2013. szeptember 30., hétfő
Szabó Lőrinc: Pannón ősz
Szabó
Lőrinc: Pannón ősz
Ősz
van, a régi, a tavalyi ősz
s
e furcsa ősz egészen megbüvölt.
Tetszik
nekem. Szétnézek, látom a
roppant
hervadást, de nem keserít,
és
nem bánom, hol végzem utamat.
Nem
értem a világot; azt hiszem,
nincs
célja; – mért is volna? – és ami
értelmet
magam képzelek belé,
sose
több, mint maga a létezés.
Ősz
van… Szép ősz… A jókedvű rigók
torkából
még az augusztus rikoltoz
s
itt-ott nagy lepkék villognak: olyan
egy
a születés és az elmulás,
mintha
csak ruhát cserélne a Föld,
mintha
a csere volna csak örök…
Ősz
van… Nem az ősz: az benne a fontos,
hogy
van!… A szél könnyelmű suttogása
ős
legendákra tanítja az erdő
figyelmes
bokrait és századok
óta
köztünk kisértő szellemek
fájdalmát-örömét
mesélgeti…
Ősz
van!… Az évek szele csöndesen
hordja
a sírokra a feledést…
Párás
a fény… Szárazabb zajjal csúsznak
egymáson
a tó hullámai… De
fáradhatatlan
felhők görgetik
az
égen lomha lavináikat…
Ősz
van! Szép ősz!… Ősz minden változás:
szent
dolog az ősz! – kiáltom, s ime,
sziklasötét
barlangja hűvöséből
előbúvik
a szakállas szatír
s
a napsütötte pannón dombokon,
barátként
mellém heveredve, némán
hallgatja
az öregedő napok
lombzörgető,
fáradt lépéseit.
2013. szeptember 29., vasárnap
Pásztor Piroska: Köszön a nyár
Pásztor Piroska: Köszön a nyár
Az ősz oson ágról-ágra
és a tájra száz színt lehel,
pompázik a fáradt sárga
bíborszínű levéllepel.
Platán rázza dús üstökét,
ring, száll a sok száraz gyermek,
ők, kik itták a Nap fényét,
rőt szőnyegben lesznek egyek.
Gesztenyéknek tüskés ágya,
többé nem véd, nem oltalom,
szelíd barna szemek fázva
gurulnak szét az avaron.
Hideg az éj, harmat fénylik,
Nap ereje is fogytán már,
fáradt, bár még fel - fel izzik,
elbúcsúzik, köszön a nyár.
Reviczky Gyula: Itt hagytál, mint levél az ágat,
Itt hagytál, mint levél az ágat,
Erdőt a vándormadarak,
Elvitted mosolyod sugarát
És szívem árva, bús maradt.
Sohajtok érted s úgy siratlak,
Hogy a szivem majd megreped,
Ezentúl én már mint az ősz, csak
Szomoru, gyászos nő leszek!
Reviczky Gyula
2013. szeptember 28., szombat
Anthony de Mello a türelemről
Azt
gondoljuk, a világot akkor lehetne megmenteni, ha elegendő jóakarat és türelem
lenne. Ez azonban tévedés. Ami megválthatja a világot, az nem a jóakarat és a
tolerancia, hanem a tiszta gondolkodás. Mi haszna lenne a türelemnek, ha közben
meg vagy arról győződve, hogy neked van igazad, s mindaz, aki nem ért veled
egyet, tévedésben él? Ez nem türelem, hanem leereszkedés. Az pedig nem a szívek
egységéhez, hanem megosztottságához vezet, mert feljebb képzeled magad a
többinél. Ez a pozíció pedig magasabbrendűségi érzethez vezet, a szomszédaidban
pedig neheztelést szül; s ez további türelmetlenséget.
Anthony de Mello
2013. szeptember 27., péntek
Váci Mihály: Semmi az egész
Váci Mihály
Semmi az egész
Várom, hogy
visszatérj,
szótlan szemembe nézz,
mosolyogj szomorún:
- Semmi az egész!
Semmi az egész .
Minden volt - ennyi
lett!
Vezess már haza engem.
Szorítsd a kezemet.
Éjjelenként majd néha,
ha erősek leszünk,
amit remélni kellene
- arra emlékezünk.
Kamarás Klára: A FÁK ALATT
A FÁK ALATT
A fák alatt, közel a házhoz
Így szólt a férfi asszonyához:
Tudd meg, te vagy az életem,
Te vagy a sóm , a kenyerem.
