Lemenőben...
Szárad lelkén Nyár halála,
Még sem szürke palettája.
Ecsetjével vígan játszik,
Reggel dérrel parolázik.
Napsugárnak tüzes heve
Már a múlté, nincs ereje.
Szilaj csóva, szegény pára,
Porszem sem ül már hátára.
Bágyadt sugár, sápadozva,
Fáradtan dől ablakomra.
Tüzed s heved elvesztetted,
Szemem állja tekinteted.
Őszi Naphoz szóltam halkan,
Délutáni alkonyatban.
Széles Kinga
Poet.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése