Oravecz Nóra:Aki ismer, az rád néz és tudja.

Aki ismer, az rád néz és tudja. Tudja, ha fáj, hogy szétszakadtál legbelül, tudja minden szó nélkül, ha nem, és azt is, hogy mikor rejted több kilónyi festék mögé az arcodat. Hogy mikor takargatsz valamit, vagy épp rejted el magad úgy, hogy még véletlenül se jöjjön rá senki sem arra, hogy baj van. Méghozzá nagy. De azt nem kell mindenkinek tudnia. Miért is kellene. Úgysem tudnának mit kezdeni vele, hiszen neked kell megoldanod, talpra állnod, meg minden. Nekik úgyis csak egy hiszti lesz a sok közül. Miért is lenne más. Közben meg nem az. Köze nincs a hisztihez. De ezt csak az ismerheti, aki benned van. Akit beengedtél, és nem az előszobában váratsz. Belőlük meg kevés van.

Oravecz Nóra

Serfőző Simon:Ezt a szerelmet minek szeressem?

A sors nem esély.

Oravecz Nóra:Addig, amíg többet akarsz

katt a képre

Addig, amíg többet akarsz és nem elégszel meg annyival, amid van, addig változhat az életed... és tudod mit? Változni is fog. Csak jobb lehet. Csak hidd el, hogy megérdemled. Hidd el, hogy neked is lehet jobb, mert miért ne, csináld és ne kérdezősködj. Húzzál előre, oda, ahova érzed, hogy menned kell. Ne foglalkozz semmivel, csak élvezd az utat. Talán ez a legnehezebb. Mosolyogni akkor is, amikor legszívesebben feladnád az egészet. Mosolyogni, miközben hullanak a könnyeid. Elfogadni, hogy az élet edz, és nem ellenkezni. De menni kell. Nem feladni, mosolyogni, harcolni, leginkább magaddal, és hinni. Hinni mindig, mert semmi sem történik véletlenül. Minden téged szolgál, ha hiszed, ha nem. És tudod mit? Csak ez számít.

Oravecz Nóra

Kovács Attila (zeropage):Hóesés

katt a képre

Hóesés

Azt hittük, hogy vége van már,

s nem lesz hó a télen,

de most megint esni kezdett,

befed mindent szépen.

A lámpafénynél megcsillanó

hópelyheket látom.

Fürge táncuk gyönyörű szép;

Olyan, mint egy álom.

Sapkát, kesztyűt vesz mindenki,

nyaka köré sálat.

Szépen lassan fehér lepel

takarja a tájat.

Talpam alatt ropogás kél

a szűz hóba lépve.

Bizony a télnek is megvan

a maga szépsége.

Kovács Attila (zeropage

Zsigmond Tibor:Téli Emlék

katt a képre

Téli Emlék

Lágy hó szitál

Komor téli tájon,

Minden utca kihalt

E hűvös délutánon.

Egy földre hulló pehely

Megpihen a szélben,

Bármerre is nézünk

Körül fehér minden.

Nyugalom száll alá

A behavazott tájra,

Rá sem lehet ismerni

Az út menti fákra.

Közelít az este

Fáradt már a szél,

Zord téli éjszakán

Nyugovóra tér.

Elcsendesül minden

A nyugalmat érzem,

És az otthon melegében

A téli tájat nézem.

Zsigmond Tibor

Luca Di Julvio: Tudod mi a szerelem? (...)

Susan Sontag: Minden emlékezet egyedi,

Minden emlékezet egyedi, reprodukálhatatlan - az adott személlyel együtt meghal. Amit kollektív emlékezetnek neveznek, az nem emlékezés, hanem megállapodás: úgy döntünk, hogy ez meg ez fontos, e szerint a leírás szerint történt meg a dolog, a képek pedig elménkbe rögzítik a leírást.