Hűs hajnalom, munkás napom,
Hazavezérlő csillagom :
Tövisek között áfonya!
Ha nem lennél, engem ki várna?
Te vagy a lelkem téli álma,
De Ő ...a tavasz mámora !
Kamarás Klára
2013. szeptember 26., csütörtök
Nyisd ki a szemed!
Nyisd ki a
szemed!
A házassági évfordulójuk volt aznap. Emily a
férjét, John-t várta otthon, hogy ünnepelhessenek.
A dolgok,
amióta megházasodtak megváltoztak. Az ő kapcsolatuk, amolyan ,,nem tudok élni
nélküled" típus volt. Olyannyira átalakult köztük a viszony, hogy minden
apróságon összevesztek. Ezek a veszekedések egy idő után már mindkettejüket zavarta.
Emily,
miközben férjét várta, azon töprengett, vajon elfelejti-e John, hogy milyen nap
is a mai. Amint csengettek, már rohant is az ajtóba izgatottan.
A férje
állt vele szemben, mosolyogva, kezében egy csokor virággal.
Aznap este
újra átélték a régi szép időket. Hangulatos vacsora kettesben, pezsgő,
összebújás. Mind ez egyetlen kis vita nélkül. Emily úgy gondolta, jó lenne most
bocsánatot kérnie a sok, apró csipkelődésért, és egyben megbeszélni ezt a
helyzetet, de el hessegette ezt a gondolatot, mondván ne rontsuk el az estét.
Ráér ez holnap is.
A tökéletes
befejezése az estének, hogy ölelkezve, egymás karjaiban aludtak el.
Hajnal 2
óra, a telefon csörög. Emily gyorsan kapta magát, nehogy férje felkeljen, és
felvette.
,,Igen
tessék?"
,,Sajnálom
hölgyem, hogy ilyenkor zavarom, de baleset történt a vasúti síneknél, és az
autóban, amelyik összetört egy halott férfinél egy pénztárca volt. Ezek alapján
jutottunk el az Ön elérhetőségéhez. Ez John Cassle telefonja?"
,,Igen"
,,Ez
esetben meg kell kérnem, hogy fáradjon be a kórházba, hogy azonosítani tudja a
férjét."
Emily
ledöbbent. De hiszen a férjem itt fekszik mellettem az ágyon, ő nem lehet, nem!
Amint ezek megfordultak a fejében az ágy felé fordult, de az üres volt. John
sehol. Könnyek törtek elő a szeméből, megszólalni sem tudott. Miért nem kértem
tőle bocsánatot? Miért nem beszéltem meg vele azt a sok veszekedést? Miért nem
mondtam el neki, hogy én mindvégig nagyon szerettem és hogy sajnálom? Miért?
Miért? -zajlott le benne másodpercek töredéke alatt.
Ekkor a
fürdőszobából halk zaj hallatszott ki. Az ajtó kinyílt, amin a férje lépett ki.
,,Drágám te
ébren vagy? Ki hívott ilyen későn? ,,
Emily
megkönnyebbülve, de még mindig szótlanul.
,,Nem is
mondtam neked, de úgy néz ki ma ellopták a tárcám, hacsak nem hagytam bent az
irodába."
Sose
felejtsd el!
Az élet nem
ad második esélyt! Ne vesztegesd el az idődet! Nem lehetsz benne biztos, hogy
akit szeretsz, az holnap is melletted lesz még, és lesz még esélyed elmondani
neki mit érzel!
Bánj, ennek
a történetnek a tanulsága alapján úgy a szüleiddel, barátaiddal, kedveseddel és
mindenki mással, hogy a holnap már nem biztos!
2013. szeptember 25., szerda
2013. szeptember 23., hétfő
Pál Anna Klaudia : Az Élet a legnagyobb tanár!
Az Élet a
legnagyobb tanár!
"Sokszor volt,
hogy az Élet engem is bántott...
Olykor adott...
máskor elvett minden egyes álmot
Sokszor volt, hogy
én is hatalmas pofonokat kaptam..
Néha volt ki
vigasztalt. máskor egyedül maradtam
Sokszor volt...
hogy újra és újra fel kellett állnom..
Mikor a fájdalom
ereje túl ment minden határon
Sokszor volt, hogy
nem azt érdemeltem, amit kaptam...
