A KÉT NEM
A nő:
tetőtől talpig élet.
A férfi:
nagyképű kisértet.
A nőé:
mind, mely élő és halott,
úgy, amint
két-kézzel megfoghatod;
a férfié:
minderről egy csomó
kétes
bölcsesség, nagy könyv, zagyva szó.
A férfi --
akár bölcs, vagy csizmavarga --
a világot
dolgokká széthabarja
s míg zúg
körötte az egy-örök áram,
címkék közt
jár, mint egy patikában.
Hiába száll
be földet és eget,
mindég a
semmiségen át üget,
mert hol
egység van, részeket teremt,
és névvel
illeti a végtelent.
Lehet
kis-ember, lehet nagy-vezér,
alkot s
rombol, de igazán nem él
s csak
akkor él -- vagy tán csak élni látszik --
ha nők
szeméből rá élet sugárzik.
A nő: mindennel
pajtás, eleven,
csak az
aprózó észnek idegen.
A tétlen
vizsgálótól összefagy;
mozogj és
mozgasd s már királya vagy:
ő lágy
sóvárgás, helyzeti erő,
oly férfit
vár, kitől mozgásba jő.
Alakja,
bőre hívást énekel,
minden
hajlása életet lehel,
mint menny
a záport, bőven osztogatva;
de hogyha
bárki kétkedőn fogadja,
tovább-libeg
s a legény vérig-sértve
letottyan
címkéinek bűvkörébe.
Valóság,
eszme, álom és mese
úgy fér
hozzá, ha az ő köntöse;
mindent,
mit párja bölcsességbe ránt,
ő úgy
visel, mint cinkos pongyolát.
A világot,
mely észnek idegenség,
bármeddig
hántod: mind őnéki fátyla;
és végső,
királynői díszruhája
a
meztelenség.
Weöres Sándor