2013. október 31., csütörtök
2013. október 27., vasárnap
Széles Kinga: Lemenőben
Lemenőben...
Szárad lelkén Nyár halála,
Még sem szürke palettája.
Ecsetjével vígan játszik,
Reggel dérrel parolázik.
Napsugárnak tüzes heve
Már a múlté, nincs ereje.
Szilaj csóva, szegény pára,
Porszem sem ül már hátára.
Bágyadt sugár, sápadozva,
Fáradtan dől ablakomra.
Tüzed s heved elvesztetted,
Szemem állja tekinteted.
Őszi Naphoz szóltam halkan,
Délutáni alkonyatban.
Széles Kinga
Poet.hu
2013. október 24., csütörtök
2013. október 22., kedd
Pócsa Józsefné: Futó bolond
Futó bolond
Sárgult levelek suttognak a fákról,
hegyről, völgyről, mesélnek a messzi
tájról.
Lent a völgyben, ott a főutcában,
valakik nászban, egy muskátlis
házban.
Zúg az erdő, zokog, visszhangzik egy
dal,
megcsaltál hűtlenül, szívem bele is
hal.
Új szerelmed, új reményekkel indul,
nem leszel boldog, hisz hazudozol
rútul.
Keresgéled szüntelen az új szerelmet,
futó bolond, szegény, őszülő fejed,
nem sokáig nyílik már a kikelet.
Ha lehullnak a fákról a levelek,
elfújja a szél s múlnak a rossz
emlékek,
elfeledlek, éljed kóborgó életed.
Pócsa Józsefné
Poet.hu
2013. október 20., vasárnap
Hogy hívják??
Hogy hívják??
> A nagymellű holland
háziasszonyt? - Melle Van De Bőven
> A spanyol tolvajt? - Lopez de
Futaztán
> A kínai szakácsot? - Váj Ling
> Kínaiul a Jánost? - Jan Csi
> A japán titkárnot? - Icuka
Magacuki
> A hülye japánt? – Ikunuku
> A kopasz japánt? – Hayasima
> A japán agglegényt? -
Maradoka Magamura
> A japán szexboltost? -
Sikosito Szadiruci
> A belga impotenst? - Van de
Logh
> A görög kártyást? - Namilesz
Teosztasz
> Röntgen úr feleségét? -
Röntgenné Ultra Ibolya
> Hogy hívják a nagyotthalló
macit? - M A C I !!!!!!!!!!!!
> Az elszegényedett
nőgyógyászt? – Méhenkórász
> Haláli bulit? - Kopor Show
> Lassú postást? – Levéltetű
> A népi fertőtlenítőszert? –
Folklór
> A görög szakácsot? –
Szarakoszt
> A görög pincért? - Abrosz
Tisztakosz
> Az arab basszusgitárost? -
Basszer Arafat
> Az arab ügyeletes orvost? -
Koffein Ampullah
> A kongói fényképészt? -
Tekincsa Vakumba
> A magyar amatőr
pornószínészt? Petting Elek
> A börtönbélyegzőt? –
Fogdapöcsét
> A messziről jött
hajléktalant? – Távcsöves
> A sivatagi kocsmát? – Porozó
> Einstein gyerekeit? -
Zweistein... .Dreistein. . ..
> Az afrikai buszvezetőt? - Bus
man
> Az álarcos rókakölyköt? –
Zorróka
> Ady Endrét a konditeremben? -
Body Endre
> A kövér néger énekesnot? -
Whitney Houstonna...
2013. október 19., szombat
Böjte Csaba:Ez élet aranyló porszemcséit akárhogy szorongatjuk,
A sötétség
a világosság hiánya. Nem lehet összetörni és kilapátolni az ablakon. Sokkal
egyszerűbb, ha meggyújtunk egy gyertyát. Tehát nem a rossz, a hiány ellen kell
küzdeni, hanem életre hívni a fényt, a saját életünkben és másokéban egyaránt.