Soha semmi mást...
csak boldogságot akartam...
Hibáztam én is..
volt, hogy elmenekültem onnan...
Volt, hogy
nevettem... vagy elbújva sírtam titokban
Sokszor nem
találtam Önmagam.. kerestem a választ
Felnéztem az égre,
s térdre borulva kerestem a támaszt
Az Élet a
legnagyobb tanár! Megtanít emberré válni..
Csak nevetni kell
az akadályon! S nem meghátrálni...
Megtanít a
könnyekre, a bánatra, megtanít félni..
Megtanít a
magányra, s megtanít örökké remélni..
Viszont megtanít
arra is, hogy elbuknak a gyengék...
Mert akárhogyan is
szeretném, sehol sincsen menedék
Ezért szembenézek
bármivel, mosollyal az arcomon..
S csak hinnem
kell... túl leszek minden egyes harcon "
( Pál Anna Klaudia
)
Clive Staples Lewis, idézet
Célozd meg a mennyet, és ráadásként
megkapod a földet is. Célozd meg a földet, s egyik sem lesz a tiéd.
Clive Staples Lewis
Baranyi Ferenc: Roskadó alázat
Baranyi Ferenc:
Roskadó alázat
Az apró hallgatások
csönddé hatalmasultak,
csak te lehetsz a
vétkes, ha majd talán megunlak,
hol már az a hiú
láz, mi színes-lenni sarkallt?
Elmaradtak a
csokrok, a sarki málnafagylalt,
nem várod el te sem
már, mit úgyis elfelejtek:
a semmiség csodáit,
a kéretlen figyelmet.
Szeretlek. Biztos
így van, mert félek néha tőled,
hogy elveszíted
egyszer mindent-bíró erődet,
hogy felbőszít a
vakság, mely téged meg se látva
űz nálad
haloványabb heveny-nők mámorába,
és lázadón ragyogsz
fel, mert fájni fog, megértem,
nagy fények
birtokában - maradni észrevétlen.
Mert szép vagy,
mint a vadvíz színéről gyűrűző nesz,
melyből a partra
érve nyugalmas esti csönd lesz,
mely fel sem
fogható már, még sóhaját se hallod,
csak titkos
lebbenését érzékelik a partok.
Szép vagy, akár a
csöndben a rezzenéstelenség,
és mint borús
szemekben a könnybe-bújt meleg-kék,
és szép, akár a
lelkem legmélyében fakadt dal,
amit magam se
hallok és mégis megvigasztal.
De hallgattál az
első csokor-elmaradásnál,
és hallgattál az
első kijózanult varázsnál,
nem kérdeztél, ha
kérdést olvastam a szemedből,
csak hallgattál
szorongva. Féltél a felelettől.
S törődött
hallgatásod csönddé hatalmasult már,
Jaj, nem lehet
szerelmünk korán ősszé fakult nyár!
Vívj ellenemre
harcot, ahol megküzdve érted,
vér-áldozásaimból
derül ki: mennyit érek,
hidd el: téged
silányít a roskadó alázat,
tüzeiddel gyötörj
meg, mint sorvadót a lázak,
a lappangó bajoknál
tisztább a látható kór:
jobban küzd a
gyógyulásáért,ki sír a fájdalomtól.
Oravecz Nóra: az életről gondolata
Thorma János: Dombon ülő nő
Ott
ülhetsz a pillanatban éberen, hiheted, hogy tudod, hogy mi zajlik körülötted,
mindig lesz olyan perc, amikor elveszíted a fonalat, és beleülsz abba, amiben
mindenki él. Akkor aztán bosszankodsz majd mindenen, még azon is, ami téged
szolgál, hiszen hogyan is értenéd akkor. Az Élet tudja, hogy mikor kell lépnie,
megvédenie, kikerülnöd valamit, ami nem tartozik hozzád. Nem enged oda, ahol
nagyon nem kell ott lenned. Olyan gátakat rak eléd, amit képtelen vagy átlépni.
