valahogy a bokám is megmozdítottam.

- Jajj! – jajdultam fel. – Nagyon fáj. – húztam vissza a kezem. Rám nézett és abban a pillanatban megbabonázott fekete szemeivel hosszú-hosszú évekre. Tudtam, hogy bízhatok benne. Közben ő csontos ujjaival megfogta a legnagyobb és legszebb eperszemet.

- Tessék! – nyújtotta a felém. – A legszebb! – Megköszöntem és már a számban is volt az érett gyümölcs. Olyan jól esett hűsítő zamata.

- Nézd meg jól ezeket az eperszemeket, és válaszd a legszebbet! No, csak bátran! – kínálta ismét a tálat, de már közelebb tartotta hozzám, én pedig kiválasztottam a legnagyobb szamócát a tálból. Olyan finom volt és olyan édes.

- No! Most is nézd meg jól! Megint csak a legszebbet válaszd. – bíztatott tovább. - A következőt is nézd meg jól… mindig akad egy, ami a leg…, s ha a szamócát így eszed meg, a legédesebb jut osztályrészül, adj hálát az Földnek végül! – hálás szívvel néztem Füstös bácsira. Már nem CC volt a Citerás Cigány, hanem a legjobb barátom. Évekig tartott a barátságunk, megtanultam tőle citerázni, és még valami nagyon fontosat:

a következőt is nézd meg jól:

mindig akad egy

ami a leg…

s ha a szamócát így eszed meg

a legédesebb jut osztályrészül

adj hálát az Földnek végül!

A boldogság olyan...

Boldogan élni

Önzetlenül

Önzetlenül

Írta:Törő Zsóka

Nem tartalak

kalitkában,

szabad lehetsz,

mint a madár,

helyed itt van,

otthonomban,

két karom most

kitárva vár.

Repülj, szárnyalj

száz vidéken,

élményekkel

térj majd vissza,

énekeld meg

szépségesen,

lelkem minden

szavad issza.

Látod, lehet

így szeretni,

önzetlenül,

néma vággyal,

nem akarok

mást keresni,

felér ez a

boldogsággal.

Ribizlis - kosár

ENGYEL PÉTERNÉ ERIKA /ENE/ - FESTŐ - ALKOTÁSAI:

Ribizlis - kosár, olaj, farost

Gyümölcskosár

ENGYEL PÉTERNÉ ERIKA /ENE/ - FESTŐ - ALKOTÁSAI:

Gyümölcskosár

Hallani

Az ember csak egy test...

A világnak szüksége van

A világnak szüksége van olyan emberekre, akiket nem lehet megvásárolni, akiket köt az adott szavuk, akik a jellemet többre tartják a jómódnál, akiknek van véleményük és akaratuk, akik többek a hivatásuknál, akik nem haboznak kockáztatni, lehetőségeket megragadni, akik nem vesztik el egyéniségüket a tömegben, akik éppoly őszinték a kis dolgokban, mint a nagyokban, akik nem hajlandóak megalkudni a rosszal, akiknek törekvéseik nem korlátozódnak saját önző kívánságaikra, akik nem mondják, hogy azért teszik, mert mindenki ezt csinálja, akik hűek a barátaikhoz jó hírben és rossz hírben, ínségben és bőségben, akik nem hiszik, hogy a sikerhez vezető út a ravaszság, dörzsöltség és makacsság, akik nem félnek kiállni az igazságért, még ha ez nem is népszerű, akik nyomatékosan nemet mondanak, még ha az egész világ igent mond is.

- Ted Engstrőm -

Megbocsátod-é?

Dsida Jenő: Megbocsátod-é?

 Szél vagyok.

Megbocsátod-é,

hogy port híntettem égszínkék szemedbe?

Nap vagyok.

Megbocsátod-é,

hogy leperzseltem hófehér karod?

Ősz vagyok.

Megbocsátod-é,

hogy ingválladra tört levelet szórtam?

Fű vagyok.

Megbocsátod-é,

hogy megcsiklandtam rámtipró bokádat?

Víz vagyok.

Megbocsátod-é,

hogy áztattalak forró könnyesőben?

Árny vagyok.

Megbocsátod-é,

hogy véletlenül arcodra vetődtem?

Sorsom

SORSOM

Írta:Törő Zsóka

Valahol egy köztes

világ, miben élek,

nem vagyok még vesztes,

de jövőmtől félek.

Gazdagok közt szegény,

szegények közt gazdag,

életem egy regény,

mit Isten igazgat.