Böjte Csaba
Ez élet
aranyló porszemcséit akárhogy szorongatjuk, mind kevesebb lesz belőle, és eljön
az a pillanat, amikor az utolsó aranyszemcse is, az utolsó nap is, az életünk a
tenyerünkből elsodródik. Én mindig azt mondom, az ember arra született, hogy
odaadja ezeket az értékeket valamiért, egy nagyobb értékért.
Böjte Csaba
Szuhanics Albert: Ez az ősz
Vaskó Éva : Őszi séta
Szuhanics Albert: Ez
az ősz
Ez az ősz, de
berondított,
minden szokást
felborított,
amit a nyár nekünk
adott,
s fékezi a kelő napot.
Ez az ősz hálátlan
vendég,
hosszabbra nyújtja az
estét,
hideg szelek
fújdogálnak,
ajkunkon bús dalok
járnak.
Ez az ősz most nem
hiányzott,
lelkünk örök nyárra
vágyott,
forró nyárra, fényes
napra,
harangszóra, vidám
papra.
Ez az ősz most igen
hideg,
bezárja a nyíló
szívet,
összehúzom a kabátom,
hisz borzongok, nagyon
fázom.
Ez az ősz most mégis
miénk,
bár nem kértük,
"jöjj közelébb!"
hűségesen megérkezett,
és arra kér, "add
a kezed!"
Ez az ősz most
kedvünkben jár,
sárga-barna-rőt a
határ,
gyümölcsöktől roskadt
asztal,
s bágyadt napsugár
vigasztal.
2013. október 18., péntek
Zelk Zoltán: Ez már az ősz
Sztopka Anna: Őszi erdő
Zelk Zoltán: Ez már az ősz
Ez már az ősz.
Itt-ott még egy tücsök
dalt próbál szegény, a füvek között.
Szakad a húr, szétfoszlik a vonó -
nem nótaszó ez már, de búcsúszó.
Ez már az ősz. Borzongva kél a nap.
Közelg a rozsdaszínű áradat.
Átzúg kertek, erdők, hegyek fölött -
elnémul a rigó, el a tücsök.
Mily korán jő, mily korán tör felénk -
hogy kortyolnánk még a nyár melegét!
Be üres is volt idén a pohár,
be hamar elmúlt ajkunktól a nyár!
S hallod, ők is, hogy szürcsölik a fák
az őszi ég keserű sugarát.
Hiába isszák, nem ad már erőt,
csügged az ág, sárgára vált a zöld.
Csügged az ág, ejti leveleit. -
Ó, ha az ember is a bűneit
így hullatná! s lomb nélkül, meztelen,
de állhatnék telemben bűntelen!
Dideregve didergő fák között
úgy tűrni deret, havat, vak ködöt,
tudni, tavasszal élni támadok. -
Nehéz a szívem. Mást nem mondhatok.
Dsida Jenő:Ősz
Dsida Jenő
Ősz
Mért van, hogy a
szívem
Csupa, csupa bánat?
-
Siratom halálát
A gyönyörű nyárnak.
Siratom halálát
A hulló levélnek,
Lassú hervadását
A virágos rétnek.
Siratom halálát
Égő forró
könnyel...
...Csicsergő
madárdal
Tavaszi virággal
Csak mégegyszer
jöjj el!
2013. október 17., csütörtök
Az életünk egy hosszú könyv,
Az életünk
egy hosszú könyv, lassan forgatjuk lapjait, és mindig csak előre nézünk, vajon
mit hoz a titokzatos következő fejezet? Ha eljutunk a könyv utolsó oldalához,
minden titok feltárul előttünk, nem érdekes többé. Kevés regényt akarunk az
utolsó oldal után még egyszer végigolvasni, legfeljebb lapozgatunk benne, egyes
fejezeteit, egyes részleteit kívánjuk újra átélni. De a részlet nem az egész,
nem a teljes valóság. Öröm és bánat, mint a világosság és az árnyék, nyomon
követik egymást.
G. Hajnóczy
Rózsa
2013. október 14., hétfő
Évszakom
Évszakom
Nekem az Ősz az
évszakom,
a lassú elmúlás.
Olyan, mint fáradt
szívnek az
utolsó dobbanás.
