Baranyi Ferenc: Epiprológus

(Baranyi Ferenc (Pilis, 1937. január 24. – )

Baranyi Ferenc: Epiprológus

Boldog vagyok, hogy kortársa lehettem

Tersánszkynak, Ladányinak és néhány

hónapig József Attilának is.

Boldog vagyok, hogy láttam ezt a népet

kinyílni rom-hegyek csúcsán gyopáros

szívóssággal még rosszkedvünk telén is.

Boldog vagyok, hogy tanúja lehettem

annak a történelmi mozdulatnak,

mely azokat próbálta felemelni,

kiket porig alázott s megtiport a

századokon átcsörtető szegénység.

A háborúk, gazságok ellenére

nem szégyellem, hogy a huszadik század

költője voltam, amikor e földön

korántsem volt lángoszlop már a dalnok,

legföljebb rőzsetűz a melegedni

vágyó didergők millióinak

szolgálatában – ám sok köszönet

nem volt ezért azok között, akiknek

fárasztó volt a szent fa pengetése,

ezért gyújtóssá felaprítva önnön

pecsenyéjüket sütve eltüzelték.

Ki mondja meg, hogy kell-e rőzseláng ott,

hol hulladékot égetnek a pusztán?

Ki mondja meg, hogy mit tehet a költő

egy kiszámíthatatlan ezredévnek

legelején, hisz végét járja minden,

amiért érdemes volt verset írni!

Ki mondja meg, lesz-e porig lehajló

mozdulata még a történelemnek?