2013. szeptember 30., hétfő

Simola Csilla: Duna parti Ősz


Szabó Lőrinc: Pannón ősz


Szabó Lőrinc: Pannón ősz

Ősz van, a régi, a tavalyi ősz
s e furcsa ősz egészen megbüvölt.
Tetszik nekem. Szétnézek, látom a
roppant hervadást, de nem keserít,
és nem bánom, hol végzem utamat.
Nem értem a világot; azt hiszem,
nincs célja; – mért is volna? – és ami
értelmet magam képzelek belé,
sose több, mint maga a létezés.
Ősz van… Szép ősz… A jókedvű rigók
torkából még az augusztus rikoltoz
s itt-ott nagy lepkék villognak: olyan
egy a születés és az elmulás,
mintha csak ruhát cserélne a Föld,
mintha a csere volna csak örök…
Ősz van… Nem az ősz: az benne a fontos,
hogy van!… A szél könnyelmű suttogása
ős legendákra tanítja az erdő
figyelmes bokrait és századok
óta köztünk kisértő szellemek
fájdalmát-örömét mesélgeti…
Ősz van!… Az évek szele csöndesen
hordja a sírokra a feledést…
Párás a fény… Szárazabb zajjal csúsznak
egymáson a tó hullámai… De
fáradhatatlan felhők görgetik
az égen lomha lavináikat…
Ősz van! Szép ősz!… Ősz minden változás:
szent dolog az ősz! – kiáltom, s ime,
sziklasötét barlangja hűvöséből
előbúvik a szakállas szatír
s a napsütötte pannón dombokon,
barátként mellém heveredve, némán
hallgatja az öregedő napok
lombzörgető, fáradt lépéseit.

2013. szeptember 29., vasárnap

Pásztor Piroska: Köszön a nyár


Pásztor Piroska: Köszön a nyár

Az ősz oson ágról-ágra
és a tájra száz színt lehel,
pompázik a fáradt sárga
bíborszínű levéllepel.

Platán rázza dús üstökét,
ring, száll a sok száraz gyermek,
ők, kik itták a Nap fényét,
rőt szőnyegben lesznek egyek.

Gesztenyéknek tüskés ágya,
többé nem véd, nem oltalom,
szelíd barna szemek fázva
gurulnak szét az avaron.

Hideg az éj, harmat fénylik,
Nap ereje is fogytán már,
fáradt, bár még fel - fel izzik,
elbúcsúzik, köszön a nyár.

Reviczky Gyula: Itt hagytál, mint levél az ágat,


Itt hagytál, mint levél az ágat,
Erdőt a vándormadarak,
Elvitted mosolyod sugarát
És szívem árva, bús maradt.

Sohajtok érted s úgy siratlak,
Hogy a szivem majd megreped,
Ezentúl én már mint az ősz, csak
Szomoru, gyászos nő leszek!

Reviczky Gyula

2013. szeptember 28., szombat

Anthony de Mello a türelemről


Azt gondoljuk, a világot akkor lehetne megmenteni, ha elegendő jóakarat és türelem lenne. Ez azonban tévedés. Ami megválthatja a világot, az nem a jóakarat és a tolerancia, hanem a tiszta gondolkodás. Mi haszna lenne a türelemnek, ha közben meg vagy arról győződve, hogy neked van igazad, s mindaz, aki nem ért veled egyet, tévedésben él? Ez nem türelem, hanem leereszkedés. Az pedig nem a szívek egységéhez, hanem megosztottságához vezet, mert feljebb képzeled magad a többinél. Ez a pozíció pedig magasabbrendűségi érzethez vezet, a szomszédaidban pedig neheztelést szül; s ez további türelmetlenséget.


Anthony de Mello

2013. szeptember 27., péntek

Audrey Hepburn: gondolata


Ne nyugtalankodj! Úgyis másképp történik minden, mint ahogy elgondolod.
Audrey Hepburn

Váci Mihály: Semmi az egész



Váci Mihály

Semmi az egész

Várom, hogy visszatérj,
szótlan szemembe nézz,
mosolyogj szomorún:
- Semmi az egész!