A könnyes búcsút
jelenti
a száraz falevél,
a szőlőtőke --
akkor is,
ha korhadt, már nem
él.
Utolsó üdvözlet
nekem
a vadludak dala.
A fagyhalált-halt őszirózsák
múló illata.
Olyan nekem az őszi
fény,
mint Neked egy
ruha.
Te élsz. De én már
nem leszek !
A sors ily mostoha.
Szerzője számomra ismeretlen!
Kamarás Klára :Komédiás
Komédiás
Porondra hát, az
oroszlán már éhes!
Egy krumpliorr, egy
kis mosoly, de édes...
Már csetlik
botlik... Milyen jó pofa!
Kihűlt a szíve,
vagy az otthona?
Felejtse el, míg
tart a csillogás!
Essen már hasra e
komédiás!
Ha végre, végre, a
függöny lehull,
üres a színpad,
nincsen fény sehol,
akin a néző méltán
röhögött,
reszketve sír a
színfalak mögött.
Kamarás Klára
Böjte Csaba az emberismeretről...
Légy
kíváncsi magadra! Te egy hihetetlenül értékes mobil vagy. Benned hatalmas
értékek vannak, és csak nyomogasd a gombokat, csodálkozzál rá: jé, én ezt is
tudom, ehhez is értek, azt is meg tudom tanulni. Most minden, mindenki azt
akarja, hogy te figyeljél rá... Én azt akarom, hogy figyeljél önmagadra, és
fedezd fel azt a virágot, gyümölcsöt, melyet kis magként beléd rejtett el a
teremtő
Isten.
Böjte Csaba
2013. október 13., vasárnap
Zsefy Zsanett: Nappal-őrző
Nappal-őrző
Hajnal hozza, s alkony kapja ölbe,
ne rejthesse senki se ökölbe,
jusson abból Északnak és Délnek,
ha csillagok éppen máshol égnek.
Hogyha rövid, megtoldja egy sóhaj,
szebb a nyár - de van, ki telet
óhajt -,
ám, ha hosszát épp elégnek látod,
nem kívánsz mást, csakis
szabadságot.
Mikor gondok a fejedre nőnek,
sietősre fogod, hogy legyőzzed,
de ha öröm köszönti a házad,
úgy szeretnéd, soká legyen nálad.
Alkony viszi, hajnal hozza másnap,
időt hagynak közben az alvásnak,
attól lesz szebb mindenkinek álma,
ha úgy tudja, újabb szép nap várja.
Zsefy Zsanett
2013. október 10., csütörtök
Oravecz Nóra: Nem kellenek nagy dolgok,
Nem
kellenek nagy dolgok, az apróságokban rejlik a varázslat. A varázslat az, ami
többé tesz, amit elő tudsz magadból csalogatni. A varázslat az, ami
mindannyiunkban ott van, és csak arra vár, hogy előjöhessen. A csodák, a
megvalósult álmok, na meg a hit... mind ott rejtőzik mélyen, csak arra várva,
hogy végre észrevedd, hogy a te életed is lehet más. Másabb, boldogabb, sokkal
jobb annál, mint amire vágysz. Csak tudod, a varázslat van akiben egy életre
elalszik a hittel, a reménnyel együtt, mert másokra hallgat. Elhiszi azt, hogy
nincsenek csillagok, meg színes buborékok, közben meg bárhol vehetsz
buborékfújót, és varázsolhatsz színeket az életedbe. Hiszen minden rajtad
múlik.
Oravecz
Nóra
2013. október 9., szerda
Kompromisszum vagy párharc?
Kompromisszum
vagy párharc?
Társadalmunk palettáján egyre kevesebb színes
családi eseményt láthatunk, már ami a házasságot és annak ,,örökké",
holtomiglan-holtodiglan tartó idejét illeti.
Ennek kezdi
átvenni a helyét a kötöttségek nélküli párkapcsolat, melyet szinte
következmények nélkül bármikor fel lehet rúgni. Mindezek ellenére a párkeresés
és a problémamentes, jól működő párkapcsolat utáni vágy továbbra is töretlen.