Boldog vagyok néha,

ez egy nagy ajándék,

sosem voltam léha,

jelenem nem játék.

Sorsom olykor kemény,

harcos alkat vagyok,

él bennem a remény,

boldogulni fogok.

Nem adom fel soha,

szebb lesz tán a jövő,

nem lehet mostoha,

van még bennem erő.

Nem jó, hogyha elfutsz,

küzdj, mint egy oroszlán,

változtatni te tudsz

saját magad sorsán.

A jobb világért

Most tudom csak,

Mindenkit at lehet verni...

A szeretet...

nyári zápor

István Bőr

nyári zápor

Mit is mondhatnék én a mai napra,

sötét felhők szálltak rá az ablakomra.

„Lóg az eső lába”, mondja a bölcsesség,

szomorú az ég, és teljes a szürkeség.

Kedvemet egy rigó éneke hozza meg,

egy közeli ágon vidáman ficsereg.

Azután hirtelen csend vesz körül minket,

megindul az égből ezernyi esőcsepp.

Madarak énekét elnyomja a zaja,

ablakpárkányomon ritmizál a koppja.

Hűs reggeli szélben falevél hintázik,

eső permetétől szép fényesre ázik.

Ázik a szomjas föld, elnyeli a vizet,

amott a szélben egy nyárfasor integet.

Kavarog a felhő, járja a környéket,

szaggathatná a szél ezt a sötétséget.

Lám, van egy kis remény, sötét felhők között

ég ragyogó kékje hirtelen beszökött.

És most elindul a sötét felhősereg,

kisüt a Nap lassan, sugara jó meleg .

Szép napot.

Kép: Gátfalvi Dani Mária

Mindenkinek az életében vannak

Mindenkinek az életében vannak olyan fordulatok, amelyek nehéz, drámai időszakot hoznak, mégsem járnak szükségszerűen az addigi életünk összeomlásával. Sokakat viszont a fizikai vagy pszichés megsemmisülés szélére sodor a körülmények végzetes, nem egyszer lavinaszerű változása, mert segítség, megértés nélkül kell szembenézniük vele.

Lakner Zoltán

Egy korszakot nem csak az jellemez, ki a miniszterelnök, mely pártok küzdenek egymással a választási győzelemért, mekkora a nemzeti össztermék, kik a legnépszerűbb sztárok, kikből válhatnak az ország leggazdagabb emberei. Az is meghatároz egy történelmi időszakot egy adott országban, hogy hányan vannak, hogyan élnek a szegények, és miként bánik velük a társadalom, amelynek a perifériájára szorultak.

Lakner Zoltán

Hogy a szerelmet....

Jobban figyelünk

Hauser

Hauser

Hauser

A tanítás öröme

A tanítás öröme

Írta:Törő Zsóka

Az életnek egyik legszebb hivatása

tudásra szomjazó gyermek tanítása.

Amikor először jön az iskolába,

kinyílik előtte a csodák világa.

Ahány gyermek, annyi külön személyiség,

rosszcsont, tündér, de mind már egy egyéniség.

Tudásuk hasonló szintre feltornászni,

értelmük kapuját ügyesen kitárni,

a te feladatod, ez a nehéz és szép,

felkelteni mindnek az érdeklődését.

Csodálatos érzés, hogy csak rád figyelnek,

kérdésedre gyorsan, okosan felelnek.

Szemükben megcsillan az értelem fénye,

ez a tanításnak legnagyobb szépsége.

Egyszerre mozdul meg írásra a kezük,

varázsszóra szinte rád tapad a szemük.

Még alig telik el az első pár hónap,

felfedezik ízét, erejét a szónak.

Gyorsan bővül bennük a tudás, ismeret,

isszák a szavaid. S mennyire élvezed!

Hálás szemük szinte megköszöni néked

a tudásban rejlő örömöt, szépséget.

Néha már úgy érzed, rajonganak érted,

közösen legyőztök minden nehézséget.

Amire végére értek a tanévnek,

tudásuk magasabb szintjére felérnek.

Hálás szülők sorban megköszönik neked

áldozatos munkád, féltő szereteted.

Fáj tőlük elválni, a szívedhez nőttek,

megkönnyezed mindig az elköszönőket.

Nyers kövekből fénylő gyémántot csiszolni,

sokféle gyermekből legtöbbet kihozni,

ez a tanításban a legnagyobb szépség,

a legszebb hivatás, nem fér hozzá kétség.