Bartha Ilona
Forgás
Bámulom a csillagokat
Ezernyi lámpását az égnek
Sejtelmesen ragyognak,
Mit üzennek nékem?
Nem jön álom a szememre,
A csodalátvány fogva tart,
Csak nézek a nagy semmibe
Ember nem jut oly messzire.
Az univerzum végtelen
Érzem,nem vagyok senki sem,
Egy magányos pont talán
A világegyetem szinpadán
Már hajnalodik,mikor lassan
A lámpások kialszanak
A felkelő nap elő bújik
Sugarai az árnyakat elűzik.
Az új nap elkezdődik..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése