Amikor azt
mondjuk, hogy béna vagyok, szerencsétlen vagyok, bűnös vagyok, lehetetlen alak
vagyok, akkor valójában nem a saját szemünkkel, hanem mások átvett tekintetével
ítéljük meg magunkat. Egy olyan embernek a szemével nézünk, aki valamikor nem
fedezte föl az értékeset, a szépet bennünk, és nem tudott velünk mit kezdeni.
Ez pedig nem rólunk szól, hanem róla. Ezt a látásmódot megtanultuk, és azóta is
ezzel a szemmel nézzük magunkat. Amikor elhangzik tőlünk egy önmagunkat gyalázó
mondat, megkérdezhetjük magunktól: vajon ezek kinek a szavai? Vagy: kinek a
szájába adnánk leginkább? Ilyenkor derül ki, hogy eredetileg nem a mi szavaink,
de ma már mi ismételgetjük magunknak.
Pál Ferenc
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése