Hecz János Sándor
Selejtes széria
Az ember ma is csak apró porszem,
tudat benne, tán fel sem ébredett.
Nem volt képes tenni jót, s rosszat sem,
Így szólt az Isten: Alkoss gyermekem.
Téged szolgál itt a Földön minden,
hiszem képes vagy gondoskodásra.
Ne herdáld el e hatalmas kincset,
bízom benned, nem, bízhatom másra.
Én ott vagyok, nézz csak fel az égre.
Lásd Holdat, Napot, ezer csillagot.
Életedben, hozzám el nem érhetsz.
De tudd figyellek, én örök vagyok.
Ám hatalma egyre nőtt e lénynek.
Az Úr ajándéka nem volt elég.
Gátat ki vethet természetének?
Ő minden felett hatalmat remélt.
Kevesellte ingyen kapott kincset,
kapzsi lénye egyre többre vágyott.
Körülötte egyre pusztult minden,
leigázta az egész világot.
Aztán a világtól elfordulva,
kipusztította flórát, s faunát.
Mindent ami szép, durván feldúlva,
Majd kapkodhatott levegő után.
Nagyot csalódtam most benned ember.
Bár hagytam volna, hogy porszem maradj.
Teremtődnek benned kedve nem telt.
Ő simogatott és te csak harapsz.
Visszaveszek én ma tőled mindent,
ki érdemes rá, majd annak adom.
Elméd, tested van, de szíved nincsen.
Túl nagy teher voltál a vállamon.
2024.02.20.
