Szilas Ildikó: A remény...

Szilas Ildikó: A remény...   Ha bánatos vagy, sírni kezd az ég, langy esőcseppek  hullanak a földre, hallgatod szíved magányos ütemét,  s azt hiszed, minden elveszett örökre...  Ne add fel a reményt!  Hogy tudnék erőt adni és hitet, hogy tudnál magadban  bízni még(?) érezned kell, hogy fogom kezed, és  elhiszed, hogy nincs itt a vég...  Ne add fel a reményt!  Most zord szelek cibálják ablakod, de tél után a tavasz  közelít, lábad elé szórja virágait, és rád nevet majd  kékjével az ég...  Ne add fel a reményt!  Egy életed van, egy - mely csak tied - a sötétséget felváltja  a fény, dicsértem százszor - ezerszer neked, mert az  Élet a legszebb költemény...  Ne add fel, soha ne add fel a reményt!