Semmi az egész .
Minden volt - ennyi lett!
Vezess már haza engem.
Szorítsd a kezemet.

Éjjelenként majd néha,
ha erősek leszünk,
amit remélni kellene
- arra emlékezünk.

Kamarás Klára: A FÁK ALATT


A FÁK  ALATT

A fák alatt, közel a házhoz
Így szólt a férfi asszonyához:
Tudd meg, te vagy az életem,
Te vagy a sóm , a kenyerem.
Hűs hajnalom, munkás napom,
Hazavezérlő csillagom :
Tövisek között áfonya!

Ha nem lennél, engem ki várna?

Te vagy a lelkem  téli álma,

De Ő ...a tavasz mámora !

Kamarás Klára

2013. szeptember 26., csütörtök

Amikor a szülő nem teszi a maga dolgát...


Nyisd ki a szemed!

Nyisd ki a szemed!
            
 A házassági évfordulójuk volt aznap. Emily a férjét, John-t várta otthon, hogy ünnepelhessenek.

A dolgok, amióta megházasodtak megváltoztak. Az ő kapcsolatuk, amolyan ,,nem tudok élni nélküled" típus volt. Olyannyira átalakult köztük a viszony, hogy minden apróságon összevesztek. Ezek a veszekedések egy idő után már mindkettejüket zavarta.

Emily, miközben férjét várta, azon töprengett, vajon elfelejti-e John, hogy milyen nap is a mai. Amint csengettek, már rohant is az ajtóba izgatottan.
A férje állt vele szemben, mosolyogva, kezében egy csokor virággal.

Aznap este újra átélték a régi szép időket. Hangulatos vacsora kettesben, pezsgő, összebújás. Mind ez egyetlen kis vita nélkül. Emily úgy gondolta, jó lenne most bocsánatot kérnie a sok, apró csipkelődésért, és egyben megbeszélni ezt a helyzetet, de el hessegette ezt a gondolatot, mondván ne rontsuk el az estét. Ráér ez holnap is.

A tökéletes befejezése az estének, hogy ölelkezve, egymás karjaiban aludtak el.

Hajnal 2 óra, a telefon csörög. Emily gyorsan kapta magát, nehogy férje felkeljen, és felvette.
,,Igen tessék?"
,,Sajnálom hölgyem, hogy ilyenkor zavarom, de baleset történt a vasúti síneknél, és az autóban, amelyik összetört egy halott férfinél egy pénztárca volt. Ezek alapján jutottunk el az Ön elérhetőségéhez. Ez John Cassle telefonja?"
,,Igen"
,,Ez esetben meg kell kérnem, hogy fáradjon be a kórházba, hogy azonosítani tudja a férjét."
Emily ledöbbent. De hiszen a férjem itt fekszik mellettem az ágyon, ő nem lehet, nem! Amint ezek megfordultak a fejében az ágy felé fordult, de az üres volt. John sehol. Könnyek törtek elő a szeméből, megszólalni sem tudott. Miért nem kértem tőle bocsánatot? Miért nem beszéltem meg vele azt a sok veszekedést? Miért nem mondtam el neki, hogy én mindvégig nagyon szerettem és hogy sajnálom? Miért? Miért? -zajlott le benne másodpercek töredéke alatt.
Ekkor a fürdőszobából halk zaj hallatszott ki. Az ajtó kinyílt, amin a férje lépett ki.
,,Drágám te ébren vagy? Ki hívott ilyen későn? ,,
Emily megkönnyebbülve, de még mindig szótlanul.
,,Nem is mondtam neked, de úgy néz ki ma ellopták a tárcám, hacsak nem hagytam bent az irodába."

Sose felejtsd el!
Az élet nem ad második esélyt! Ne vesztegesd el az idődet! Nem lehetsz benne biztos, hogy akit szeretsz, az holnap is melletted lesz még, és lesz még esélyed elmondani neki mit érzel!

Bánj, ennek a történetnek a tanulsága alapján úgy a szüleiddel, barátaiddal, kedveseddel és mindenki mással, hogy a holnap már nem biztos!
             


2013. szeptember 23., hétfő

Pál Anna Klaudia : Az Élet a legnagyobb tanár!


