2014. május 31., szombat
Elizabeth M. Gilbert:Úgy galoppozunk az életen keresztül,
Úgy
galoppozunk az életen keresztül, mint a cirkuszi mutatványosok, akik két,
egymás mellett száguldó lovon egyensúlyoznak - egyik lábunk a
"sorsnak" nevezett lovon pihen, míg a másik a "szabad
akarat" lován. A kérdés, amit naponta fel kell tenned magadnak:
"melyik melyik? " Melyik az a ló, amelyik miatt nem kéne aggódnom,
hiszen nem én irányítom, és melyik az, amelyiket minden erőfeszítésemet bevetve
kell kormányoznom?
Elizabeth
M. Gilbert
2014. május 30., péntek
Szabó Lőrinc: Nefelejcs
Szabó Lőrinc: Nefelejcs
A virágokból először a kék
nefelejcs tetszett: azt a szép nevét
külön is megszerettem, hogy olyan
beszélgetős, és hogy értelme van:
szinte rászól az emberre vele,
úgy kér (s nyilván fontos neki, ugye,
ha kér?), hogy : ne felejts! Többnyire
jól hallottam, egész világosan,
égszín hangját, néha meg én magam
súgtam, vagy nem is súgtam, csak olyan
nagyon vártam már, hogy tán a szívem
szólt helyette vagy éppen a fülem:
ilyenkor nem tudtam, képzelem-e
vagy tényleg csalok, neki, a neve
mondásával?... De még ha csalok is,
nyugtattam meg magamat, az a kis
segítség semmi, hisz úgy szeretem;
s dehogy felejtem, nem én, sohasem!
Szalai Vivien gondolata
A múlton rágódni felesleges
időpocsékolás. Sok ember aprólékosan elemzi a vele történteket, újra és újra
visszatér az időben egy adott cselekményhez és próbálja megérteni, feldolgozni.
Észre sem veszi, hogy a múltban ragadt, amin ráadásul már úgysem tud
változtatni, míg a jelen, amely meghatározhatná és jobbá tehetné a jövőjét is,
elsuhan mellette a maga lehetőségeivel és szépségeivel együtt. A múltat okolják
nyomorúságos életükért, pedig ott a jelen, és majdan a jövő, mindent elölről
kezdhetnének. A holnap mindig tiszta, nem szennyezi hiba. Nem szabad hátrafelé
nézni. Minek is kellene?! Hiszen az élet soha nem néz hátra. Csak halad
előre.... Nem igaz, hogy a múltunk határoz meg bennünket. Hanem az, akik még a
jövőben lehetünk, s mindenekelőtt az, hogy az adott pillanatban, a jelenben kik
vagyunk.
Szalai Vivien
Márai Sándor:“Mert az ember – ezt egyre inkább hiszem-
“Mert az ember – ezt egyre inkább hiszem – csak annyit ér és
csak annyira ember, amennyire meg tudja őrizni lelke egy zugában az örök
gyermeket.”
(Márai Sándor)
2014. május 29., csütörtök
Wass Albert: godolata
Az ember tervez, és tervez az ember
egész életén keresztül, mind csak tervez. Ezt, meg azt. Mert szép az, tervezni.
Az életben aztán úgysem az történik, amit az ember tervez, de az már szinte
mindegy. A tervezésről úgysem szokunk le soha. A tervezés maga az élet. Addig
él az ember, amíg tervezni tud. Mikor már az sincs meg, akkor... hát nincsen
igazam?
Wass Albert
2014. május 27., kedd
2014. május 24., szombat
Anthony Strano:Amikor megtanulunk elcsendesedni,
Amikor
megtanulunk elcsendesedni, és a saját belső énünkön elgondolkodni, akkor
kezdünk el kielégítettséget érezni, és ilyenkor mély elégedettség tölt el
bennünket azzal kapcsolatban, amit belül találunk. Sokkal kíméletesebbek
leszünk az eredményeinket illetően, és elkezdünk másokat is elfogadni olyannak,
akik. Minél inkább képesek vagyunk az elfogadásra, annál gyorsabban találunk
harmóniát a kapcsolatainkban. Elkezdünk spórolni az energiánkkal,
takarékosabbak leszünk a gondolatainkkal és a szavainkkal. Ezeket kíséri a
türelem, a tolerancia, rugalmasság, könnyűség minden vonatkozásban. A csend
életművészetet tanít.
Anthony
Strano
2014. május 22., csütörtök
Pál Ferenc gondolata
Amikor azt
mondjuk, hogy béna vagyok, szerencsétlen vagyok, bűnös vagyok, lehetetlen alak
vagyok, akkor valójában nem a saját szemünkkel, hanem mások átvett tekintetével
ítéljük meg magunkat. Egy olyan embernek a szemével nézünk, aki valamikor nem
fedezte föl az értékeset, a szépet bennünk, és nem tudott velünk mit kezdeni.
Ez pedig nem rólunk szól, hanem róla. Ezt a látásmódot megtanultuk, és azóta is
ezzel a szemmel nézzük magunkat. Amikor elhangzik tőlünk egy önmagunkat gyalázó
mondat, megkérdezhetjük magunktól: vajon ezek kinek a szavai? Vagy: kinek a
szájába adnánk leginkább? Ilyenkor derül ki, hogy eredetileg nem a mi szavaink,
de ma már mi ismételgetjük magunknak.