Susan Sontag

Osho: Ha szereted magad,

Ha szereted magad, meglepődve tapasztalod, hogy a többiek is szeretnek. Senki sem szereti azt, aki még önmagát sem képes szeretni. Ha te magad képtelen vagy szeretni magadat, ugyan kitől várhatnád el, hogy megpróbálkozzon ezzel? És aki nem szereti magát, az nem maradhat semleges sem. Ne feledd, az életben nem létezik semlegesség! Ha valaki nem szereti magát, az biztosan gyűlöli magát - az élet nem ismeri a semlegességet. Az életben mindig választani kell. Ha nem szeretsz, akkor nem maradhatsz egyszerűen ebben a szeretet nélküli állapotban. Nem. Akkor gyűlölnöd kell! Aki pedig gyűlöli magát, az rombolni fog. Önpusztító lesz. Aki gyűlöli magát, az mindenki mást is gyűlölni fog - dühös lesz és erőszakos, szüntelen haragban mindenkivel. Aki gyűlöli magát, hogyan is remélhetné, hogy a többiek szeressék?

Osho

Mikszáth Kálmán

Gyárfás Endre: Holnap bál lesz,

Az érzelmek világa

Szenvedünk, küzdünk, harcolunk és félünk,

nincs más választásunk, hisz e világban élünk.

Szeretünk, bánkódunk, bizonytalanok vagyunk,

az élettől, s a sorstól vajon még mit kapunk?

Mindenkinek megvan a maga gondja-baja,

egyiknek kemény az élet, a másiknak meg laza.

Álmok, vágyak kísérnek bennünket utunk során,

sokszor későn "ébredünk", máskor meg túl korán.

Magány, meg nem értés, megcsalás és bánat,

a fájdalom mely ér, nagyon, de nagyon fájhat.

Csalatkozunk, becsapottak vagyunk, ám hiába

kiáltjuk keserűségünket szerte a világba.

Nem segíthet rajtunk senki, nekünk kell magunkon!

Erős akarattal túl tudunk lépni a legtöbb bajunkon.

Történjen bármi, életünk legyen akármilyen kemény,

egy dolog sose hagyjon el minket, mégpedig a remény

Kiss Gyula Nagyúr

Forr.:Poet.hu

Cicero

Fazekas István:Vajon vannak-e még a mai magyar politikai életben

Vajon vannak-e még a mai magyar politikai életben, de egyáltalán a közéletben olyanok, akik bűntelenül és tisztán akarnának élni, akik meggondolják tetteik helyességét és következményeit, akik nem szeretnének részesévé válni az elhibázott rendszerváltás bűneinek és tévedéseinek?

Fazekas István

Nathaniel Hawthorne:Ha egy kemény, hideg szívű ember (...)

Ha egy kemény, hideg szívű ember (...) ritkán vagy sohasem néz lelke mélyére, és makacsul a közvélemény tükrében csillogó érdemei alapján ítéli meg önmagát, alig-alig juthat igazi önismeretre, csak úgy, ha elveszti becsületét és minden vagyonát.

Nathaniel Hawthorne

Lelkünk sebeit...

Zelk Zoltán: Téli fák

Sokféle tekintet létezik.

A gyermek olyan mint a tükör.

Kányádi Sándor: Csendes pohárköszöntő újév reggelén

Csendes pohárköszöntő újév reggelén

Nem kívánok senkinek se

különösebben nagy dolgot.

Mindenki, amennyire tud,

legyen boldog.

Érje el, ki mit szeretne,

s ha elérte, többre vágyjon,

s megint többre. Tiszta szívből

ezt kívánom.

Szaporodjon ez az ország

Emberségbe', hitbe', kedvbe',

s ki honnan jött, soha soha

ne feledje.

Mert míg tudod, ki vagy, mért vagy,

vissza nem fognak a kátyúk...

A többit majd apródonként

megcsináljuk.

Végül pedig azt kívánom,

legyen béke.-

Gyönyörködjünk még sokáig

a lehulló hópihékbe'!

Kányádi Sándor