Az Élet a legnagyobb tanár!

"Sokszor volt, hogy az Élet engem is bántott...
Olykor adott... máskor elvett minden egyes álmot
Sokszor volt, hogy én is hatalmas pofonokat kaptam..
Néha volt ki vigasztalt. máskor egyedül maradtam
Sokszor volt... hogy újra és újra fel kellett állnom..
Mikor a fájdalom ereje túl ment minden határon
Sokszor volt, hogy nem azt érdemeltem, amit kaptam...
Soha semmi mást... csak boldogságot akartam...
Hibáztam én is.. volt, hogy elmenekültem onnan...
Volt, hogy nevettem... vagy elbújva sírtam titokban
Sokszor nem találtam Önmagam.. kerestem a választ
Felnéztem az égre, s térdre borulva kerestem a támaszt
Az Élet a legnagyobb tanár! Megtanít emberré válni..
Csak nevetni kell az akadályon! S nem meghátrálni...
Megtanít a könnyekre, a bánatra, megtanít félni..
Megtanít a magányra, s megtanít örökké remélni..
Viszont megtanít arra is, hogy elbuknak a gyengék...
Mert akárhogyan is szeretném, sehol sincsen menedék
Ezért szembenézek bármivel, mosollyal az arcomon..
S csak hinnem kell... túl leszek minden egyes harcon "
( Pál Anna Klaudia )

Clive Staples Lewis, idézet


Célozd meg a mennyet, és ráadásként megkapod a földet is. Célozd meg a földet, s egyik sem lesz a tiéd.
Clive Staples Lewis

Baranyi Ferenc: Roskadó alázat

Baranyi Ferenc: Roskadó alázat

Az apró hallgatások csönddé hatalmasultak,
csak te lehetsz a vétkes, ha majd talán megunlak,
hol már az a hiú láz, mi színes-lenni sarkallt?
Elmaradtak a csokrok, a sarki málnafagylalt,
nem várod el te sem már, mit úgyis elfelejtek:
a semmiség csodáit, a kéretlen figyelmet.

Szeretlek. Biztos így van, mert félek néha tőled,
hogy elveszíted egyszer mindent-bíró erődet,
hogy felbőszít a vakság, mely téged meg se látva
űz nálad haloványabb heveny-nők mámorába,
és lázadón ragyogsz fel, mert fájni fog, megértem,
nagy fények birtokában - maradni észrevétlen.
Mert szép vagy, mint a vadvíz színéről gyűrűző nesz,
melyből a partra érve nyugalmas esti csönd lesz,
mely fel sem fogható már, még sóhaját se hallod,
csak titkos lebbenését érzékelik a partok.
Szép vagy, akár a csöndben a rezzenéstelenség,
és mint borús szemekben a könnybe-bújt meleg-kék,
és szép, akár a lelkem legmélyében fakadt dal,
amit magam se hallok és mégis megvigasztal.
De hallgattál az első csokor-elmaradásnál,
és hallgattál az első kijózanult varázsnál,
nem kérdeztél, ha kérdést olvastam a szemedből,
csak hallgattál szorongva. Féltél a felelettől.
S törődött hallgatásod csönddé hatalmasult már,
Jaj, nem lehet szerelmünk korán ősszé fakult nyár!

Vívj ellenemre harcot, ahol megküzdve érted,
vér-áldozásaimból derül ki: mennyit érek,
hidd el: téged silányít a roskadó alázat,
tüzeiddel gyötörj meg, mint sorvadót a lázak,
a lappangó bajoknál tisztább a látható kór:
jobban küzd a gyógyulásáért,ki sír a fájdalomtól.

Oravecz Nóra: az életről gondolata


Thorma János: Dombon ülő nő

Ott ülhetsz a pillanatban éberen, hiheted, hogy tudod, hogy mi zajlik körülötted, mindig lesz olyan perc, amikor elveszíted a fonalat, és beleülsz abba, amiben mindenki él. Akkor aztán bosszankodsz majd mindenen, még azon is, ami téged szolgál, hiszen hogyan is értenéd akkor. Az Élet tudja, hogy mikor kell lépnie, megvédenie, kikerülnöd valamit, ami nem tartozik hozzád. Nem enged oda, ahol nagyon nem kell ott lenned. Olyan gátakat rak eléd, amit képtelen vagy átlépni.