Pál Ferenc
2014. május 21., szerda
2014. május 20., kedd
Schrenk Éva: Távoli dallam
Schrenk Éva: Távoli dallam
Messziről jövő dallamot hallok,
lágy fuvallatként ér bennem partot,
csendesen elmos mindent, mi ölne,
ha haragom, mint Vezúv, kitörne.
Ha haragom, mint Vezúv, kitörne,
lepottyannék az Égből a Földre,
és hiába szólna az a távoli dallam,
nem hallanám, vagy csak egészen halkan.
Schrenk Éva -Elhagytál
Schrenk Éva
-Elhagytál
Mozdul a
toll, és mozdulok én is.
Múlt dala
harsan, s száll fel az égig.
Volt mikor
hittem, s vártam a párom,
megadtam
mindent; legyen meg álmom.
Eltűnt a
ködben, elszállt a vágyam.
Reményem
nincsen - vonzalmad láttam.
Akiért
égett, lángolt a lelkem,
mást szeret
immár, s nem szeret engem.
Légy nagyon
boldog, élj vele kéjben!
Eltűnök
innen, s leszek sötétben.
Fényed már
másé, nekem nem hagytál.
Egy kihunyt
emlék-csillag maradtál.
Schrenk Éva - Így kell élni
Schrenk Éva - Így kell élni
Kötéltáncosként a légben,
kitárulkozva a fényben,
szembenézve a veszéllyel,
így kell élni - szenvedéllyel.
Kitörni a jégcellákból,
mintát venni élő mánkból,
ráhangolódni a percre,
együtt lüktetni szeretve.
Müller Péter gondolata
Minden
ember egy másik csillag. Sőt, egy másik naprendszer. Nincs olyan csillagközi
utazás, amellyel fölfedezhetnéd a másik embert. Érezni a bőrével, hallani a
fülével, nézni a szemével lehetetlen, mert ő egészen mást érez és hall és lát,
mint te. Minden más benne. Hiába a barátod. Hiába a szerelmed.
Müller Péter
Andrew Matthews gondolata
Az még
rendben van, ha én olykor-olykor hibáztatom magam, de ha te teszed ezt, az már
más! Ugye milyen meglepő? Mi vígan kritizálhatjuk a viselkedésünket, az
anyukánkat, az arcunkat, a barátainkat, az alakunkat, de jaj annak, aki
kritizálni merne minket, az anyukánkat, a barátainkat.
Andrew
Matthews
2014. május 16., péntek
2014. május 15., csütörtök
Oravecz Nora: Nem kellenek nagy dolgok,
Nem
kellenek nagy dolgok, az apróságokban rejlik a varázslat. A varázslat az, ami
többé tesz, amit elő tudsz magadból csalogatni. A varázslat az, ami
mindannyiunkban ott van, és csak arra vár, hogy előjöhessen. A csodák, a
megvalósult álmok, na meg a hit... mind ott rejtőzik mélyen, csak arra várva,
hogy végre észrevedd, hogy a te életed is lehet más. Másabb, boldogabb, sokkal
jobb annál, mint amire vágysz. Csak tudod, a varázslat van akiben egy életre
elalszik a hittel, a reménnyel együtt, mert másokra hallgat. Elhiszi azt, hogy
nincsenek csillagok, meg színes buborékok, közben meg bárhol vehetsz
buborékfújót, és varázsolhatsz színeket az életedbe. Hiszen minden rajtad
múlik.
Oravecz Nóra
2014. május 14., szerda
Béni Péter: Önközpontúság
Önközpontúság
Az mondják, az vagy, mit magadban
gondolsz,
bölcsődbe bújva ringatod magad.
Nem érdekel, más mit mond tenéked,
úgy érzed, ekkor vagy teljesen
szabad.
Egyedül élhetnél e földön,
magányban,
akkor is lenne, ki elmondja neked.
Te vagy a legjobb e tágas világban,
nincs senki a földön, ki ez ellen
tegyen.
Azt hiszed, mindenki csodál és
szeret.
El sem hiszed, hogy máskor megvet.
Mert számodra egy van, mi fontossá
tesz,
a képzelt világod, mit Te teremtesz.
De bármit is tudsz, élsz és
tapasztalsz,
mindig egy pontból indul el veled,
lehet, hogy el sem jutsz abba az
irányba,
hol esetleg sokkal boldogabb lehetsz.
Béni Péter
poet.hu
2014. május 9., péntek
2014. május 3., szombat
Juhászné Bérces Anikó: Jóságodért...
Jóságodért...
Biztonságot nyújtó,
erős támasz, karó,
ami voltál nekem,
- életen át tartó.
Életemet átszőtt
örök gondoskodó,
magát nem kímélő,
szorgosan dolgozó.
Jó példa, szigor, hit,
amit kaptam Tőled,
igaz embert formált
idővel belőlem.
Anyák napján szívem
Érted kiált fájón,
kérem a jó Istent,
ezerszer megáldjon!
Juhászné Bérces Anikó
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)