Van két
szó, amit szavakban, gyakorlatban egyaránt nem szeretünk használni:
kompromisszum,
lemondás.
A legtöbb
párkapcsolat egyik rákfenéje, ami megingatja az egymásba és a jól működő
párkapcsolatba vetett bizalmat, az a kompromisszumkészség hiánya.
Amikor
mindkét fél azt veszi a fejébe, hogy senki kedvéért nem akar megváltozni, sőt,
párja is
úgy fogadja el, ahogy van, mert ő is erre törekszik - lehetetlen helyzetbe
hozzák egymást.
Ezért is
keverik össze sokan a szabadságot a szabadossággal. Ha szabad vagyok, akkor
szabadon választhatok a jó és rossz között, utóbbinál viszont úgy akarok élni,
amivel nem csak másoknak, de önmagamnak is felelőtlenül, életveszélyesen
árthatok, s mindezt úgy, hogy azt hiszem, nem lesznek következményei! A
félrelépések is ebből táplálkozhatnak.
Ha olyan
fáradt vagyok, hogy nincs kedvem kenyeret venni, dönthetek úgy, hogy lefekszem
pihenni, a párom pedig vegye tudomásul, hogyha kenyeret szeretne enni vacsorára,
útközben álljon meg egy boltban bevásárolni. Lehet, hogy este kilenckor érkezik
meg, de ez nem számít,
mert én
ilyen vagyok. Vagy az, aki sokáig dolgozik, elvárhatja-e a párjától, hogy
esténként vacsorával fogadja, amit aztán a tv vagy számítógép előtt jóízűen
elfogyaszt?
Mindezt
anélkül, hogy megbeszélték volna. Csak mert az egyik fél így látja jónak.
Egyszóval:
ő ilyen, és senki kedvéért nem fog megváltozni, ebből adódóan a másikat
lelkiismeret furdalás nélkül belekényszeríti egy olyan helyzetbe, aminek -
elképzelései szerint - így kell működnie.
Olyan
világot alakítottunk ki magunk körül, amelyben a legtöbben hallani sem akarnak
kompromisszumról és lemondásról. Ennek hiányában állandó harcok, veszekedések,
mondvacsinált problémák keletkezhetnek. Amikor az üdítő kiborul az asztalon,
amikor nem tudunk megegyezni, ki menjen a szülői értekezletre (lehet ezért
látni ilyenkor sok ásítozó, unatkozó apukát?), amikor a másik nem úgy figyel,
ahogy szeretnénk, olyan gondolatok ébredhetnek bennünk, hogy lehet, nem jól
választottunk. Pedig semmi más nem hiányzott, mint megbeszélni,
ki, mikor
és miben tudna segíteni a másiknak - örömmel, szeretettel.
A
kompromisszum hiánya a párunk iránt érzett igazán mély szeretet hiánya,
önmagunk túlértékelése. Ha nem tudunk lemondani, áldozatot hozni a párunkért,
akkor nem tudunk
lemondani
önmagunkról sem. Végül olyanokká válhatunk, mint Nárkisszosz, aki annyira
beleszeretett önmagába, hogy szüntelenül magához akarta ölelni vízben
megpillantott tükörképét. Végül, mint virágszirom hullott darabjaira.
Az ölelés,
a csók, a mosoly, a biztató szavak akkor telnek meg élettel, és adnak igazi
melegséget, ha tudjuk, hogy olyan valakitől árad felénk, aki bármire kész
értünk, és akiért mi is bármire készek vagyunk. Egyszerűen csak azért, mert
szeretjük!
2013. október 5., szombat
2013. október 4., péntek
2013. október 2., szerda
Egy éve folyamatosan házasodik a pár
Egy éve
folyamatosan házasodik a pár
Körbeutazzák
a világot, és mindenhol összeadják őket a helyi szokások szerint, szinte
ingyen, de csak az utolsó lagzi lesz érvényes.