Oravecz
Nóra
2013. szeptember 22., vasárnap
Oravecz Nóra: Emberismeret
Teljes az, aki ember,
akinek érzései vannak. Aki mer hibázni, és nem sírni felette, hogy Úristen,
most mi lesz. Mi lenne, megy tovább, és harcol, addig, amíg el nem éri a
célját. (...) Tudja, hogy mit akar az élettől, és hogy mennyit várhat el
magától. Nem a festék, vagy a ruha teszi vonzóvá, hanem a fellépése: ragyog,
tündököl, képtelenség elmenni mellette. Tisztában van azzal, hogy butaság a
tökéletest keresni, mert olyan nincs. Olyan viszont van, amikor találsz
valakit, aki elfogad úgy, ahogy vagy. Hiszen legbelül valójában mindannyian
arra vágyunk, hogy azért szeressenek, amilyenek vagyunk. Érezni, hogy
"elég az, ami vagyok".
Oravecz Nóra
Oravecz Nóra: A szeretetről
A szeretet a földön
tart, és nem hagyja, hogy rosszul dönts. A szeretet támogat, erősít, felemel,
az utadon tart - ha őszinte. Hagyd, hogy megtaláljon az, ami segít és nem
hátráltat. Ahhoz, hogy jöjjön, bizony sokat kell dolgozni - leginkább magadon.
(...) Retteghetsz egy életen át, vagy elhiheted, hogy nincs igazi szeretet.
Hogy nincs olyan, hogy valaki érted mindenre képes. Akkor majd azt kapod. Ha
meg nem alkudsz meg, akkor valami teljesen mást. Valami igazán értékeset,
hiszen létezik az a tekintet, az a bánásmód, az az ölelés, amire mindig is
vágytál - hiszen semmire sem vágysz véletlenül.
Oravecz Nóra
2013. szeptember 20., péntek
2013. szeptember 15., vasárnap
2013. szeptember 11., szerda
Baranyi Ferenc: A lány a kútnál
A lány a kútnál
A lány leült a
kútnál
és szép volt, mint a kút,
melynek mélysége lentről
fel, az arcára hullt,
a kőalak mögötte
majd megveszett, hiszen
rangban hozzákövülni
nem volt reménye sem,
a lány leült a kútnál
és elmosolyodott,
az örökkévalóság
percekre tört legott,
felkaptam egy darabját
s elfutottam vele,
nehogy egy moccanás, egy
zörej visszavegye.
Csak nékem rendeződött
így össze ez a kép.
S immár kimerevített
tökély a töredék :
az elcsent pillanat már
örökös programom.
A lány leült a kútnál.
és szép volt, mint a kút,
melynek mélysége lentről
fel, az arcára hullt,
a kőalak mögötte
majd megveszett, hiszen
rangban hozzákövülni
nem volt reménye sem,
a lány leült a kútnál
és elmosolyodott,
az örökkévalóság
percekre tört legott,
felkaptam egy darabját
s elfutottam vele,
nehogy egy moccanás, egy
zörej visszavegye.
Csak nékem rendeződött
így össze ez a kép.
S immár kimerevített
tökély a töredék :
az elcsent pillanat már
örökös programom.
A lány leült a kútnál.
Azóta szomjazom.
Baranyi Ferenc
Kövesd az álmod...
Kövesd az álmod, minek más útját
járnod?
A vészmadár nem repül, hangosan
károg,
Minden lépéssel közelebb önmagad,
Az esőtől csak erősödik benn a mag.
Arcodba vág egy baráti szellő,
Örülj, hogy őszintén köszönt a
teremtő,
Ha fáj az emlék, bátran ereszd el,
A múlt ördöge a mában nevet fel.
Intim Torna Illegál
Dalszöveg
2013. szeptember 9., hétfő
2013. szeptember 3., kedd
2013. szeptember 1., vasárnap
Agnyija Barto: Első nap az iskolában
Mennyi, mennyi érdekesség,
mennyi, mennyi izgalom!
A tanító néni belép,
fel kell állni? Nem tudom.
Hogy nyílik fel szépen,
csendben a pad fényes fedele?
Ha felállok, mit kell tennem,
hogy ne csapjak zajt vele?
"A táblához gyere ki
csak!"
- szól a néni s kimegyek,
a kezembe krétát is ad,
a krétával mit tegyek?
Megtanít ő türelemmel,
hogy kell húzni vonalat,
s hogy a táblát tenyeremmel
letörölni nem szabad.
Mennyi lány van itt! Lassacskán
tudom mindnek a nevét:
négy Annácska van, meg
aztán Sárikák és Erzsikék.
Első nap az iskolában,
padban ülök, figyelek,
nem moccantom fejem, lábam
- nagy dolog ez, gyerekek!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)