Látod, itt a baj.

Látod, itt a baj. Átmentél úgy az erdőn, hogy szinte semmit sem figyeltél meg. Nem gyönyörködtél, nem örültél. Persze tudom, siettél ide, ez a cél lebegett előtted, nem értél rá, ezt akartad mondani ugye? Az emberek nagy része is így siet át az életen, mint te az erdőn. Nem lát, nem hall, csak siet, célba akar érni. Esetleg, mint te, meg akarja tudni, mi a feladata. És ha én most, hogy ideértél, azt mondanám, hogy nincs itt semmiféle feladat? Hogy a feladat éppen az lett volna, amit útközben láttál, hallottál? Mit szólnál ehhez? Vissza nem mehetsz, elölről nem kezdheted, mitévő lennél, mondd?

Kálnay Adél

Makai János: Ketten

Dsida Jenő: Remény

Dsida Jenő: Remény

Álmodnak egy szebb, jobb hazáról,

Ez álom minden emberé:

Lihegve tör a földi tábor

Egy felragyogó cél felé!

A föld tavaszra, télre válik -

Az ember remél mindhalálig.

Remény az út, a cél, a pálya.

A gyermek hűen él vele,

Remény az ifjú délibábja,

Remény az aggnak élete:

Ha fáradt teste sírba űzi,

Reménységét a sírra tűzi.

S ez nem valami lázas eszme

Bomlott agyvelők éjjelén;

A lélek harsog messze, messze:

Nagyobbért, szebbért élek én! -

S amit a lélek hangja hirdet,

Az nem csalhat meg soha minket!

Néha meg azt álmodom, hogy zuhanok.

Néha meg azt álmodom, hogy zuhanok. Mert elég gyakran lezuhanunk (...). És ha zuhansz, egy a lényeg: ne rémülj meg. Minden bajt a rémület okoz. Elég csak megijedned, és a rémület egyre csak nő. Kezed elveszti erejét, gondolataid leblokkolnak, akaraterőd elolvad - és teljesen hatalmába kerít a rémület. (...) A félelem csak félelemet szül.

Szergej Vasziljevics Lukjanyenk.

Mike Oldfield zenéjére

B. Radó Lili:Messze szálló dal

B. Radó Lili

Messze szálló dal

Magányos vándort messze utadon

mindenütt utólér a gondolatom.

Tudom, hogy hol vagy és merre jársz,

tudom, mid hiányzik és mire vársz,

tudom, kit szeretsz és kitől kell válnod,

tudom a nappalod s tudom az álmod.

Tudom, ha ajkad mosolyra bágyad,

tudom a kínod és tudom a vágyad,

tudom az ujjongásod és a lázad,

tudom, ha dac hajt s űz az alázat,

tudom, ha béke enyhít s hív a harc

S tudom, hogy rólam tudni sem akarsz.

Szilas Ildikó: A remény...

Szilas Ildikó: A remény...   Ha bánatos vagy, sírni kezd az ég, langy esőcseppek  hullanak a földre, hallgatod szíved magányos ütemét,  s azt hiszed, minden elveszett örökre...  Ne add fel a reményt!  Hogy tudnék erőt adni és hitet, hogy tudnál magadban  bízni még(?) érezned kell, hogy fogom kezed, és  elhiszed, hogy nincs itt a vég...  Ne add fel a reményt!  Most zord szelek cibálják ablakod, de tél után a tavasz  közelít, lábad elé szórja virágait, és rád nevet majd  kékjével az ég...  Ne add fel a reményt!  Egy életed van, egy - mely csak tied - a sötétséget felváltja  a fény, dicsértem százszor - ezerszer neked, mert az  Élet a legszebb költemény...  Ne add fel, soha ne add fel a reményt!

Felkelő nap háza

Kosztolányi Dezső: Régi szerelem

Kosztolányi Dezső: 

  Régi szerelem 

Leszállt az est, künn a mezőkön árny van,

és szénsötét már-már a tiszta ég,

és a gomolygó, gőzölgő homályban

bátortalanul egy kis csillag ég.

Ezüsternyős lámpás süt asztalomra,

előttem áll a váró tinta, toll.

S én elmerengek, tollam messze dobva,

s egy könny remegve szempillámra foly.

Oly bús az est... A hold merengve kél fel,

távolból édesen szól a zene,

s néhány madár lefekvő éneke.

És záporozva hull a rózsa, csók...

Csak engemet fog által jégkezével

egy visszajáró hófehér halott.

Márfy Gabriella

Márfy Gabriella:

Csinszka

Rippl Rónai : Csinszka

Amikor megérted és megtanulod kezelni...

A társadalom, minthogy nincsen igazán tér,

A társadalom, minthogy nincsen igazán tér, ahol mozgásban lehetne, állíthatná, mondhatná önmagát, tehetetlen, s magára hagyja az egyént, aki tehát magában, egyedül, a közösség, a tradíció, a kultúra védelme nélkül áll - állunk, s próbálkozunk ki-ki alapon. És hiába tudunk valamit egyenként, akár több millióan, ez, a nyilvános beszéd híján, személyes tudás marad, pedig kollektívnek kéne lenni.

Eszterházy Péter

A világ együtt hülyül.

A világ együtt hülyül. A művészetnek meg, vagy legalábbis a művészeknek lelkiismeret-furdalásuk van, ezért bizonyítani kívánják nélkülözhetetlenségüket, s szeretnének jófiúnak mutatkozni a társadalom szigorú, de igazságtalan tekintete előtt, e célból aztán elterpeszkedett egy szeriőz politikai, szociológiai beszédmód, az ideológia, a fontos-ság nyelve.

Eszterházy Péter

 

Az eső

 

Fazekas Mihály

Varázslatos az emberi agy

Varázslatos az emberi agy: elfelejtünk egy illatot, de csak amíg újra meg nem érezzük, kitörlődik egy hang a memóriánkból, de csak amíg újra meg nem halljuk, és még a rég eltemetett érzelmeink is képesek újjáéledni, ha visszatérünk ugyanarra a helyre, ahol születtek.

Paulo Coelho