Egy fiatal
brit szerelmespár annyira odavan egymásért és az esküvőkért, hogy szerettek
volna harmincszor igent mondani egymásnak. Tavaly nyáron mindenüket eladták,
csak a Peggy nevű lakókocsijukat tartották meg, és azzal indultak világ körüli
útra, hogy mindenhol a helyi szokások szerint esküdhessenek meg.
Most 23
esküvőnél járnak és 15 országot pipáltak ki eddig, köztük Kolumbiát, Costa
Ricát és Perut, ezért már nem is akarnak megállni az eredetileg tervezett
harmincnál. ,,Az utazásunk célja, hogy megéljük, hogyan ünneplik más kultúrák a
házasságot - mesélte a férfi a Bridalguide nevű esküvői szájtnak. - Gondoltunk
arra is, hogy csak körbeutazzuk a földet, és megnézzük mások esküvőit, de így
jobb, mert mi is részt vehetünk a szervezésben, és biztosak lehetünk benne,
hogy egy tradicionális esküvőn veszünk részt."
Amint
megérkeznek az országba, a helyiek és a közösségi média segítségével toboroznak
embereket, akik segítenek nekik ingyen, vagy nagyon minimális összegekért
összehozni a szertartást. Az utazásukról blogot is vezetnek, ahol jegyet lehet
nyerni az utolsó esküvőjükre, ami már jogilag is érvényes lesz.
Dolgozni küldi gyerekeit a leggazdagabb édesanya
Dolgozni
küldi gyerekeit a leggazdagabb édesanya
A világ
egyik leggazdagabb embere kemény munkára fogja négy gyermekét.
A
milliárdos Gina Rinehart
Gina
Rinehart, Ausztrália leggazdagabb asszonya a Forbes-lista 29. helyezettje,
vagyona 17 milliárd dollárra rúg. A nő húsz évvel ezelőtt édesapjától örökölte
meg a súlyosan eladósodott családi bányászvállalkozást, ami mára a
legsikeresebb vállalkozások közé küzdötte fel magát, a nő pedig a
leggazdagabbak között foglalhat helyet. Nem véletlen hát, ha a megszerzett
vagyont nagy odafigyeléssel óvja - többek között a gyermekei elől, akiket a nő
édesapja még 1988-ban jelölt meg haszonélvezőként, írja az ausztrál hírportál,
a The Sydney Morning Herald.
Gina
azonban nem bízik tulajdon négy gyermekében, a bíróságon pedig azon akaratát
akarja keresztülvinni, hogy a Rinehart-vagyon felett egyedül ő rendelkezhessen.
A nő akkor állt elő ötletével, amikor a legkisebb gyermeke is betöltötte a
25-öt, a végrendelet értelmében ugyanis a négy gyermek ekkor lett volna
jogosult arra, hogy megkapja a vagyon rájuk eső részét. Az ércmágnás anya
szerint a vagyon felaprózódása és az örökség után kirótt adó ártana a cégnek.
Persze
ahogy az nagy pénz esetén megszokott, az ügy elfajult és keserű bírósági perré
dagadt, a nő három gyermeke ugyanis nem állt kötélnek, és nem támogatja az anya
szándékát. Egyedül legkisebb lánya mondott le az anyja javára.
Az ügy
kapcsán számos részinformáció is kiszivárgott, többek között az, hogy az anya a
kifizetés dátumát 2068-ra módosította - vagyis ekkor jutnának pénzhez az
utódai. Az anya és a gyermekek közötti e-mail váltás is napvilágot látott,
amiben az édesanya arra szólította fel gyermekeit, hogy saját - és persze a
vállalat - fejlődése érdekében kezdjenek el dolgozni, és hagyjanak fel a
henyélő életmódjukkal. Szerinte három gyermeke tökéletesen alkalmatlan arra,
hogy a vállalat irányításában felelősen részt vegyenek, soha egy percig nem
éltek és dolgoztak Ausztráliában. Nincs meg a kellő tudásuk, tapasztalatuk,
adottságuk és felelősségük, hogy a sikeres vállalat részesei legyenek. A
családi háború kapcsán már csak egy kérdés marad: vajon a négy teljességgel
alkalmatlan gyermeket ki nevelte?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)