Találkozás

Heltai Jenő : Találkozás

 

El-elmegyek mellette némán,

Én nem nézek rá, ő se néz rám,

Hanem azért halkan, titokban,

A szívünk mégis összedobban.

 

Vérünk rég halott muzsikája!...

Emlékezünk egy régi nyárra,

Nevető szájra, könnyes szemre,

Valamikor volt szerelemre.

 

Hamar kihűlt sok balga vágyra,

Hamar elillant ifjúságra,

Gyér örömökre, sűrű bajra,

Valamikor szép szőke hajra.

 

Fehér-virágos almafákra,

Fekete, fájó éjszakákra,

Gúnyos, kegyetlen, buta szókra,

Utolsó csókra, első csókra.

 

Forró, sikoltó esküvésre,

Elfojtva égő szenvedésre,

Reménytelen vad búcsúzásra,

Azóta tartó néma gyászra.

 

Emlékezünk... s azt, amit érzünk,

Azt, amiért titokba vérzünk,

A szívünk legmélyére rejtjük

S egy óra múlva elfelejtjük.

 

Illusztráció : Daniel Hernández Morillo

A másik

Heltai Jenő : A másik

 

És szólt a nő:

"A hajam ében,

És lágyabb, mint a lágy selyem,

És itt a szívem közepében

Ujjong a boldog szerelem.

Tied a testem, tied a lelkem,

Te vagy az első, akit öleltem,

Boldog vagyok, mert a tied vagyok..."

S a férfi szólt:

"A másik elhagyott."

És szólt a nő:

"Piros az ajkam

És harmatosabb, mint a rózsa kelyhe,

És végigfut az üdvök üdve rajtam,

Mikor így tartasz forrón átölelve.

Szemem sötétebb, mint az égbolt,

Mikor a fergeteg zavarja...

Óh, mondd, a másik szintén szép volt?

Fehér a válla? Gömbölyű a karja?

Tudott-e súgni-búgni szintén,

Tudott-e édes csókot adni,

Meghalni karjaidba, mint én

És új gyönyörre föltámadni?

És lángolt, mint a nap? Szelíd volt, mint a hold?"

S a férfi szólt:

"A másik csúnya volt."

És szólt a nő:

"És mégis nappal, éjjel

Sóhajtva gondolsz vissza rája,

Amellyel az enyém nem ér fel,

Mi volt a titka, a varázsa, bája?

Miben oly nagy, dicső, elérhetetlen?"

S a férfi szólt:

"A másikat szerettem!"

Illusztráció : John Frederick Lloyd Strevens

Tudósok

 

A tudós szellemi munkájában nem csak a kor szavára hallgat, hanem személyes motivációkra is. E tekintetben a tudós éppen olyan, mint a többi halandó. A kor szükségletei csak a tudományos előrehaladás általános kereteit szabják meg. De a tudós mint egyén nem a korigényben lel élvezetre és kalandra, őt nem a kor szava serkenti magányos, éjszakába nyúló munkára. A tudós ugyanolyan személyesen érdekelt saját művében, mint a költő.

Jacob Bronowski

• 
  
• 
  

Általában

Azt a legnehezebb...

 

DUETT

DUETT

Orbók Ildikó fotója – Pethes Mária gondolata
*
Vajon mennyi özönvíz kell ahhoz,
hogy kimossa belőlünk a gyűlöletet
és megtanuljunk őszintén szeretni?
És mennyi járvány, szenvedés kell,
hogy tisztelni tudjuk egymást?
És mennyi háború kell még, hogy
a romok alól föltámadjon a béke?
És mennyi hurrikán, cunami kell
ahhoz, hogy önzetlenül segítsünk
azokon, akik fedél nélkül maradtak?
És mennyi istencsapás, hogy emberré
váljunk egyáltalán?
 

Ha sirni látod...

 

Hagyd megtörténni

 

Tanulni s alkotni

Tanulni s alkotni anélkül, hogy ezért ismertséget, elismerést, vagy pénzt várnánk, állandóan figyelni a belső hangra, amely piszkál és uszít minket, nyugtot nem hagy, s éjjel ver föl, hogy üljünk az asztalhoz, v Tanulni s alkotniagy a zongorához és írjunk-zenéljünk, még akkor is, ha ezzel környezetünk idegeire megyünk: ez talán a legnagyobb csoda, amely a művészeket, az igazi intuíció felszentelt papjait megkülönbözteti a többiektől, s ezért van, hogy a művészek és írók gyakorta különcnek tartott életmódja alkati életmód - a művészi munka feltétele.

 

Varnus Xavér

Tudod-e, mit teszel?

 

Baranyi Ferenc : Tudod-e, mit teszel?

Mikor csalóra adod a voksod:

tudod-e, mit teszel?

Mikor a karvalyt hattyúnak mondod:

tudod-e mit teszel?

Mikor sugárként hódolsz a ködnek:

tudod-e mit teszel?

Mikor nem sírsz, ha másokat ölnek:

tudod-e mit teszel?

Mikor gyáván vagy színlelve tapsolsz:

tudod-e mit teszel?

Mikor botlás csak, hogy igazat szólsz:

tudod-e mit teszel?

Mikor mosolygod csak, ami sanda:

tudod-e mit teszel?

Mikor süketvak vagy készakarva:

tudod-e mit teszel?

Mikor nem hallod kételyedet meg

s nem nézed azt, mi kínos szemednek:

tudod-e mit teszel?

Ha tudod – sírig élj megvetésben.

Ha nem – megbocsát Isten.

 De én nem.

HA tizenöt évet

Ámitás nélkül

A muzsika

Csak szólok

Jenny Joseph : Csak szólok

Ha öregasszony leszek, lilát fogok hordani

Piros kalappal, ami nem illik hozzá és nem is áll jól.

Brandyre és nyári kesztyűre költöm a nyugdíjam,

És szatén szandálra, de azt mondom, vajra sem telik.

Simán leülök a járdaszegélyre, ha elfáradok

És a boltban felfalom azokat a kis kóstoló falatkákat, és megnyomom a vészcsengőket

És végighúzom a botomat a kerítéseken

És bepótolom, amit kihagyott az a józan fiatal lány

Papucsban csoszogok kint az esőben

És leszedem mások kertjében a virágokat

És megtanulok hegyeset köpni.

Akkor már hordhatsz szörnyen ronda felsőket, elhízhatsz,

Betolhatsz egyben három kiló kolbászt

Vagy ehetsz egy héten át csak kenyeret savanyú uborkával

És tollakat és ceruzákat és söralátéteket és más izéket gyűjthetsz mindenféle dobozokban.

De most még olyan ruhákat kell hordani, amikben nem ázunk bőrig

És kifizetni az albérletet és nem káromkodni az utcán,

És persze jó példát mutatni a gyerekeknek,

Vacsorára hívni a barátokat és elolvasni az újságokat.

Várjunk… nem kellene gyakorolnom egy kicsit már most?

Hogy az ismerőseim ne boruljanak ki és ne lepődjenek meg túlzottan,

Ha hirtelen öregasszony leszek és lilát kezdek hordani.

Fordította : Molnár Adél

Fotó : Google Art

HAUSER - May It Be