Oravecz Nóra

2013. szeptember 22., vasárnap

Oravecz Nóra: Emberismeret





Teljes az, aki ember, akinek érzései vannak. Aki mer hibázni, és nem sírni felette, hogy Úristen, most mi lesz. Mi lenne, megy tovább, és harcol, addig, amíg el nem éri a célját. (...) Tudja, hogy mit akar az élettől, és hogy mennyit várhat el magától. Nem a festék, vagy a ruha teszi vonzóvá, hanem a fellépése: ragyog, tündököl, képtelenség elmenni mellette. Tisztában van azzal, hogy butaság a tökéletest keresni, mert olyan nincs. Olyan viszont van, amikor találsz valakit, aki elfogad úgy, ahogy vagy. Hiszen legbelül valójában mindannyian arra vágyunk, hogy azért szeressenek, amilyenek vagyunk. Érezni, hogy "elég az, ami vagyok".
Oravecz Nóra

Oravecz Nóra: A szeretetről




A szeretet a földön tart, és nem hagyja, hogy rosszul dönts. A szeretet támogat, erősít, felemel, az utadon tart - ha őszinte. Hagyd, hogy megtaláljon az, ami segít és nem hátráltat. Ahhoz, hogy jöjjön, bizony sokat kell dolgozni - leginkább magadon. (...) Retteghetsz egy életen át, vagy elhiheted, hogy nincs igazi szeretet. Hogy nincs olyan, hogy valaki érted mindenre képes. Akkor majd azt kapod. Ha meg nem alkudsz meg, akkor valami teljesen mást. Valami igazán értékeset, hiszen létezik az a tekintet, az a bánásmód, az az ölelés, amire mindig is vágytál - hiszen semmire sem vágysz véletlenül.
Oravecz Nóra

2013. szeptember 11., szerda

Baranyi Ferenc: A lány a kútnál


A lány a kútnál

A lány leült a kútnál
és szép volt, mint a kút,
melynek mélysége lentről
fel, az arcára hullt,
a kőalak mögötte
majd megveszett, hiszen
rangban hozzákövülni
nem volt reménye sem,
a lány leült a kútnál
és elmosolyodott,
az örökkévalóság
percekre tört legott,
felkaptam egy darabját
s elfutottam vele,
nehogy egy moccanás, egy
zörej visszavegye.
Csak nékem rendeződött
így össze ez a kép.
S immár kimerevített
tökély a töredék :
az elcsent pillanat már
örökös programom.

A lány leült a kútnál.
Azóta szomjazom.

Baranyi Ferenc

Kövesd az álmod...


Kövesd az álmod, minek más útját járnod?
A vészmadár nem repül, hangosan károg,
Minden lépéssel közelebb önmagad,
Az esőtől csak erősödik benn a mag.
Arcodba vág egy baráti szellő,
Örülj, hogy őszintén köszönt a teremtő,
Ha fáj az emlék, bátran ereszd el,
A múlt ördöge a mában nevet fel.

Intim Torna Illegál
Dalszöveg

2013. szeptember 1., vasárnap

Agnyija Barto: Első nap az iskolában


Agnyija Barto: Első nap az iskolában

Mennyi, mennyi érdekesség,
mennyi, mennyi izgalom!
A tanító néni belép,
fel kell állni? Nem tudom.
Hogy nyílik fel szépen,
csendben a pad fényes fedele?
Ha felállok, mit kell tennem,
hogy ne csapjak zajt vele?
"A táblához gyere ki csak!"
- szól a néni s kimegyek,
a kezembe krétát is ad,
a krétával mit tegyek?
Megtanít ő türelemmel,
hogy kell húzni vonalat,
s hogy a táblát tenyeremmel
letörölni nem szabad.
Mennyi lány van itt! Lassacskán
tudom mindnek a nevét:
négy Annácska van, meg
aztán Sárikák és Erzsikék.
Első nap az iskolában,
padban ülök, figyelek,
nem moccantom fejem, lábam
- nagy dolog ez, gyerekek!