Radnóti Miklós: Június

június 01. Radnóti Miklós: Június

Nézz csak körül, most dél van és csodát látsz,

az ég derűs, nincs homlokán redő,

utak mentén virágzik mind az ákác,

a csermelynek arany taréja nő

s a fényes levegőbe villogó

jeleket ír egy lustán hősködő

gyémántos testű nagy szitakötő.

Mindennapok

Telnek-múlnak a pillanatok, az idő gyors villanásai. Mégis ezeknek a pillanatoknak lehet a legmélyebb hatásuk az életünkre. Vagy megragadjuk és a saját hasznunkra fordítjuk, vagy elszalasztjuk őket. Úgy hiszem, azok a pillanatok maradnak velünk a legkitartóbban, amiket elhalasztunk, mert a megbánás olyasmi, ami soha nem hagy el minket.

B. N. Toler

Hol tudom azt feldolgozni,

Mért van az...

Azok közül...

Farkas Éva: Falak nélkül

Farkas Éva

Falak nélkül

Ne félj kedves a boldogságtól,

Akadnak őszinte szavak,

Engedd, hogy elvarázsoljon,

Néha-néha egy pillanat.

Egy puha kéznek érintése,

Kezedben soká megmarad,

S ha megosztod a gondjaid,

Neked majd kevesebb marad.

Arcodra mosolyokat rajzol,

Melegíthet a gondolat,

Hogy soha nem vagy egyedül,

Mert megtaláltad társadat.

Jó, amikor nem kell keresni,

A mondatokat, szavakat.

Egy pilleszárny simogatás,

Lebonthatja a falakat...

Minden azon múlik,

Lehet rosszul is szeretni...

Lehet rosszul is szeretni...

Igen, lehet. Nem hiszed? Pedig így van. Ha úgy szereted a másikat, ahogyan neked jó. És nem neki. Ha nem figyelsz rá, nem nézed azt, hogy mire vágyik, mit mond a lelke, mi okoz neki jó érzést. És lehet, hogy te egészen mást akarsz adni neki. Ölelést apró kézfogás helyett, szavakat csend helyett, szomorúságot mosoly helyett. Igen. Ez a titok. Meghallgatni a másikat... figyelni rá. Meglátni, mire van szüksége. És azt adni neki. Ez a szeretet.

A jó szeretet.

Csitáry- Hock Tamás

Túrmezei Erzsébet- Pünkösd után

József Attila 1923. máj. 18.:Pünkösd előtt

Pünkösd előtt

Szent, éhes lelkem, pünkösd ünnepére,

Mint jóllakott túzok, magadba hullva

Feledd, hogy büszke, forró szárnyadat

Cibálja, tépi vének irigy ujja.

Hiszen tudod már mi a Végtelenség:

A Végtelenség az a magyar bánat

S hiába vergődsz haló hattyúként,

Szomorúbb lélek búsul majd utánad.

Ha idejöttél, tündökölj s dalolj csak,

E végtelen vízen büszkébben ússzál

S csudáljanak, hogy méltóbban repül

Zilált szárnyad az égi Sziriusznál.

Szent vagy s ha mégis lenyilaz az Éhség,

Mint vadludat rozsdás vessző találja,

Ne sírj, dalold el híres éneked,

Hogy nyögve várjanak újabb csodára!

József Attila 1923. máj. 18.

Világ

Az ember elutasítja a világot abban a formájában, amilyen, de nem törődik bele, ha vissza kell vonulnia a világból. Az emberek ragaszkodnak a világhoz, és többnyire nem óhajtják elhagyni. Eszük ágában sincs elfeledkezni róla, ellenkezőleg, épp azért szenvednek, mert ők a világ különös polgárai, számkivetettek, nem birtokolhatják eléggé a világot.

Albet Camus

Szenvedés

A nagy lélek olykor nem a fájdalomtól rémül meg, hanem attól, hogy elmúlik a fájdalom. Osztályrészünk ugyan nem a kimeríthetetlen boldogság, de a hosszú szenvedésünk legalább sorssá állna össze. Ám nem így történik, és egyszer legkeservesebb kínjaink is megszakadnak. Egy reggel, a reményvesztettség hosszú napjai után, elfojthatatlan életvágyunk jelzi, hogy minden véget ért, a szenvedésnek sincs több értelme, mint a boldogságnak.

Albert Camus

Mater Dolorosa

Ez a világ elmekórház

Valaki egy széket tolt oda,

Valaki egy széket tolt oda, és ő leült a székre. És arra gondolt: le kellene festeni mamikát. És arra gondolt: lefestettem az életben száz és száz asszonyt, de mamikát soha. Miért? Miért, hogy éppen a legkedvesebbet, a legszebbet nem? Miért? Az ember annyi mindenre gondol az életben, csak arra nem, ami fontos. Az ember képeket fest, mindenről, mindenkiről, csak éppen arról nem, aki a legtöbb, aki a legfontosabb, aki a legszebb. Miért?

Wass Albert

Virágom leteszem

Virágom leteszem

Drága Édesanyám, nagyon fáj a lelkem,

nem mondtam elégszer, mennyire szeretlek.

A szívem szomorú, fájdalommal teli,

mert nem tudlak Téged többé megölelni.

Soha már nem tudom megköszönni Néked

lelkednek jóságát, s a sok szeretetet.

Összeszorul torkom, patakzik a könnyem,

remegő kezekkel virágom leteszem.

Fakas Anna