Teljes az, aki ember,
akinek érzései vannak. Aki mer hibázni, és nem sírni felette, hogy Úristen,
most mi lesz. Mi lenne, megy tovább, és harcol, addig, amíg el nem éri a
célját. (...) Tudja, hogy mit akar az élettől, és hogy mennyit várhat el
magától. Nem a festék, vagy a ruha teszi vonzóvá, hanem a fellépése: ragyog,
tündököl, képtelenség elmenni mellette. Tisztában van azzal, hogy butaság a
tökéletest keresni, mert olyan nincs. Olyan viszont van, amikor találsz
valakit, aki elfogad úgy, ahogy vagy. Hiszen legbelül valójában mindannyian
arra vágyunk, hogy azért szeressenek, amilyenek vagyunk. Érezni, hogy
"elég az, ami vagyok".
Oravecz Nóra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése